Területe: 2 386 négyzetkilométer
Lakossága 1930-ban 178 523 fő.
Megyeszékhely: Debrecen 117 275 fő.
Hajdúböszörmény 28 914 fő, Hajdúnánás 17 990 fő, Hajdúszoboszló 17 022 fő.

Magyar maradt!

Határai északon és keleten Szabolcs, délen Bihar, nyugaton Jász-Nagykun-Szolnok, Heves és Borsod vármegye. Területe 3353,22 km2.

A vármegye termőterülete 317104 ha s ebből 171051 ha szántóföld, 874 ha kert, 33209 ha rét, 89200 ha legelő, 2518 ha nádas, 3348 ha szőlő s 16904 ha erdő, míg a földadó alá nem eső (terméketlen) terület 17098 ha. Fő terményei: a búza (43901 ha), rozs (20644 ha), árpa (17568 ha), zab (8160 ha), tengeri (43677 ha), repce, köles, dohány (1810 ha). A földbirtokok legnagyobb részbe négyfordulós rendszerrel kezeltetnek. Jelentékeny a dinnyetermelés is. A mezőgazdaság emelésére szolgál a vármegyei gazdasági egylet, a debreceni gazdasági egylet, kertészeti egylet s gazdakör, a dorogi gazdakör, továbbá a debreceni gazdasági tanintézet és földműves-iskola. A rétek legkiterjedtebbek a Hortobágyon, mely Debrecen marhatenyésztésének gócpontja, de egészben véve sok rétje nincs a vármegyének; a takarmánynövények tenyésztése sem nagyon sok. A legelőket részint lapályok, részint sziklatartalmú földterületek teszik (utóbbiak csak tavasszal használhatók). A mezőgazdaság sokat szenved a gyakori szárazság, valamint a késői fagyok által, melyek különösen a gyümölcstermést sújtják. Az erdők kiterjedése csekély s csakis a vármegye ÉK-i részére szorítkozik, a Hortobágyon azelőtt fának nyoma sem volt s csak újabban ültettek helyenként fákat. Korábban jól művelt, termékeny szőlőiben a filloxera nagy pusztítást tett, ezért jelenleg a szőlők jobbára csak gyümölcsösöknek tekinthetők.

Állattenyésztése elég jelentékeny; az 1884. évi összeírás szerint volt a vármegyében 59703 magyar s 615 nem magyar fajtájú szarvasmarha, 139 bivaly, 29262 ló, 539 szamár és öszvér, 120858 sertés, 310013 juh és birka és 143 kecske; továbbá 540915 tyúk, 7128 pulyka, 85281 lúd, 57742 kacsa, 166319 galamb, s 3484 méhkas. A szarvasmarha tenyésztése az erdélyi magyar fajtára irányul. A vármegyének legnemesebb lófaja a debreceni ménesből kerül ki, mely faj országszerte ismeretes; a fedeztetési állomások száma 13. A juhtenyésztés évről-évre csökken, a sertéstenyésztés jövedelmező és fejlett. Megemlítendő Steinfeld Mihály simmenthali és magyar tenyésztése, rambouillet-juhászata és poland-china sertéstenyészete Pusztamacson és gróf Degenfeld Gusztáv simmenthali tehenészete Tégláson. Az aprómarhából (tyúk, lúd, réce) sok kerül a kereskedésbe. A méhészet jelentékeny s a kabai méz jó hírben áll. A mocsarakban és vízerekben a vízimadarak nagy mennyiségben tanyáznak, köztük daru, túzok.

Hajdú vármegye lakóinak száma 1870-ben (a vármegye mostani terjedelmet véve alapul) 165659, 1880-ban 173329, 1891-ben 190978 volt: az utolsó tíz év szaporulata 17649 lélek, vagyis 10,2%. Egy km2-re átlag 56 lélek esik. Lakossága tiszta magyar (99,1%), a magyarokon kívül mindössze 1132 német, 290 tót, 77 oláh, s nehány egyéb nemzetiségű van. A magyarság a vármegye régebbi német (Balmazújváros) és rác lakóit teljesen asszimilálta. A férfiak középtermetű edzett alakok, a nők kissé alacsonyabbak, viseletük a többi alföldi magyarságétól nem különbözik, a nép általában jómódú s igen értelmes és életrevaló. Hitfelekezet szerint van 21795 róm. kat., 10999 gör. kat., 1098 ág. evang. 147141 helv. és 9749 izraelita.

A népesség foglalkozása szerint (1891) ekként oszlik meg: értelmiségi kereset 1683, őstermelés 39438, ipar 11771, kereskedelem 2724, hitel 158, közlekedés 818, járadékból élő 1893, napszámos 15170 házi cseléd 5047, egyéb foglalkozású 759, háztartásban elfoglalt 40502, foglalkozás nélküli 14 éven alul 63595, 14 éven felül 6389, letartóztatott 210, ismeretlen foglalkozású 193. A népesség főfoglalkozása a földművelés és állattenyésztés, mely utóbbi azonban azóta, hogy a Tisza szabályozása következtében sok vízjárta és legelőnek használt föld művelés alá vétetett, lényegesen csökkent. Ipart a vármegye csak kis mértékben s csak saját szükségletének fedezésére űz, a háziiparnak csak egy ága (a szalmakalapfonás) virágzik (Nánás, Böszörmény), igen jelentékeny azonban Debrecen városának ipara, melynek főtelepei a gőzmalmok, dohánygyár, kefegyárak, téglagyárak. A vármegyében 26 ipartársulat áll fenn. A kereskedelem Debrecenben központosul, mely az Alföld egyik főemporiuma. Az üzleti életet támogatja 3 bank, 11 takarékpénztár és 5 szövetkezet.

Közlekedésének főeszközei a vasutak, melyek a vármegyét minden irányban szelik; Debrecenből hatfelé indul vasúti vonal s az összes vonalak hossza a vármegye területén 230 km. Az állami utak hossza csak 13 km, a törvényhatósági utaké 385 km, de ebből 330 km kiépítetlen.

Közművelődési állapota elég kedvező; a vármegye (1892) 31948 tanköteles gyermeke közül csak 2196 (6,8%) nem jár iskolába s az írni-olvasni nemtudók aránya a vármegyében a férfiaknál 23,9%, a nőknél 29,1%, Debrecen városában 20,4%, illetve 25,3%. A vármegyében van 2 felső tanintézet (debreceni ev. ref. kollégium, papnevelő intézettel), 5 középiskola, 14 különféle szakiskola, a tanítóképző, 105 elemi s 1 felső népiskola, 1 polgári s 1 felsőbb leányiskola, továbbá 7 kisdedóvó s 2 humanitárius tanintézet. A népiskola tanítók száma 243. A szellemi élet központja Debrecen.

Hajdú vármegye 2 járásból áll s van benne 3 rend. tanácsú és 1 szab. kir. város. A községek mind igen népesek, csak egynek van ezernél kevesebb lakosa. Székhelye Debrecen. Az országgyűlésbe a vármegye 4, Debrecen városa 3 képviselőt küld.

(A Pallas Nagy Lexikona alapján.)