Lovas István brüsszeli tudósító tegnap megrázó összeállítást publikált a 2006. őszi budapesti tömeges rendőri brutalitások, szemkilövések, kirívó súlyú emberi jogi jogsértések nemzetközi „visszhangjáról”, következményeiről. Pontosabban mindezek hiányáról.

Tekintettel arra, hogy nemzeti jogvédőként kerültem a Jobbik EP listájának élére, és EP programunkban fontos helye van az emberi jogok következetes és határozott védelmének, szeretnék rövid visszatekintést tenni 2006 őszére, illetve felhívni a figyelmet a jelenlegi tömeges emberi jogi jogsértésekre, amelyeket a kézivezérelt rendőrség a vélemény-nyilvánítási szabadság, a gyülekezési jog gyakorlóival szemben követ el ma is. Fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy a jelenlegi ellenzék semmiféle határozott lépést nem tesz a politikai szabadságjogaikat gyakorlókkal szembeni munkahelyi „büntetések” felszámolására, illetve a ma is rendszeres rendőri bántalmazások, jogtiprások felszámolására.

Sajnálatos, hogy a kormánypártok teljességgel elfogadhatónak tartják az emberi jogok durva és rendszeres megsértésének gyakorlatát, az ellenzék pedig szinte teljesen magukra hagyja a jogsértések áldozatait. Szégyenletesnek tartom például, hogy miközben az ellenzék Bajnai menesztését követelte és követeli, szó nélkül tűrték, hogy az ugyanezért összehívott nagyszabású Civil Összefogás Fórumot követően a résztvevők egy részével szemben újabb brutális rendőri oszlatásra, könnygázazásra, bántalmazásokra kerüljön sor. Az ellenzéki országgyűlési képviselők ismét nem vállaltak szolidaritást a jogsértettekkel, akiknek egyébként jelentős hányada az ő választójuk volt, s szavazataikkal bejuttatta őket azon kényelmes bársonyszékekbe, amelyekből nem álltak fel azért, hogy a rendőrparancsnokoktól megkérdezzék: mi folyik itt. Megdöbbentő számomra, hogy amikor a Jobbik kampánynyitó rendezvényét követően, immár EP képviselőjelölti minőségemben a rendőrség az utcán megtámadott, nekem esett és többek között könnygázzal lefújt, a jelenlegi parlamenti ellenzék nem tartotta szükségesnek az eset kivizsgálását, a nemzetközi és belföldi tiltakozást.

Sajnos a legnagyobb ellenzéki párt 2006 ősze óta belemegy abba a „játszmába”, hogy úgy teszünk, mintha nem EU tagok lennénk, s nem követelhetnénk meg a demokratikus, jogállami normákat, hanem legfeljebb valamiféle „földalatti mozgalomban” tehetnénk valamit szabadságunkért és szabadságjogainkért.

Különösen is sérelmesnek és elfogadhatatlannak tartom, hogy miközben a Fidesznek pontos tudomása volt arról, hogy 2006. szeptember 19-én és 20-án éjjel több száz ártatlan embert vert véresre a rendőrség, börtönöztek be és kínoztak a fogdákban – gyakorlatilag semmit nem tett ennek kivizsgálására, a felelősség tisztázására, noha ezzel megakadályozhatták volna az október 23-i tragédiát. Tény, hogy a bátor Ékes Ilona képviselőasszony a fogdán meglátogatta a megkínzott fogvatartottakat, ámde ez jószolgálati jellegű, szociális munka típusú karitász feladat, nem pedig az emberi jogok védelme, s így egy európai, jelentős ellenzéki párttól hasonló helyzetben igen kevés. A Fidesznek haladéktalanul, még a szeptemberi tragédia másnapján nemzetközi sajtótájékoztatót kellett volna összehívni, az ide akkreditált nagyköveteket részletesen tájékoztatni kellett volna a történtekről, s Budapestre kellett volna hívni az ENSZ, az Európa Tanács és az Európai Unió emberi jogi tényfeltáró küldöttségét. S nem utolsósorban tisztességesen tájékoztatni kellett volna a magyar közvéleményt arról, hogy a Fidesz politikusa mit tapasztalt a rendőrségi fogdákban, s mi az, ami megállapítható a tömeges jogsértésekkel, rendőrségi terrorral kapcsolatban. Nem volt tisztességes dolog hallgatni, s úgy tenni, mint ha valóban „randalírozó csőcseléket” vert volna és börtönzött volna be a rendőrség. Nem lett volna szabad a Fidesznek eltűrnie, hogy a Parlament Emberi Jogi Bizottsága által összehívott kihelyezett ülést a kormánypárti diktátorok ellehetetlenítsék, s így a kivizsgálás elmaradjon. Ez a súlyos mulasztás sajnos egyenesen eredményezte az október 23-i vérengzést, amikor már a Fidesz hívei váltak a hatalom szemében „randalírozó csőcselékké”.

Amennyiben a választók bizalmából bekerülök az Európai Parlamentbe, számíthatnak arra, hogy ragaszkodni fogok a budapesti 2006. őszi eseményekre történő visszatéréshez, s az EU-ban megkerülhetetlen témává fogom tenni a magyarországi rendőrterrort, az emberi jogi jogsértéseket. Elég volt a terrorizálásunk, jogaink megtaposásának eltűréséből! Győzzön az új erő, a Jobbik, amely bátran, határozottan és szakszerűen áll ki a magyar emberek méltóságáért és jogaiért!

Morvai Krisztina
A Jobbik EP listavezetője

barikád.hu