A Napi aktuális című műsorban Matuz Gábor kérdezte a Jobbik elnökét, Vona Gábort.

– Fodor Gábor azt találta mondani a Parlamentben, hogy más országban ébredtünk ma reggelre, mint amilyen ország volt Magyarország akár még tegnap is. Egyetért vele?

– Remélem, hogy Fodor Gábornak igaza van, nagyon remélem, hogy számukra a holnapi vagy a mai naptól kezdve egészen új világ kezdődik, és az a rombolás, amit az SZDSZ az elmúlt húsz évben végrehajtott, és hogy a farok csóválta a kutyát az elmúlt húsz évben, és az SZDSZ irányította ezt az országot, ez az időszak véget ér, és nagyon boldog vagyok, hogyha ebben a Jobbik ilyen tevékeny szerepet tudott vállalni a tegnapi napon.

– Miről álmodnak a Jobbikosok? Ugye most már szlogenné vált ebben az elmúlt nem egészen huszonnégy órában, hogy Magyarország a magyaroké. Álom? Álmodozás?

– Én kint nézegettem az előző beszélgetéseket, és ez az álom szó rendszeresen előkerült. Én azt gondolom, hogy a tegnapi nap után itt már nem álomról beszélünk. Azért egy olyan eredményt értünk el, egy történelmi sikert értünk el, amiért nagyon nagy köszönettel tartozom minden egyes Jobbikosnak, aktivistának, tagnak, akik nem hogy pénzt kaptak a munkájukért, hanem pénzt tettek bele abba, hogy dolgozhatnak. Ez egy olyan történelmi siker volt, ami, azt gondolom, hogy mindenkit a magyar politikai palettán szembenézésre, tükörbe nézésre fog kényszeríteni, és teljes mértékben át fog alakulni a magyar politikai paletta. Szerintem három fő erőcsoport közül tud majd választani a magyar társadalom az országgyűlési választásokon. Lesz a bukottak szövetsége – ide sorolom az MDF-et is, tehát nem csak az SZDSZ-t és az MSZP-t, tehát itt a rendszerváltozás tönkretevői, elsikkasztói, a fő privatizátorok itt majd valószínűleg egymásra fognak találni a nagy bajban –, lesz egy polgári-liberális szövetség, a Fidesz fémjelezte szövetség, és lesz egy nemzeti tábor, amelyet a Jobbik fog vezetni remélhetőleg vagy a Jobbik adja ennek a zászlaját, ugyanis az “egy tábor és egy zászló”-stratégia is a tegnapi nappal összeomlott. E közül a három lehetőség közül fog tudni választani az elkövetkezendő időszakban a magyar társadalom.

– Vannak, akik attól tartanak, hogy ezt a most összeállt négyszáz-egynehány tízezres tábort nem lesz könnyű összetartani, pláne gyarapítani, mert hogy a jobbszéltől a balszélig tart a szavazók spektruma. Egyetért ezzel, hogy ilyen széles spektrumot ölelnek fel?

– Nem hiszem, hogy itt az eddigi jobb- és baloldali megosztottsággal a mai választói akaratot lehet szimbolizálni vagy le lehet fedni. Itt ez is átalakult. Ma már a fő kérdés nem az, hogy ki a jobb- és ki a baloldali, hanem az a fő kérdés, hogy ki a nemzeti és ki a nemzetellenes. Tehát mondjuk ha Deutsch Tamás azt mondja, hogy jobboldali, ettől én még nem érzem magam vele egy táborba tartozónak. Én nemzeti vagyok, ebben biztos vagyok. És abban is szeretnék biztos lenni, hogy Magyarországon ki az, aki nem nemzeti. Tehát ennek a törésvonalnak kell Magyarországon megjelenni, és azt gondolom, hogy a Jobbik megjelenése erre fogja rákényszeríteni az összes politikai pártot, hogy ebben színt valljon.

– Önök tudják, hogy ki a nemzetellenes? Most Deutsch Tamást hozta erre a jobboldalról…

– Én azt gondolom, hogy nagyon egyszerű a kérdés, gyümölcseiről ismerszik meg a fa, meg kell nézni, hogy ki milyen törvényeket szavazott meg vagy írt alá. Aki a Lisszaboni Szerződést aláírta, azt gondolom, hogy nagyon nehezen vallhatja magát nemzetinek 2009-ben.

– Akkor a parlament jelentős részéről állított most ki egy rövidke mondatban…

– Nagyon sajnálom, nagyon sajnálom, hogy így volt, de ezt tettem, így van.

– Gyakorlatilag amiket lehet olvasni, nagyon sokan megijedtek a Jobbiktól, pláne a három EP-képviselői helyétől – belföldön és külföldön egyaránt. Talán aki a legjobban izgatottá vált, az Robert Fico, tőlünk északra, egy kis szomszéd ország miniszterelnöke.

– Milyen furcsa egyébként, hogy ez a nagy ijedelem Magyarországon is és a nemzetközi környezetben is soha nem az emberek félelme, hanem mindig pártok félnek. Tehát Magyarországon sem a magyar emberek félnek a Jobbik előretörésétől – sőt, azt bizonyítják ezek az eredmények, hogy a magyar emberek reménykednek, bíznak a Jobbikban –, a pártok félnek, mindenki félti a húsos fazék körüli kis lehetőségeit. Robert Fico pedig… Az ő félelmei is egy politikailag megrendezett műbalhé, nyilvánvalóan a Jobbik-ellenességével egyfajta magyarellenességet próbál meglovagolni ott Szlovákiában. Ez Ficónak egy picit mérsékeltebb formában a stratégiája, Slotának pedig egy radikálisabb stratégiája. Remélem, hogy majd az Európai Parlamentben meg tudjuk nekik mutatni, hogy milyen az, amikor a Jobbik elkezd dolgozni.

– Harmadik erő lett a Jobbik – legalábbis ezen a választáson ez az értékeredmény született –, de egyébként azt lehet látni, hogy mintha igazából csak – úgymond – a cigányozás, a cigánybűnözéssel való foglalkozás hozott jelentős számban szavazatokat. Az a hét megye lényegében – ha szabad így fogalmazni – fertőzött leginkább ezen a területen.

– A cigány kérdés megoldása egyértelműen egy nagyon fontos programpontja a Jobbiknak, és bizonyára ez nagyon sok embernek a szívét megérintette. De hát az, hogy ennyire beszűkült a Jobbik megítélése a médiában, az a médiának köszönhető. Ugyanis a média nagyon kevés lehetőséget nyújtott nekünk arra, hogy a programunkról beszéljünk, sőt, lakossági fórumokon kellett eljutnunk az emberekhez – nagyon nagy örömmel tettük egyébként –, és a lakossági fórumokon el tudtuk mondani a programunkat, és én ennek tudom be, hogy ennyi ember ránk szavazott, mert megismerték azt, hogy a Jobbik mit akar a gazdaságban, mit akar a magyar mezőgazdasággal, hogyan képzelné el a magyar vállalkozók megmentését, hogyan képzelné el a magyarországi multinacionális cégek megadóztatását. Föl tudtuk vázolni a teljes programunkat, aminek a Magyarország a magyaroké valójában a fő szlogenje, és talán mint cseppben a tenger, ebben minden benne van, és azt gondolom, hogy az emberek ezért szavaztak ránk. Ebben egy és – nem tagadom – nagyon fontos elem volt a cigány kérdés.

– Sokan vélekednek úgy, hogy a Jobbik megjelenése a magyar politikai életben ilyen markánsan, az nem vezet majd jóra. Egész pontosan milyen feladattal küldik, delegálják a három most már képviselővé választott nem is tagjukat, hanem emberüket Brüsszelbe?

– Kik gondolják azt, hogy nem vezet jóra a Jobbik megjelenése? Hát az elmúlt húsz év egy tragédia. Az elmúlt húsz év alatt azok a pártok, akik az országot irányították, tönkretették ezt a sikerre ítélt, adottságai alapján sikerre ítélt országot. Hát nehogy már mi legyünk a bűnösek azért, hogy ilyen helyzetbe jutott az ország, és az emberek egy jelentős része azt mondta, hogy ebből elég volt, hogy szeretne egy olyan pártot végre, amelyik Magyarországon a magyar emberek érdekeit képviseli. Ha végre lenne egy ilyen párt – és a Jobbik egy ilyen párt –, és ez a magyar államigazgatás legmagasabb szintjein megjelenne, sőt továbbmegyek, előbb-utóbb kormányzó pártjává válna Magyarországnak, higgye el, szerkesztő úr, ennek az országnak ez csak jót tenne azok után, ami jelen pillanatban és az elmúlt húsz évben zajlott.

– Az iménti vendégünknek is föltettem a kérdést vagy egy kérdésbe beleszőttem, hogy Schmitt Páltól azt hallottam, hogy ő el tudná képzelni az együttműködést Brüsszelben a Jobbikos EP-képviselőkkel, Schöpflin György képviselő úr azt mondta, hogy ő nem igazán; hogyan készülnek – az iménti kérdésemben is benne volt – a Jobbikos képviselők a brüsszeli munkára együttműködve akár a más magyar ajkúakkal is?

– A mi munkánk megítélése nagyon egyszerű lesz, és nagyon következetesek leszünk. Nagyon könnyű ezt a Jobbikról eldönteni, hogy mit fog tenni. Mi azt fogjuk megvizsgálni, hogy mi a nemzet érdeke, és mi nem a magyar nemzet érdeke. Ha a Fidesz vagy bármelyik magyarországi vagy európai parlamenti képviselő a magyar érdekeivel szavaz, akkor együtt fogunk tudni velük működni. Ha nem – legyen az akár a Fidesz is –, akkor szembe fogunk menni velük.

– Vona Gábor, köszönöm szépen, hogy eljött hozzánk, minden jót Önöknek.

– Én köszönöm a lehetőséget.

Echo TV