A mainstream média nemrégiben még gúny és megvetés tárgyává próbálta tenni – mint naiv összeesküvés-teoretikusokat – azokat, akik a pénzoligarchia befolyását és törekvéseit elemezték. A napokban azonban a háttérhatalom szócsöveként ismert hetilap, a „The Economist”, a „superclass” létét természetesnek és hasznosnak nevezte.

Az utolsó 10-15 év gazdasági tendenciái, a hatalmas spekulációkból létrejött válságok és az adófizetők pimasz megkopasztása a bankok által nyilvánvalóvá tették, hogy a világ nem a liberális képeskönyv szerint működik. Nem meglepő tehát, hogy a Rothschild család tulajdonában lévő The Economist az előremenekülést választotta, és néhány elkerülhetetlen tényt beismerve a lényeget továbbra is elkendőzni igyekszik.

De nézzük, hogyan próbálja a The Economist a pénz olyan intézményeit/fórumait, mint a Bilderberg Group, a Trilateral Commission (Háromoldalú Bizottság), a Council on Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa) vagy a Carnegie Endowment for International Peace (Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért) elfogadhatóvá tenni, amelyekre, mint beismeri, főszerkesztőjük is bejáratos. „A világ egy komplikált hely, ahol új információk óceánjai folynak ide oda”, állapítja meg és hozzáfűzi, „hogy egy multinacionális céget üzemeltessünk, nem árt ha tudjuk, mi történik a világban. Az is segít, ha személyes kapcsolatban vagyunk a globokratákkal. A kozmopolita elit ugyanis – a nemzetközi beruházók, bürokraták, jótékonysági szervezetek főnökei és gondolkodók – rendszeresen találkoznak és beszélgetnek, … klubokat alakítanak.” A Bilderberg összejöveteleinek például olyan kedvező eredményei vannak, mint az euró megteremtése, de a „nagy eszméket” nem lehet nagydobra verni, mert az gátolná hatékonyságukat.

A pénzoligarchia tehát a „hatékonyság” szolgálatában áll. De akkor miért nem kezelte hatékonyan a válságot, kérdezhetnénk naivan. A The Economist elmagyarázza ezt is. Megtudjuk, hogy a superclass „elbóbiskolt”. Voltak ugyan, akik észrevették a veszélyt, de nem óvtak előle elég intenzíven. Persze azért olyanok is voltak – ismeri be a cikk –, akik kihasználták a helyzetet, és profitáltak belőle (értsd az adófizetők pénzéből), de egészében véve a pénz-elit még sokkal rosszabbtól mentette meg a világot, tudjuk meg, tehát most már nyugodtak lehetünk.

Ezek után csak arra lennénk kíváncsiak, hogy miért nem adják vissza legalább az adófizetők pénzét? A The Economist erre a kérdésre nem válaszol.

Vajta Dénes
Forrás: Nemzeti InternetFigyelő