Ezen a héten kézhez kaphatta az istenadta nép a Nemzeti konzultáció című ingyenes (fenét ingyenes, egymilliárdnyi közpénzbe kerülő) politikai szóróanyag újabb számát. A téma ezúttal a “terrorizmus és a bevándorlás”. Az Indextől a 444-en át a Cinkig számtalan helyen megírták, hogy mennyire ócska demagógia ez az egész. Nagyjából igazuk is van. A hiteltelenség, az őszintétlenség, az ordító pártpolitikai motiváció édeskés, rothadt szaga lengi be azt egész ügyet. De nemcsak a postaládákba kézbesített papírok ontják ezt a bűzt – a felháborodott kommentárok is.

Mert, hát lett volna mire kiakadni korábban is, méghozzá nagyon hasonló ügyben. A 2004 december 5-i kettős állampolgárságról tartott népszavazás kampányában az akkori balliberális hatalom majdnem szóról szóra ugyanazt mondta, mint ma Orbánék: a bevándorlók elveszik a munkahelyünket, a szociális ellátórendszeren élősködnek, és biztonsági kockázatot is jelentenek. Gyurcsányék a  közel-keleti és afrikai migránsok helyett akkor a határon túli magyar áttelepülőktől. az olcsón dolgozó “román vendégmunkásoktól”,  meg az Erdélyből, Kárpátaljáról és Délvidékről özönlő nyugdíjashordáktól akarták megvédeni a hazát. Terrorizmus helyett meg a szomszédos országokkal megromló kapcsolatokkal, “új balkáni háborúval” paráztatták a népet.

mszp_ne_fizessunk_ra_kettos_allampolgarsag
Lehet, hogy az én memóriám csal, de valahogy kurvára nem emlékszem, hogy akkor a balos/liberális/nemjobbos média emberjogi freedom fighterei odavetették volna magukat a demagóg idegenellenesség szennyes, barna áradata elé. Tudom, hogy a lövészárok másik oldalán is sokan voltak, akiknek nem tetszett a gusztustalan kampány. De a többség fegyelmezett harcosként hallgatott, legfeljebb csak az ellenség feje fölé lőttek, a Gyurcsány-Hiller-Kuncze Hatecore Band mocskos szövegeit kicsit cenzúrázva játszották. De játszották.

A legtöbben eltartott kisujjal, keserű mosollyal az ajkukon megállapították, hogy “hát, ilyen ez a szemét politika”, azt pedig bátran, keményen meg is írták, hogy erről elsősorban a jobboldal tehet, amely politikai eszközzé tette a határon túli magyarság kérdését. Hogy erre a baloldal az addigi magyar politikatörténet legtöményebb gyűlöletkampányával válaszolt. arról majd’ mindannyian hallgattak.

Igen,igen, nem ,nem

A Helsinki Bizottság most arra szólít fel, hogy üresen küldjük vissza a konzultációs kérdőívet, mert “a manipulatív kérdésekre egyszerűen nem lehet jó válaszokat adni”, és mert “tiltakozni szeretnének a kormány idegengyűlölő kampánya ellen, és felháborítja őket a bevándorlókat veszélynek beállító propaganda.” Szerintem nagyrészt igazuk van. (Bár a tömeges migráció körüli minden probléma  és kényelmetlen kérdés hisztérikus tagadását ugyanekkora demagóg néphülyítésnek tartom, de erről majd máskor…)

Azonban, akit jó emlékezettel vert meg a sorsa, annak ilyenkor bevillan a Bizottság elnökének, Kőszeg Ferencnek a 2004-es bölcselkedése másfél héttel a népszavazás előtt:

“Hárs Ágnes felmérése szerint a határon túli magyarok átlagos bérelvárása Magyarországon (kerekítve) 62 500 forint, a hazai keresetek átlaga viszont a teljes munkaidőben foglalkoztatottak körében 104 400 forint. A határon túliak feltűnése a munkaerőpiacon tehát – legalábbis egy időre – leszorítaná a hazai munkabéreket. (…) Nem, nem lehet otthon maradni, nem lehet kibújni a felelősség alól. Nemet kell mondani, bármilyen fájdalmas is.”

Mielőtt egy előzékeny kommentelő felhívná a figyelmemet arra, hogy Kőszeg támogatta legalább a Magyarországra áttelepülő magyarok könnyített honosítását – jelzem, hogy ezt sem felejtettem el, és többek közt emiatt is tisztelem a veterán jogvédőt. De ettől még képes volt leírni ezeket a mondatokat. Úgy hogy tudta, milyen közhangulat uralkodik, tudta, milyen ótvaros gyűlölet ömlik az emberekre a kormány propagandájából. Mégis melléjük áll, és több ezer karakternyi tépelődés után végül csak kimondja: még a távol maradás sem megoldás, menjetek el, és nyíltan köpjetek le, alázzátok meg, rekesszetek ki három millió embert! Mert meg kell védenetek magatok tőlük. Mert idegenek és kártékonyak.

Ugyan, mi a bánatos franctól különböznek ezek a szavak a nemzeti konzultáció néphergelő bullshitjától?

Elárulom: abban, hogy akkor magyarokról, most pedig nem magyarokról van szó. És a hazai liberális belterjben minden olyan kezdeményezésre, amelyeknek magyarok, pláne határon túli magyarok a kedvezményezettjei, pillanatok alatt ráhaluzzák a nacionalizmus sátánbélyegét. Ez ellen küzdeni pedig a legalapvetőbb kötelessége minden jó érzésű demokratának. Akkor is , ha ezen a meccsen a nacionalizmus legócskább hamisított pólóját, a sovinizmust, sőt ebből is a leghitványabbat, a jóléti sovinizmust kell magukra húzni.

Igen, kedves liberálisok, jogvédők és humanisták: ilyen ez a szemét politika. De addig nincs jogotok eltartani az ujjatokat, ameddig ti magatok is részei vagytok ennek a mocskos játéknak – ráadásul váltogatva a térfeleket, attól függően melyik oldalon van a gonosz nacionalizmus, és melyiken a felvilágosult európaiság. Igen, aljas és kisstílű manipuláció, amit a kormány művel. De a ’89 utáni magyar történelem első gyűlöletkampányát a baloldal csinálta 2004-ben – és ti akkor hallgattatok. Most meg hangosak vagytok. Mondom: alapvetően jogosan. De hogy is mondja Krisztus? “Hanem a szavatok legyen: Igen, igen; nem, nem. Ami pedig ezeken felül van, a gonosztól való.” Ezt a lécet vertétek le egy évtizede…

Balogh Gábor – Jobbegyenes blog