Magyar Testvéreim!

Szent János apostol evangéliuma a titokzatos nagy evangélium, mely nagyon sok helyen eltér az előző három evangéliumtól, mind tartalmi mind formai vonatkozásban. Nagyon közel áll szívemhez a szeretett tanítvány lelkisége, az az olthatatlan szeretet, mellyel csüngött Ura keblén, aki egyedüliként áll a 12 közül a kereszt lábánál és Szent Urunk reábízza szeretett Édesanyját, Boldogasszony Anyánkat.

Az evangélium 6. fejezete a mennyei kenyér gondolatkör szép központi látására épül. Szakrális fenséggel szólal meg az Úr az Újszövetségben: “Én vagyok az Alfa és az Omega, én vagyok a Világ világossága, én vagyok a Jó Pásztor, én vagyok a Feltámadás és az Élet, én vagyok a Mennyei Kenyér”

Az egészet az vezeti be, hogy a megvendégelt ötezerből sokan megkeresték Jézust, majd így folytatja az Őt támadó és zúgolódó zsidóknak: a mannát nem Mózes adta, hanem Isten. Másodszor a manna földi eledel a test számára, tehát mulandó.

Én olyan kenyeret adok, hogy aki belőlem eszik soha nem éhezik meg és aki belőlem iszik, soha nem szomjazik meg, annak örök élete van. Életet adok időben és örökkévalóságban.

jezus_az_elet_kenyere_71496_060223

Magyar népünk évezredeken keresztül élte a szántó-vető ember életét és nagyon tiszta látása volt a földi és mennyei világ örök kapcsolatáról, számára szakrális hely volt a Kárpát-medence egésze. Péter-Pálkor megszakad a búza töve, vagyis kezdetét veszi az aratás fenséges rendezett munkája. Naptárunk is mennyire kifejezi a két szent életű apostol névnapjának idejét és a földi kenyér aratásának kezdetét vagyis június 29-ét.
Az aratás tényleges kezdési ideje Sarlós Boldogasszony napja, vagyis július 2-a. Emlékezik a katholikus egyház Szűz Mária látogatására Erzsébetnél. Méhük gyümölcse repesve örül egymásnak, mondja az Írás.

Mint neve is mutatja, a Sarlós Boldogasszony nevéhez fűződő hagyomány a búza aratásával függ össze. Akkor még az asszonyok sarlóval vágták a rendet, majd férfiak kévébe kötötték, nálunk 18 kéve volt egy kereszt, a 19. kéve pedig az egyháznak felajánlott un. papkereszt.

Gyermekkoromban még láttam falunkban, ahogy férfiak kaszával kora hajnaltól kora délelőttig vágták a rendet a tarlón, asszonyok-leányok kévébe kötötték, majd következett a hordás. A cséplőgép megállt egy gazda udvarán majd a traktor széles szíjon át hajtotta a cséplőgépet, amit a tetején egy izmos férfi “etetett”, vagyis rakta bele a kévéket, amit villával dobtak fel neki. Lent gyűjtötték zsákba az életet, vagyis a tiszta búzát, a szalmát két rúdra rakták és kazal lett belőle, lent a töreklyuknál pedig a töreket gyűjtötték össze a leányok, ami majd kellett a sárhoz kötőanyagnak.

Nagy tisztessége volt a gépész úrnak, a hűtött bablevesnek és a nokedlis csirkének. Mindenki mosolygott, örült és hálás volt. Ez a világ mára teljesen elveszett, az elmúlt ötven esztendővel együtt.

Marad a vers, mely visszarepít az időben, mint szánom az éjben, ahogy írja a költő:

“A hold most szép ezüstös sarló,
s az aratók kötelet hánynak,
éji zsoltár a búzamezőn
pajkos kedve legénynek, leánynak.

Bandagazda pipára gyújtott,
fölpeckelt szeme vigyáz nagyon.
Marék kalásszal álmot űz, mely
bukdosva fut torzson, csillagon.

Ez az éj az aratók éje,
a hold most szép ezüstös sarló,
s fényt sugárzik a búzakéve
az Isten áldott hóna alól.”

/Nagy Imre: Aratók éje/

A nagy orosz zeneszerző Csajkovszkij egyik klasszikus műve a B-moll zongoraverseny, mely az élet himnusza, az élet szépsége, az élet értelme. A menny találkozása a földdel. Az elvetett búzamag útja a megszelt kenyérig.

Mohácsi László
református lelkész