A végtelenül igazságtalan neoliberális rendszer összeomlott, világszerte emberek tízmillióit maga alá temetve. A felelősök rettegnek a felelősségre vonástól, ezért hangos „fasisztázásba”, „antiszemitázásba” kezdtek, s igyekeznek szélsőségesnek beállítani mindenkit, aki a globális nagytőke, a multik és a bankok rémuralma helyett a tisztességes munkából élő emberek –kisgazdák, kisvállalkozók, állami alkalmazottak – érdekeit kívánja szolgálni.

E folyamat részeként Magyarországon az MSZP és az SZDSZ 2006 ősze óta diktatúrát tart fenn annak érdekében, hogy az ország teljes kifosztásával szemben a megfélemlített emberek ne merjenek szót emelni, fellázadni. A jogállam helyett rendőrállamot bevezető és fenntartó hatalom igyekszik szélsőségesként beállítani mindazokat, akik tenni kívánnak a magyar emberek teljes kiszolgáltatottsága, rabszolgasorba taszítása, Magyarország gyarmatosítása ellen. Ide tartozik a Magyar Gárda is, akik egyebek között a tömeges bűnözésnek kitett vidéki magyar lakosság méltóságát és reményét kívánják visszaadni.

Minden felnőtt magyar embernek világosan kell látnia, hogy mi folyik a hazájában. Tudnunk kell, hogy a hatalom célja nem más, mint az ellenállás megtörése, a termőföldünk, a vízkincsünk, nemzeti vagyonunk egészének „lenyúlása”, külföldi kézre juttatása. Az ország katasztrófahelyzetbe került, a gazdaság összeomlott, egyre többen kerülnek kilátástalan, reménytelen helyzetbe, szegénységbe. Az ország menthetetlenül egy harmadik világbeli gyarmat sorsára jut, ha nem teszünk valamit, s ha nem tesszük világossá: elegünk van abból a pusztításból, amit a politikai és gazdasági elit a „rendszerváltás” és különösen 2002 óta végzett az országban.

Ehhez az kellene, hogy az emberek szabadon véleményt nyilváníthassanak, demonstrálhassanak, sorsuk elszenvedőiből alakítóivá válhassanak a saját hazájukban. Ezt igyekszik megakadályozni a hatalom, mindenáron, semmilyen eszköztől vissza nem riadva. Az elkerülhetetlenné váló felelősségre vonástól való félelem különösen is elszánttá teszi őket. Az emberi jogok sárba tiprását, a 2006 óta rendszeressé vált tömeges rendőri brutalitásokat, jogellenes fogvatartásokat ebben az összefüggésrendszerben kell látnunk.

Az Európai Parlament a jövő héten Strasbourgban tartja nyitó ülését. A tervezett napirendi pontok között szerepel Irán (valamint Kína, illetve Honduras) emberi jogi helyzetének megvitatása. Ennek kapcsán szeretném a Parlament tudomására hozni, hogy Magyarországon 2006 ősze óta emberi jogi válsághelyzet van, amelynek kezelésére az Európai Unió semmiféle hajlandóságot nem mutatott, s semmiféle lehetőséget nem kínált. Éppen ezért, meggyőződésem szerint a Parlamentnek, illetve az EU-nak semmiféle erkölcsi alapja nincs arra, hogy kívülálló országok emberi jogi helyzetét kritizálja.

A képviselőtársaim részére be fogok mutatni a 2006. őszi tömeges rendőri brutalitásokról szóló felvételeket, az idén március 15-én, a Jobbik kampánynyitó rendezvényét követően történt rendőri támadásról készült képeket, amely támadás engem ért, immár képviselőjelölti minőségemben, továbbá Vona Gábor múlt heti megbilincselésének, megalázó bebörtönzésének képeit. Az, hogy egy 15%-os képviselettel rendelkező politikai párt képviselőjelöltjét, illetve vezetőjét a rendőrség ilyen elbánásban részesítse, kizárólag diktatúrákban fordulhat elő. A diktatúra világos politikai provokációja, hogy a miniszterelnök az akciót irányító rendőrtiszteket kitüntetésben részesítette.

Hasonlóképpen bemutatom a 2006 ősze óta tartott utcai demonstrációk résztvevőivel szemben tanúsított rendőri brutalitások, előállítások, jogellenes fogva tartások és koncepciós eljárások részleteit is. Fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy nem valamiféle „rendőri túlkapásokról” van szó, hanem a kormány által irányított tevékenységről, amit mi sem jelez jobban, mint az a már említett tény, hogy Bajnai Gordon miniszterelnök kitüntette azokat a rendőrtiszteket, akik a mindenki számára láthatóan durván jogsértő rendőri intézkedéseket irányították július 4-én.

(E kitüntetésekkel, a felelősök világos azonosításával és megnevezésével természetesen segítette a későbbi felelősségre vonást a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűncselekményét megvalósító parancsnokokkal szemben és megelőzte, hogy 2006-hoz hasonlóan „elkenhető” legyen a rendőri felelősség kérdése. Ezt az igazságtételt sürgetők nevében köszönöm a miniszterelnöknek. Mindazonáltal felhívom minden rendőr figyelmét, hogy a bűncselekményt megvalósító parancs végrehajtását akkor is kötelesek megtagadni, ha a diktatúra kormánya feljebbvalójukat a jogsértésekért szeretik kitüntetni.)

Az Európai Parlamentben tehát világossá kívánom tenni, hogy az Unión belül, az EU passzív asszisztenciája mellett olyan tömeges és durva emberi jogi jogsértések folynak, amelyek teljességgel hiteltelenné teszik, hogy az EU szót emeljen az unión kívüli országok emberi jogi helyzete ügyében. Más megfogalmazásban: az EU-nak meggyőződésem szerint nincs joga sem Irán, sem más Unión kívüli ország emberi jogi helyzetének „elbírálására” addig, amíg saját tagállamában eltűri, hogy az ellenzékhez tartozókat rendszeresen brutális rendőri bántalmazásoknak vessék alá, bebörtönözzék, évekig tartó koncepciós eljárások alá vonják.

Nem jogosult Irán vagy más kívülálló ország bírálatára az az Unió, amelynek területén kormányutasításra szemeket lőnek ki, békés tüntetők százait bántalmazzák kirívó kegyetlenséggel, tüntetések idején a metróból a felszínre érkező embereket igazoltatják, motozásnak vetik alá s közben videofelvételeket készítenek róluk. Nem jogosult Irán vagy más ország bírálatára az az Unió, amelynek területén a földön ülő, békés tüntetőket 20-30 cm távolságból szemen fújhatnak a rendőrök könnygázzal, s ahol egy ilyen demonstrációról több mint 200 emberrel töltetik sötét börtönudvaron állva, vagy penészes magánzárkákban az egész éjszakát.

Örömmel olvastam, hogy az Európai Parlamentnek az elkövetkező időszakban Schmitt Pál személyében magyar alelnöke lehet. Ezúton is kérni szeretném képviselőtársamat, alelnök-jelölt urat, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a magyarországi, 2006 őszén kezdődött tömeges emberi jogi jogsértések kivizsgálása és folytatásuk megakadályozása az Európai Parlament kiemelt témái közé kerüljön. Szintén ezúton kérem fideszes EP- képviselőtársaimat, hogy támogassák hasonló célú törekvéseimet, lépéseimet.

Morvai Krisztina,
a Jobbik EP-képviselője