Egy ország, mely a Benes-dekrétumokkal is védelmezi a fasiszta időszakát

70 éve tört ki a II. világháború, a Szlovák Állam a kirobbantók szövetségese és haditársa volt

Hetven éve Németország megtámadta Lengyelországot a Szovjet Vörös Hadsereg közreműködésével, mely az ismert kommunista munkatempó szerint csak két hetet késett annak ellenére, hogy Molotov és Ribbentrop (a két külügyminiszter) pár héttel korábban megegyezett a lengyelek lerohanásában, és az új közös határt is megjelölték a titkos szerződésben, amit a szovjetek egész a közelmúltig tagadtak, míg kénytelen voltak elismerni, hogy Sztálin és Hitler együtt tervezték Európa megszállását. (Sztálin 1940-ben táviratban üdvözölte Hitlert Párizs elfoglalása után is!)

70 éve az önálló Szlovák Állam hadserege is bevonult Lengyelországba, tehát a háború kirobbantói közé tartozott, de a háború után mégis a győztesek közé sorolták. Ezzel szemben Magyarország több tízezer lengyel számára nyújtott menedéket, amiben a FELVIDÉK MAGYAR TÖBBSÉGÉNEK 1938-ban történt JOGOS VISSZACSATOLÁSA után a Szlovák Államban maradt Esterházy János is segédkezet, úgynevezett “menekülési folyosó” megszervezésével. Ezután a szlovák parlamentben egyedül Esterházy szavazott a zsidók elhurcolását célzó törvény ellen. Szlovákia nem német megszállás alatt vitette el a zsidósága többségét, hanem jóval korábban, és még fejenként 500 márkát fizetett elszállítási költség címén. (Magyarországról a német megszállást követően csak 1944-ben kezdték a deportálást.) Mindezek ellenére Szlovákiát a háború utáni béketárgyalásokon a győztesek közé sorolták (mint Csehszlovákiát), és visszaadták neki az 1920-ban megszállásuk alá vett Felvidéki magyar többségű területeket is. Magyarországot pedig a vesztesek közé lökve még kártérítésre is kényszerítették (500 millió dollár), és Sztálin lett a nagy Győztes, amihez teljes nyugati (liberális, cionista befolyás alatti) sajtótámogatást is kapott. Pedig Magyarország úgy kényszerült az olasz, majd német szövetségre, hogy Trianon után az utódállamok, a KISANTANT országai a magyar nemzet elpusztítását tűzték ki célul (ebben most is egységet képeznek), ami ellen csak Olaszország adott támogatást kölcsönökkel (pl. ezért kellett veszteni az olaszok ellen az 1934-es focivilágbajnokságon!).

1945-ben Csehszlovákiában a magyarok és németek ellen ugyanolyan diszkrimináló törvényeket léptettek életbe, mint korábban a zsidókra volt érvényes, csak nem kellett megkülönböztető csillagot viselniük. Csehszlovákiából deportáltak 3,1 millió németet, és útközben legéppuskáztak vagy csűrökben elevenen felgyújtottak kb. 100 ezret (a cseh történészek 60 ezret ismertek be). A németek helyére deportáltak és szórtak szét kb. 120 ezer magyart Dél-Szlovákiából, megnyitották számukra a kényszermunka-táborokat, illetve sokat meggyilkoltak (például Pozsonyligetfaluban!). Nemzetközi nyomásra a deportálásokat “lakosságcserére” módosították, és a legmódosabb magyar gazdákat kényszerítették az ország elhagyására. Helyükbe önként jelentkező magyarországi szlovákokat hoztak,de csak kb. 80 ezren jelentkeztek, ezért nem deportáltak több magyart. A szlovákok elcsábítása idézte elő a magyarországi szlovák közösségek teljes megbomlását. Például a nyíregyházi evangélikus pap, mint lelkész otthagyta nyáját, mint szlovák a közösségét, és Szecsére költöztek. A fia most a magyarellenes Matica S. elnöke, Jozef Markus! A magyarok teljes jogfosztása 1949-ig tartott, de a jogfosztás folyamata ma is tart, lásd a nyelvtörvényt.

Szlovákia 1992-ben egy puccsszerű prágai parlamenti aknamunkát követően jogot szerzett az önállóságra, de még a prágai döntés megszületése előtt szeptember 1-sején jóváhagyta ALKOTMÁNYÁT (ezt ünneplik ezen a napon, szabadnappal). A csehek azért egyeztek ebbe bele, hogy megszabaduljanak attól a tehertől, amit a szlovákság maradi hozzáállása jelentett számukra (ahogy mondták: “Leakasztjuk a trágyás utánfutót!”) Szlovákia önállósulását Németország azért támogatta (az 1992-es kampányban anyagilag is Meciarékat), hogy Csehország kikerüljön a német-szovjet ütközőzónából, ezáltal szabad befolyást szerezhessenek és felvásárolhassanak ott, vagyis inkább visszavásárolják az 1945-ben elkobzott javaikat! A prágai parlamentben a szétválást Dubček és pártja nem támogatta, s ez veszélyeztette a szétválás parlamenti jóváhagyását, de “szerencsére” 1992 szeptemberében Dubcek egy gyanús autóbaleset áldozata lett, a többieket pedig valószínűleg megvették…

A felvidéki magyarságot képviselő Coexistencia frakció részéről Duray Miklós mondott búcsút Prágának, utolsó szavai szerint: “Ez az ország hű maradt hagyományaihoz: Népakarat nélkül jött létre, és népakarat nélkül szűnt meg.”

Szlovákia megalakulása után viszont szellemiségében jelentős mértékben az 1939-es fasiszta hagyományokhoz tért vissza…

A szétválás folyamatát Prágában levezénylő Roman Zelenay (anyja lengyel, apja újságíró), Meciar embere igazgatta. Ő egy év múlva a cseh és szlovák frissen létesített határállomáson feltorlódott kocsisorba ütközve halt meg.

Isten nem ver bottal!
Lesz gondja Szlovákiára is!

A videómellékletben lásd a szlovák hadsereg bevonulását Lengyelországba. Alatta egy magyargyűlölettől izzó rockzenekar óbégatása hallatszik.

Mihályi Molnár László – NemzetiHírháló.hu
(A szerző a Magyarok Világszövetsége szlovákiai alelnöke, a Kárpáti Harsona főmunkatársa)