Hozzád szólok, magyar rendőr, aki naponta az utcákat járod, ismerve azok minden szennyét és bánatát. Ha valaki, akkor te tudod, milyen a helyzet ma Magyarországon, milyenek a hazai hétköznapok, milyen bűnök emésztik társadalmunkat.

Hozzád szólok, magyar rendőr, nem a feletteseidhez, akik íróasztalaik mögül gyakran adnak neked olyan parancsokat, melyekkel a legkisebb mértékben sem értesz egyet, és számos alkalommal – pozícióféltésből, megalkuvásból, vagy benső, de hamis meggyőződésből – olyasmit követelnek tőled, amivel nem értesz egyet.

Hozzád szólok, magyar rendőr, nem azokhoz a kollégáidhoz, akik nem a bűnüldözés és bűnmegelőzés iránti elkötelezettségből választják a rendőri pályát, hanem a zsebre bírságolások, a hatalommal való visszaélés lehetősége és a korai nyugdíj reményében.

Hozzád szólok, magyar rendőr, nem azokhoz a gyáva gazemberekhez, akik 2006 októberében és számos más alkalommal rohamsisak és maszk mögé rejtőzve bestiális brutalitással támadtak fegyvertelen honfitársaikra, csak mert azok kiálltak az igazságért, a hazáért, a nemzetért; de egyik gumilövedékes, könnygázos, gumibotos pribékben sem volt annyi becsület és bátorság, hogy az igazságtételt követelők oldalára álljon, és erre buzdítsa társait is.

Hozzád szólok, magyar rendőr, akin magasabb rangú, elegáns autóval, elegáns ruhában járó kollégái szánakoznak, mondván: ha egy kicsit dörzsöltebb lennél, ha egy kicsit rugalmasabban kezelnéd a törvényt, ha valamivel merészebb volnál, és behunynád a szemed, amikor kell, te sem panelban élnél.

Hozzád szólok, magyar rendőr. Hozzád, akinek ökölbe szorul a keze, amikor a kormos képű, állati lelkületű rablók, gyilkosok, stricik, sőt, már ezek fiai és unokái is gúnyosan néznek és kiáltanak feléd, tudván, hogy úgysem eshet bajuk, hisz a te kezedet megköti a törvény, amire ők fütyülnek. Ha le is köpnek téged, legfeljebb börtönbe kerülnek, ahol jobb, mint otthon, hiszen ingyen fűtenek rájuk, etetik őket, még mosdani lehet, bár ez utóbbi nekik nem sokat számít, meg sok is bent az ismerős. Ha viszont te köpöd le őket -amire minden okod megvan-, akkor téged azonnal leszerelnek.

Hozzád szólok, magyar rendőr, akinek bizony elkelne a segítség; a Magyar Gárda és a csendőrség bizony sokat könnyíthetnének a dolgodon, de hát az egyiket feloszlatták, a másikat nem engedik törvényesen megalakulni, így neked segítség helyett csak annyi jut, hogy a „gárdistagyanús” honfitársaidat kell vegzálnod, és a meleg méltóság menetét őrizned, addig sem a betörőket kergeted.

Hozzád szólok, magyar rendőr, és csak ennyit mondok: közeleg 2010 áprilisa, a valódi rendszerváltás lehetősége, amikor törvényesen, demokratikus úton bosszút állhatsz azokon, akik ellen naponta küzdesz, és akik tönkreteszik az életed. Élj szavazati jogoddal, add voksod a nemzeti oldalra, a Jobbik Magyarországért Mozgalomra.

A (cigány)bűnözés ellen, a rendőri hivatás méltóságáért.

Münzberg Mihály
barikád.hu