Hetek óta megy a nyöszörgés és a felháborodás úgy a honi, mint az európai balliberált sajtóban mondván, hogy a magyar kormány a multicégek megadóztatásával nyert néhány milliárd forintnyi bevételért képes összeveszni a meghatározó multinacionális cégekkel, Németországgal, sőt az egész felvilágosult Európai Unióval.

Az agynélküli ajvékolás egyik legszebb példáját ebben a témában a múlt szerdai Ma reggelben Krug Emília, a 168 tóra bértollnoka mutatta be, aki Morvai Krisztinával hőbörgött egy sort, mert a jobbikos képviselő felháborítónak tartotta azt, hogy tizenhárom európai nagyvállalat közös levelet írt az Európai Bizottságnak, hogy tiltakozzon, és szankciókat követeljen a magyar kormány különadói miatt.

A nagyon felkészült újságírónak a beszélgetés során a multik melletti érvként, a következőket sikerült felhoznia: „azért a multik nyilván befektetnek és fejlesztenek is idehaza, amivel munkahelyet teremtenek, felpörgették a gazdaságot, amire igen nagy szükség lenne”. Aztán így folytatta: „megéri nekünk, megéri a költségvetési lyukak befoltozásáért összeveszni a multikkal, összeveszni például az egyik legnagyobb partnerünkkel Németországgal, mert hogy ez a tizenhárom cég nagy része német, illetve osztrák. Megéri?” – tette fel végül – a nagyon okosnak gondolt nézését is bevillantva – a kérdést.

Azért ilyenkor az emberben, aki kicsit is tájékozódik a világban felmerül a gondolat: Vajon hol él ez a nő? Vajon milyen újságíró az, akinek fogalma sincs arról, hogy mi folyik és legfőképp mi folyt Magyarországon az elmúlt időszakban a multinacionális cégek körül? Vajon Krug ennyire tájékozatlan lenne, vagy ennyire hülye? Vagy egyszerűen csak teszi a dolgát, teszi gátlástalanul azt, amiért fizetik, azaz szándékosan csúsztat megtévesztve ezzel a nézőket?

Ha Emília csak egy pillanatra kivenné a fejét a gazdái seggéből, és kinyitná az internetet, vagy valamelyik gazdasági lapot, akkor talán neki is feltűnne az az elképesztően pofátlan aránytalanság, ami a külföldi és a vegyes tulajdonban lévő cégek, valamint a honi vállalkozásoknak adott állami támogatásokban megmutatkozik.

A Nemzetgazdasági Minisztérium adatai szerint 2003-tól az adókedvezmények 93 százalékát külföldi és vegyes tulajdonú cégek kapták. Hasonló adatokat találunk, ha a vissza nem térítendő állami támogatásokat vizsgáljuk. Ráadásul úgy, hogy az ilyen jogcímen kiutalt összegek folyamatosan nőttek, 2002-2008 között cirka 30 százalékkal. Így talán már érthető, hogy mitől alakult ki az a helyzet, hogy a szegény és megszorításokkal agyonsanyargatott Magyarország Európában, a legnagyobb mértékben támogatta a szuper gazdag multinacionális cégeket.

A kimutatások szerint az állami pénzek odaítélése terén megszerzett első helyezésünk 2007-ben sem volt veszélyben, 2008-ban pedig pusztán a támogatások összege változott. Míg 2007-ben az állam 1,434 milliárd eurónyi (mintegy 391 milliárd forintnyi) közvetlen támogatást nyújtott, ami a bruttó hazai össztermék 1,42 százalékának felelt meg, addig 2008-ban a támogatások összértéke elérte a 2,5 milliárd eurót, csaknem 682 milliárd forintot, vagyis a GDP 2,38 százalékát.

Az EU-ban természetesen egyik állam sem ilyen bőkezű a közpénzekkel. A ranglistán 2008-ban második helyet szerzett Máltán is csak a GDP két százalékát teszi ki a cégeknek adott közvetlen támogatás mértéke. A kelet-közép-európai térség országaihoz képest még szembeötlőbb a különbség: a lengyel államkassza a GDP 1,02 százalékát, a cseh 0,97 százalékát, a szlovák 0,53 százalékét, míg román 0,63 százalékát áldozza közvetlen állami támogatásra.

Ha csak ezeket az adatokat néznénk, már akkor jogos lenne az adó kivetése, de itt még nincs vége a történetnek. Ugyanis a külföldiek egyoldalú állami támogatását minden adatsornál jobban jelzi, az a tény az 1992-2008 közötti időszakban az átlagos adókulcs a hazai vállalatok esetében 17 százalékos, míg a külföldi cégeknél 10,5 százalék volt.

Ugye érti mindenki?

Magyarországon, 16 éven keresztül ugyanazon tevékenységért a magyarokat 17, míg a külföldieket cirka 10 százalék adó terhelte.

De ez Emíliát egyátalán nem zavarja. Ő csak nyomja megállás nélkül a saját kis globalista szövegét. Krug és az elvtársai a multik kapcsán folyamatosan munkahelyteremtésről és hasonlókról beszélnek, de ez ugyanolyan csúsztatás, vagy nevezzük simán hazugságnak, mint a többi álságos érvük. Ma Magyarországon a vállalkozások 90 százaléka magyar tulajdonú, ami a foglalkoztatottak 72 százalékát látja el munkával.

Akkor ki teremt munkahelyeket? Ki foglalkoztatja a dolgozók zömét?

De lépjünk túl konkrét témán egy kicsit. Tudom, hogy a következő gondolat teljes idea, de nem az lenne a normális, nem annak kéne lenni a normális dolognak, hogy egy magyar újságíró a munkája során a magyar érdekeket nézi? Nem az lenne a normális, hogy egy magyar újságíró magyar szemmel mutat be és vizsgál meg eseményeket, ítél meg döntéseket és von le következtetéseket? Természetesen nem azt mondom, hogy mindenben mindenkinek egyet kell érteni, egyátalán nem. De vannak olyan ügyek, mint ez is, ahol lehetnek ugyan hangsúlyeltolódások, de a lényegen nem szabadna, hogy vita legyen. Hisz normális esetben nem is lehetne.

Mert vajon a multik jogos megadóztatása hol ütközik magyar társadalmi érdekbe? Vajon az évente 4000-4500 milliárd adómentes forintot az országból kivivő cégeken kívül ki nem ért egyet ezzel a lépéssel? Vajon rajtuk kívül ki nem érzi még a kivetett adót igazságosnak Magyarországon? És legfőképp kit érdekel, kit kéne, hogy érdekeljen, ha tizenhárom német és osztrák cég hisztizik egy kicsit?

Vajon akkor kinek az érdekeit védi Krug? A kérdés természetesen költői. Pontosan tudjuk mindannyian a választ. Így már csak annak kéne kiderülnie, hogy Emíliának miért van még mindig lehetősége az adófizetők pénzén fenntartott közszolgálati csatornán ezzel a magyarellenességgel és magyargyűlölettel, ami árad belőle a képernyőn szerepelni? Hogy lehet az, hogy ilyen antimagyarok még mindig a helyükön vannak?

Elqró annak idején azokat a magyar cégeket küldte volna el az országból, akik nem értettek egyet a szocialista gazdaságpolitikával. Hogy stílszerűek legyünk itt a végén, idézzük hát ezt mi is ide, mintegy kifejezve a nagy többség véleményét a tizenhármak leveléről: „El lehet menni Magyarországról, itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen. Tessék. Lehet menni…”

És tegyük hozzá gyorsan azt is: a Krug-féléknek is…

Forrás: Radical Puzzle blog