Ezek a bűnözők szinte kivétel nélkül értelmileg-érzelmileg beszámíthatatlanok, és akár több évnyi csendes bibliaolvasás után sem garantálható, hogy ha visszaengedik őket a társadalomba, nem követnek el újabb szörnyű tetteket.

„Strasbourgban kimondták: a magyar Btk. legszigorúbb büntetése, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizáró tényleges életfogytiglan az emberi jogok európai egyezményébe ütközik. A koalíciónak lépnie kell, különben kínos perek sorát fogja elveszíteni” – írja az Index.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága egy Magyar László nevű bűnöző esetére hivatkozva állapította meg, hogy a tényleges életfogytiglan embertelen és megalázó. A három ember meggyilkolásáért, rablásért és más bűncselekmények sorozatáért 2005-ben elítélt férfi most 6150 eurós vigaszdíjra számíthat a magyar államtól, vagyis annak adófizetőitől, így közvetve az áldozatok rokonaitól is.

Miután az Uniót fennhangon elküldtük az akácfás, koncsitás, oroszkémes édes jó anyjába, egy pillanatra higgadjunk le, és vegyük szemügyre a mostani esetet, amely mint cseppben a tenger megvilágítja előttünk az egész elcseszett magyar valóságot, amiben hétköznapjainkat tengetjük! Minden részlete vászonért és ecsetért kiált!

Kezdésnek itt van a kiszolgáltatott magyar vidék, ahol az emberek lassan azért imádkoznak, hogy a rabló gyilkoljon is, mert különben sose kerül rács mögé. Ha pedig gyilkol, akkor ne álljon meg egynél, minél nagyobb a média körítés, annál nehezebb elsikálni az ügyet. Aztán itt vannak ugye a kiváló bíráink, akiket csak nagy csatazaj közepette lehet elküldeni 65 év felett nyugdíjba, de az igazságszolgáltatásra nyolc évet kell várni. Ne feledkezzünk meg kedvenc állatfajtánkról, a liberális jogvédőről sem, aki mindig fontosabbnak érzi a bűnözők érdekeinek képviseletét, mint a terrorizált, tisztességes munkából megélni próbáló mezei állampolgárét. Mert ingyenes jogi segítségnyújtás csak a gyilkosoknak és az aberráltaknak jár a felvilágosult Európában.

A Magyar Helsinki Bizottság tehát feljelentést tesz, és bejön a képbe az európai bíróság, amely ugye az anyanyelv-használattól megfosztott felvidéki magyarok ügyét tagállami hatáskörnek tartja, és felteszi a kezét, de ha egy hétpróbás bűnözőről van szó, akkor komoly vizsgálat indul, amely persze azzal végződik, hogy Magyarországot elmarasztalják. Mint egy zs-kategóriás akciófilm forgatókönyve.

Pár ecsetvonás hiányzik csak, de bizonyára ez is csak napok vagy órák kérdése: a magyarok elleni összehangolt uniós támadásról szóló kormányzati hírek, és a „Magyarország nem hagyja magát!” típusú hangzatos szlogenek. (Tekintve, hogy szinte az összes párt azzal kampányol, mekkora királyság nekünk az unió, az EP-választás előtt pár nappal ez lehet, hogy kivételesen elmarad.)

A konkrét esetben egyébként az európai bíróság nem azt kifogásolta, hogy egy bűnözőt élete végéig rácsok mögött lehessen tartani, hanem hogy ezt később sem lehet felülvizsgálni, vagyis az elítéltnek úgy kell leélnie egész hátralévő életét, hogy a legcsekélyebb remény sincs a szabadulására. Ez pedig nem ösztönöz jó magaviseletre, sőt, nagyobb az öngyilkosság veszélye, és az ilyen életkedvét vesztett fogoly őrzése is költségesebb – érvelnek a szakértők.

Mielőtt gyorsan zsebkendőért nyúlnánk, hogy előbuggyanó könnyeinket feltörölgessük, azt azért rögzítsük magunkban, hogy itt nem olyan arcokról beszélünk, akik egy családi szeszelgetés közben egy széknek látszó tárggyal agyonverték az anyjukat, hanem előre kitervelt, aljas indokból, vagy különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság(ok), kínzások, elkövetőiről. Ezek az emberek szinte kivétel nélkül értelmileg-érzelmileg beszámíthatatlanok, és akár több évnyi csendes bibliaolvasás után sem garantálható, hogy ha visszaengedik őket a társadalomba, nem követnek el újabb szörnyű tetteket.

De ez persze már nem a jogvédők és a bírák problémája, hanem a potenciális áldozatok családtagjaié. Ők viszont aligha számíthatnak a Helsinki Bizottság segítő kezeire és strasbourgi nyomásra kizsarolt milliókra.

Havas Jon