"Polgármester úr, csak azt kérem,
Hogy egy kis segélyt adjon nékem
Hadd tudjak a kocsmába elmenni.
Hadd tudjak egy fröccsöt inni, a bánatomat elfeledni
Szeretnék egy kicsit, boldog lenni"

A vizsolyi polgármester megsértődött a népre, majd egy vereteset odamondott. Mit odamondott, egyenesen megvont. A jó szót, a támogatást, az előleget, a kölcsönt, boldoguljon a nép most már őnélküle, többet nem segít, nem ad és nem jár ki. Senkiért és semmiért.

Fideszre, Jobbikra szavazott az istenadta? Jól éltek? Akkor mostantól rend lesz a faluban, ő aztán nem veri adósságba magát senki kedvéért, nem szórja ki a közpénzt előbb a nincsteleneknek, ő nem viszi el a balhét senki isten fiáért.

A tekintetes polgármester úr a választás után nagy valószínűséggel eggyel többször karmolt be a házi veresből, vagy szilvából, hirtelen jött megnyilatkozását talán már meg is bánta. Hiszen lehet ő a környék legemberbarátibb, legügyesebb és legszorgalmasabb polgármestere (ebbe ugyanis mi innen nem látunk, láthatunk bele), még csalódott is lehet, de politikusként megsértődni majdnem akkora baromság, mint egy politikustól önzetlenséget várni.

Mégis, ha másra nem, hát arra jó volt a település-vezető összevont szemöldöke, hogy rávilágítson arra a szinte országszerte tapasztalható szomorú jelenségre: itt bizony hosszú évtizedek óta a tanácselnök, a polgármester – éppen hogy hívják – kiskirályt játszhat a saját libalegelőjeként kezelt faluban, hiszen az ő kezében futnak össze a pénzek, a források, ő is osztja szét. És ha Béla rendes ember, akkor nem él ezzel vissza. Csak egy kicsit, elvégre a felelősség óriási, a teher hatalmas, és még csak meg sem becsüli a hálátlan lakosság, felnőhetnének végre őhozzá.

Mert ugyan mindenkinek tiszteletben tartja a véleményét, mindenki élhet demokratikus alapjogával, ünnepelheti a demokrácia ünnepét, de ha nem a pártomra szavazol, elmehetsz te a francba, vagy a szomszéd faluba. És ha Béla nem annyira rendes ember, akkor nemcsak, hogy tudni fogja, hogy egy kicsi faluban ki szavazott a Fideszre, ki a Jobbikra és ki baloldalra, hanem emlékezteti is őket, hogy őtőle segítséget aztán senki ne várjon a jövőben.

Aki a kormánypártra szavaz, az nyilván elégedett, így nem lesz előbb segély, nincs több kölcsön, talán az asszonyt építik le először a hivatalban, a gyerek elfelejtheti az óvodát, idén pedig nincs karácsony (azért halkan megjegyezzük, a cigánysorok szavazóinak utaztatása és választási lekenyerezése ugyanebbe az univerzumba tartozik…). Vagy nem lesz közmunka.

Vizsoly fura ura a maga suta módján rátenyerelt a lényegre: ő itt kérem a mindenható, még az a szerencse, hogy jóindulatú. Mert tudjátok meg szeretett, ám mélyen együgyű jobbágyaim, akár a rosszindulat is vezérelhetné, ám ősszel még jóvátehetitek hibátok.

Csak jó helyre kell húzni az x-et, és máris kisimul az a szemöldök.

Bazsó Bálint