Csodállak, te Viktor! Ahogy két pofonnal rendet tudsz teremteni, ahogy csak megtagadod bizonyos bűnözési formák létét, és azok máris huss!… megsemmisülnek, és ahogy távol tudod tartani magadat mindenféle gárdáktól, polgárőr egyesületektől, civil önszerveződésektől, egyszóval a magyar valóságtól. Csodállak, ahogy magyar miniszterelnökként évszázados magyar kistelepülések életét ítéled meg beláthatatlan távolságból. Csodállak, ahogy magadat Kossuth és Horthy örökébe helyezve próbálsz irányt szabni a magyar életnek, amiről fogalmad sincs. Csodállak, ámde nem szeretlek…

Na idefigyelj, Viktorom! Mondok én neked valamit. Nagyon érdekelni fog tégedet. Csináljál rendet Magyarországon! De aszott gyorsan! Mert ha nem leszel képes rá, akkor már nem csak a jó Bayer Zsoltid fog belépni a nemzeti gárdába, hanem mindenki, akinek már nagyon elege van az élhetetlen hétköznapokból és az elviselhetetlen közállapotokból, és ez a “gárda” – amit akár népnek is nevezhetünk – úgy fog elsöpörni téged, hogy nyomod sem marad a történelemben, nemhogy Kossuth meg Horthy…

Tudom én, hogy iszonyat sok dologra kell figyelned. Ráadásul egyszerre. Jajdehude nehéz lehet. Gazdaság, meg a zalkotmány, meg a külföldi ajvékolók, Heller Gágicával az élen, idehaza meg Áládár és bandája, és közbe’ pláne még bajnok lesz-e a Videoton. Iszonyatos lehet. Történelmi feladat, már-már meghaladja a méreteidet. Ha annyi szemed lenne, mint a Vízipóknak, akkor se tudnál mindent ellenőrizni.

Csakhogy van ám itt egy olyan szempont, ami elkerülte a figyelmedet. Mi, magyar állampolgárok itt élünk lenn, a magyar valóságban. Nem négyéves ciklusokban gondolkodunk, nem kitanult politológusok okos iránymutatása szerint élünk, nem köztünk soha nem járt jogvédők észosztása mentén rendezzük be az életünket. Mi csak itt vagyunk. Érted, Viktorkám? Élünk, ahogy lehet. Azaz, manapság inkább már túlélünk.

Akármekkora palotád lehet ott fenn, akármilyen szupermodern autókkal járhatsz, vigyázhat rád nyolcvan testőr is, a végén belebuksz az egészbe, mert soha ebben a büdös rohadt életben meg nem merítkeztél még az igazi magyar valóságban, a hamisítatlan Életben, és ma már eljutottam oda, hogy igenis ezt kívánom, bukjál bele, ha tényleg ennyire hülye vagy, hogy soha, egy momentum erejéig nem vagy hajlandó leereszkedni közénk, és meghallgatni, mi a bánatunk.

Akkor nem vagy Magyarország miniszterelnöke, és soha nem is voltál.

Szebb Jenő
szebbjovo.hu