Bár jómagam már pontosan tudom, mely pártra fogok szavazni az országgyűlési választáson, azoknak viszont, akiknek még nem sikerült dönteniük, szíves figyelmükbe ajánlom az alábbi interjút, amely Dr. Igrin József politológus professzorral készült. A felvétel ugyan a 2006-os országgyűlési választások idejére datálódik, üzenete, mondanivalója azonban ma is elgondolkodtató, iránymutató, kis túlzással akár örökérvényűnek is nevezhetnénk. Jómagam rég hallottam már ilyen világos, pengeéles logikájú politikai elemzést. Sok mindent megvilágított előttem a választási rendszerünkkel kapcsolatban, s választ kaptam olyan kérdésekre is, amiket 2006 tavasza óta már százszor is átrágtam magamban, ámde Dr. Igrin József nyilatkozatáig, bevallom, a sötétben tapogatóztam.

A politológus eszmefuttatásának egyik legnagyobb értéke, hogy világos iránymutatást közöl abban a tárgyban, miszerint konzultálnunk kell-e valakivel, mielőtt leadjuk a voksunkat, illetve, hogy mi minden változik meg egy országban a választások eredményeképpen.

Hallgassuk hát meg az elemzőt!


A közzététel óta több visszajelzést is kaptunk, miszerint nem minden olvasónk tudta megfelelően értelmezni Igrin professzor szavait, ezért elhatároztuk, hogy közzétesszük az interjú írott változatát is. A fordítás zárójelben, dőlt betűkkel olvasható.

Riporter: Miért tartották fontosnak, hogy eljöjjenek ma szavazni?
Dr. Igrin József: Hát azért tartottuk fontosnak, hogy hát legalább minekünk is fontos legyen, őknekik is fontos legyen, hát valamit csak az életért csak csináljunk valamit.
(Mivel rendkívül fontosnak tartottuk, ezért számunkra életbevágóan fontossá vált, és ezt az mutatja leginkább, hogy nekünk épp olyan fontos ez a választás, mint nekik, a fontossági sorrend ezáltal megkérdőjelezhetetlen. Hogy hát.)

R.: Hogyan tájékozódott a jelöltekről, tehát hogy hozta meg a döntését, mennyire vett részt aktívan a kampányban?
Dr. I. J.: Aktívan? Hát azér, mer én csináltam félig, és hogy hát szeretném én is úgy, hogy az ország valamit dönt magáról, hát na, valamit dönt magáról az ország, hogy hát ők, hogy hát.
(Mivel ötven százalékos résztulajdonom van az egyik kampányt lebonyolító kft.-ben, így elmondhatom, hogy félig én csináltam a kampányt. Fél plakátokat ragasztgattam ki, fél szórólapokat dobáltam be, fél adag gulyásleveseket osztogattam fél szavazatokért, és félig letépkedtem az ellenfelünk plakátjait. Továbbá fél bézbólütőkkel félig megfenyegettem az ellenfelünk aktivistáit, akik féltek.)

R.: A barátaival mennyire volt fontos téma mostanában a választás? Vagy ismerőseivel, családjával?
Dr. I. J.: Hát most mit mondjak magának? Hát fontos volt ez a választás, mármint nem volt fontos volt, mert megmondom őszintén, hogy hát, hmmm, mit mondjak magának, nem olyan fontos volt ez a választás, mert jelenleg hát mit mondjak magának? Öbööö… egyik párt a másik. De szeretnék erre jutni, hogy hát legyen valami.
(Nagyon fontos ez a mostani választás, mi sem mutatja jobban a fontosságát, mint hogy sokak szerint nem fontos. Fontos kérdés tisztázni, hogy ha sok közönyös szavazópolgár szemében ez a választás nem fontos, mert egyik párt olyan, mint a másik, akkor annál fontosabbá válik a voksolás azon párt számára, amelyik a másik. Ez ténykérdés. Hogy hát.)

R.: De mennyire beszéltek róla az ismerőseivel, mielőtt eljöttek volna szavazni, hogy hogy lenne jobb?
Dr. I. J.: Én nem beszéltem szóval az ismerőseimmel, de megbeszéltem, hát úgy, hogy mindenki arra szavaz, amit akar. Én erre a pártra szavaztam, őszintén megmondom, nem mondom meg most, mert nyilván nem nyilvános, mert nem szabad, mert kampány van, úgyhogy hát öeeee, nem tudom én se.
(Én erről egy árva szót sem beszéltem az ismerőseimmel, mert a konzultációkat írásban, mégpedig email-ben és képes levelezőlapokon bonyolítottuk le. Én arra a pártra szavaztam, amelyikről most elmondhatom magának, hogy a kampánycsend miatt titokban kell tartanom a nevüket, mert nem szabad elmondani róluk, még azt sem, hogy Szabad-dal kezdődik-e a nevük, vagy nem. Pedig, ha jól tudom, nem Szabad-dal. És még azért sem árulom el magának, hogy melyik pártra szavaztam, mert a voksolás idején már nem voltam olyan tudatállapotban, hogy emlékezhessek rá. Úgyhogy csak annyit mondhatok erről a kérdésről, miszerint hogy hát.)

R.: Mitől van az, hogy az emberek nem vállalják fel még tizenhat évvel a rendszerváltás után sem, hogy kire szavaznak?
Dr. I. J.: Hát szerintem félnek tőle. Mert, nézze, én is, szerintem félnek tőle. Hogy hát mit vállalnak. Szerintem félnek attól, hogy hát, óóóó hát, félnek attól, hogy hát ezt vállalják, azt vállalják, de hmmmm, nem tudom, most jelenleg nem tudok nyilatkozni annyira most magának jelenleg.
(Mert félnek az emberek. Én is félek. Nézzen csak rám, remegek, félek, pedig még javában tart az ital hatása, amit a választások tiszteletére magamhoz vettem. Meg azért is, hogy el merjek menni szavazni. Én azt vállaltam, hogy két liter kadarkát és négy deci kevertet veszek magamhoz voksolás előtt, de sokan félnének egy ekkora vállalástól. Én is féltem, de felvállaltam, pedig most is félek, mert nem maradt otthon egy korty ital sem, és ma zárva van a vegyesbolt. A tulaj nem vállalta fel a vasárnapi nyitva tartást. Mert fél. Ha nem kapok több szeszt, akkor jelenleg nem tudok magának most mit mondani jelenleg hogy hát nyilatkozni magának most.)

Szebb Jenő – szebbjovo.hu