“A tagállamok kerülik a túlzott költségvetési hiányt” – ilyen egyszerűen szól az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt szövegének 126-ik paragrafusa. A szerződés olvasatában a költségvetés az államháztartást jelenti.

Ám a tagállamok nem vagy nem mindig kerülik a hiányt. Tavaly az EU 27 tagja közül már 22-nek az államháztartási hiánya volt nagyobb a GDP előírt 3 százalékánál, számuk idén várhatóan 25-re nő a brüsszeli bizottság utolsó előrejelzése szerint. A 126-ik cikkely további szakaszai erre is adnak receptet: ez az úgynevezett túlzottdeficit-eljárás.

Mindenekelőtt “az (Európai) Bizottság figyelemmel kíséri a tagállamok költségvetési helyzetének, államadósság-állományának alakulását a jelentős mértékű eltérések feltárása érdekében. Különösen a költségvetési fegyelem betartását vizsgálja az alábbi két kritérium alapján: a tervezett vagy tényleges költségvetési hiánynak a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított aránya túllép-e egy meghatározott referenciaértéket (ez 3 százalék), kivéve ha az arány jelentős mértékben és folyamatosan csökkent, és elért egy, a referenciaértékhez közeli szintet, vagy a referenciaérték túllépése csak kivételes és átmeneti, és az arány közel marad a referenciaértékhez, illetve, hogy az államadósságnak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya túllép-e egy meghatározott referenciaértéket (60 százalék), kivéve ha az arány elegendő mértékben csökken, és kielégítő ütemben közelít a referenciaértékhez.”

Ezután a bizottság “följelenti” a kihágó tagállamot a pénzügyminiszteri tanácsnál.

“A Tanács, a Bizottság javaslata alapján és az érintett tagállam esetleges észrevételeit figyelembe véve, általános értékelést követően határoz arról, hogy fennáll-e túlzott hiány. Ha ennek megfelelően a Tanács túlzott hiányt állapít meg, a Bizottság ajánlása alapján késedelem nélkül ajánlásokat fogad el az érintett tagállamra vonatkozóan azzal a céllal, hogy ezt az állapotot meghatározott időn belül szüntesse meg.

Ha a Tanács megállapítja, hogy ajánlásait a meghatározott időn belül nem követte eredményes intézkedés, azokat nyilvánosságra hozhatja. Ha a Tanács ajánlásainak egy tagállam továbbra sem tesz eleget, a Tanács úgy határozhat, hogy a tagállamot felszólítja arra, hogy meghatározott időn belül hozzon intézkedéseket a hiány olyan mértékű csökkentésére, amelyet a Tanács a helyzet orvoslásához szükségesnek ítél. Ilyen esetben a Tanács kérheti az érintett tagállamtól, hogy egy meghatározott ütemezés szerint jelentéseket nyújtson be annak érdekében, hogy a Tanács felülvizsgálhassa a tagállam kiigazításra irányuló erőfeszítéseit.”

A fenyítés lehetőségeiről a teljes cikkben olvashat.