(A szerző a Poén tévécsatorna műsorából ismert erdélyi magyar humorista.)

Bármilyen tévécsatornára kapcsolok, az a téma, hogy ki lehetne, ki legyen a következő román miniszterelnök erre a két-hat hónapra, amíg új államelnököt választunk. Nagyjából mindegy, hogy ki lesz, mert úgysem hozhat döntéseket, meg aztán a választások után úgyis minden megváltozik. Kizárólag olyat keresnek, aki nem mozgat meg túl sok vizet, azt mondja, amit mondanak neki, és akit könnyen le lehetne nyomni a másik fél torkán.

Ezeket figyelembe véve úgy döntöttem, hogy amennyiben megkeresnének: én szívesen elvállalnám a miniszterelnökséget erre a rövid időre. Persze, bizonyos feltételekkel.

A média nem használhatja azt a kifejezést velem kapcsolatosan, hogy én vagyok a románok négere, illetve kerülniük kell mindenféle párhuzamot velem és Obamával kapcsolatosan.

Továbbá szükségem lenne pár öltönyre, mert nem vennének komolyan, ha Donald kacsás pólóban nyilatkoznék a gazdasági válságról. A legjobb az lenne, ha valamelyik ruhagyártó cég bevállalná, hogy kizárólag ő öltöztessen a kérdéses hat hónap alatt, mégsem mehetek minden interjúra ugyanabban a ruhában, nem? Cserébe megígérem, hogy valahogy minden alkalommal beleszövöm a mondanivalómba a cég nevét. Például azt mondanám, hogy „az a célom, hogy az álláskeresők számára legalább annyi választási lehetőség legyen biztosítva, akárcsak számomra, amikor a Mária készruhaüzletből öltözködöm”. Vagy „a bankkamatok gyorsabban fognak csökkenni, mint az Aranka Turkáló árai hétfőtől péntekig, amikor is eladják a megmaradt öltözködési cikkeket géprongynak”.

Másik feltételem az lenne, hogy Emil Boc volt miniszterelnök összes nyilatkozó szószéke, pulpitusa mögül vegyék ki a kisszéket, mert én nem fogom ezeket kerülgetni, ha pedig ráállok, hülyén jön ki, hogy az ágyékomig ér a mikrofon.

Szívesen nyilatkozom bármilyen idegen nyelven, hisz az eddigi elnököket sem fogta vissza soha az, hogy nem ismerik az adott nyelvet. Azt viszont bevállalom, hogy lebarmozom az újságírókat, de csak naponta kettőt, hogy ne ismételjek túl gyakran csúnya szavakat.

Szintén elvárás, hogy szombaton és vasárnap ne kelljen dolgoznom, továbbá nem szeretnék egyszer sem kimenni helikopterrel, hogy megnézzem, miként halad az autópályaépítés. Ezt azért nem tenném meg, mert tudomásom szerint nagyon kevés állampolgárnak van helikoptere, amit az autópályán használna, szóval ez elég nagy hülyeség. Ha majd kész lesz, kimegyek autóval.

Kérném, hogy teljesen nyissák meg az országhatárokat, és a vámosokat képezzék át délutáni kibeszélőműsorok műsorvezetőinek. Ezáltal továbbra is használhatják azt a kifejezést, hogy „van valami bejelentenivalója?”

Román politikusok mintájára én is szívesen kimennék bármilyen nagyobb néptömeget megmozgató rendezvényekre, de csak ha kapok ajándékokat.

Fontos lenne, hogy ne kelljen megtanulni minden miniszterem nevét, mert nagyon rossz a névmemóriám, és egyébként is hetente cserélődnek. Ragaszkodom ahhoz, hogy az oktatási miniszterem mindig egy pálcával járjon, hogy tudjon a tanárok körmére ütni, ha azok fizetésemelést követelnek.

És végül szeretnék minden péntek este egy saját tévéműsort, ahol lányok verekednének egy mézzel teli medencében. Ennek nincs sok köze a miniszterelnökséghez, de legalább essen le nekem is valami ebből a bizniszből.

Forrás: Manna.ro – Bálint Ferenc