Kevesen tettek volna nagy tétet (de szerintem még kicsit sem), hogy az év utolsó napjai Gyurcsány Ferencről fognak szólni. Ám a nagy balos likvidátor egy váratlan mozdulattal ráfeküdt a civil kormányellenes tüntetésekre – és, ha minden olyan jól megy neki, mint eddig, akkor sikeresen agyon is nyomja őket.

Gyurcsány: Én készen állok. És Orbán? - Népszava

Napok óta találgatják az elemzők, újságírók, leforrázott wannabe forradalmárok és kárörvendő jobbosok: mi a francot akarhat a DK elnöke azzal, hogy szimpatizánsait arra buzdítja, a legközelebbi össznépi kormánydöntögetésen a párt zászlóival és jelképeivel jelenjenek meg. Meghibbant? Ő akar a (saját külügyi felelőse szerint amcsi pénzből és támogatással remélt) “új ’89” vezéralakja lenni? Talán csak a karácsonyi bulin pár feles után kötött egy fogadást, hogy csakazértis bekerül a hírekbe még idén? Egy fenét!

A pápai gyerek valóban a hazai politika furcsa és megmagyarázhatatlan jelenségei közé tartozik – de a széles körben elterjedt közvélekedéssel szemben közel sem bolond. A magyar közélet talán legtudatosabb figurája. Most sem a seduxenje gurult el. Célja van ezzel a balhéval: minél előbb és minél alaposabban kinyírni a nehezen, és bénán, de azért lassan mégis csak formálódó parlamenten kívüli balliberális (vagy valami olyasmi) ellenzéket.

Az elmúlt hetek, hónapok megmozdulásai ugyanis – ellentétében a szervezők és a bezsongott tüntető-fanok reményeivel – nem a kormányra jelentik a legnagyobb veszélyt. Hanem a létező baloldalra. Ha az ilyen-olyan szuperalternatív, nagyonszociális és überszabad kezdeményezések hosszas vajúdás után valahogy mégis megszülnek egy körülhatárolható szervezetet, akkor első körben még nem Orbán, hanem ők lesznek bajban. Mert akkor létrejöhet egy olyan politikai erőtér, amely szemben áll a jelenlegi kormányzattal, de amelyből ki vannak rekesztve a szétrobbant MSZP különböző, parlamenti lélegeztetőgépre kötött maradványai is. Amelyek így hirtelen feleslegessé is válnának (pontosabban: kiderülne, hogy milyen régóta feleslegesek.)

És ezt tudják ők maguk is. Próbálnak is elkeseredetten úgy tenni, mint, akik tiszteletben tartják ugyan a demonstrációk pártsemleges jellegét, mégis valahogy, egy kicsit közük van ehhez az egészhez. Hogy, akik kimennek az utcára, azok mégis, valahogy egy kicsit értük és helyettük is tüntetnek. Néha fel is tűnnek egy-egy megmozduláson, a Hírtv gyorsan jól fel is veszi őket, majd általában érdeklődés hiányában elpárolognak. Lassan tudomásul veszik, hogy ez már nem az ő kávézójuk, így, hát megelégszenek azzal, hogy a teraszról nézik, míg odabenn az újak álmodják a demokratikus és európai jövőt.

Fletót viszont nem ilyen fából faragták. Ha nem lehet övé a kocsma, akkor szétveri az egészet. No, nem olyan amatőr módon, hogy berúgja az ajtót, és felborogatja a székeket. Akkor jó alkalmat adna arra, hogy kidobják. Ő egyszerűen csak bemegy, és leül a sarokba. S a helyiségben percek alatt elviselhetetlen bűz lesz. Gyurcsány Ferenc ugyanis a hazai közélet leprása. Aki ugyanakkor megtanult remekül élni és visszaélni a bukott, korrupt politikus bélyegével. Megtehette volna, hogy 2010 után lógó orral lekullog  a pályáról. De ő már akkor tudta azt, amit saját párttársai is csak pár esztendővel később értettek meg: hiába utálja őt az ország döntő többsége, még mindig van néhány százezer nyugdíjas DK-ultra, akik akkor is ennek a csapatnak szurkolnak, ha mindenki más hülyének nézi őket. És ez, így együtt gyilkosan erős fegyverré vált Gyurcsány kezében, amit valljuk be, zseniálisan használ.

Van annyi követője, hogy az amúgy is összezsugorodott baloldali erőtérben nehezen megkerülhető tényező legyen, akit kirekeszteni, kilökdösni nem lehet – de olyan sokan viszolyognak tőle, hogy minden ügy, ami mellé odaáll, biztosan bukásra van ítélve. Így, hát elkezdett maga ellen fogadni – és nyert. Így könyökölte be magát a 2014-es Nagy Összefogásba, aminek a pár hónappal későbbi EP választás tükrében ő volt az egyetlen nyertese. És így készül most kinyírni a tüntetéseket.

Fletó leült a sarokba. A civil kávézóban percről percre egyre büdösebb lesz. Ha kidobják, mártír lesz. Ha marad, senki nem akar majd bejönni, s végül a törzsvendégek is kezdenek elszállingózni. Ő is tudja, hogy így lesz, és pontosan ezt akarja.  Végül csak ő marad egyedül. Aztán a pincér kivisz az asztalához egy üveg pezsgőt, és a fülébe súgja: “Viktor küldi a szemben levő kávéházból”.

Balogh Gábor – Jobbegyenes blog