Csaknem 10 éve balhéznak a cigányok Jászladányban az állítólagos kirekesztésük miatt. A problémájuk azzal van, hogy a településen az önkormányzati mellett létrehoztak egy alapítványi iskolát is, ami tandíjas és magasabb színvonalú oktatást biztosít. A roma szervezetek már a kezdet kezdetén elkezdték perelni az önkormányzatot, mivel szerintük szegregáció és hátrányos megkülönböztetés valósul meg ezzel.

Mára a jászladányi iskola történetének és hányattatásának kazalnyi irodalma gyűlt össze. Sokan megpróbálták a szegregáció, és kirekesztés mintapéldájának beállítani a települést. Aztán persze kiderült, hogy nincs ott semmiféle romák elleni megkülönböztetés, hiszen cigánygyerekek is tanulhatnak az alapítványi iskolába, köztük a szegregáció-ellenességét nagy pofával hirdető Kállai László Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet vezetőjének egyik rokona is. Ők ugyanis meg tudták fizetni a tandíjat, és tegyük hozzá gyorsan azt is, hogy ezzel nincsenek egyedül a helyi cigányok között. És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy vannak nem roma szülők is számosan, akik nem tudnak erre kicsengetni jó magyar forintokat.

Amikor erre rákérdeztek szemfüles újságírók, Kállai annyit felelt, hogy ők „csak úgy általában tüntetnek a szegregáció ellen”. Így aztán már 2009-ben mindenki számára világossá vált, hogy a jászladányi alapítványi iskola nem szegregálja a roma gyerekeket, hiszen ők is koptathatják a padokat ott, ha meg tudják fizetni a tandíjat.

De mit is jelent a szegregáció?

A szegregáció a társadalmi elkülönülés intézményesített, fizikai elkülönülésben is kifejeződő formája. A nagy kérdés az, hogy vajon miért ennyire negatív fogalom ez sokak szemében?

Jól tudjuk, hogy az iskolákban hiába igyekeznek integrációs elképzeléseknek megfelelően oktatni a gyerekeket, ez lehetetlen vállalkozás, hiszen még az átlaggyereknek is néha nehézséget jelent a tananyag elsajátítása, mivel az osztályok létszáma nem teszi lehetővé a személyre szabott foglalkoztatást.

A cigányok életvitelét, szokásait is érdemes lenne tanulmányozni azoknak, akik felülről próbálják megoldani az ilyen jellegű társadalmi problémákat, mondjuk a budai luxusvillájukból. Aki testközelből már látott ilyet, az pontosan tudja, hogy a cigánygyerekek életvitelükkel, kirívó viselkedésükkel (a családi minta alapján) nem kis megütközést és életminőség romlást idéznek elő környezetükben. Olyan körülmények között élnek, ami egy átlag állampolgár számára elképzelhetetlen és elviselhetetlen. És ez nem is mindig az anyagi szegénység hozadéka.

A cigánygyerekeknek otthon mindent megengednek, nincsenek vagy csak nagyon kismértékben vannak felállítva számukra korlátok. Éppen ezért jelent nagy kihívást és megoldatlan helyzetet a tanárok számára például egy ilyen módon szocializálódott gyermek kezelése. Csak teljesen más ütemű, más módon való foglalkozással lehet őket „beilleszteni” a társadalomba, és felkelteni bennük az érdeklődést. Így az integrált oktatásnak az a következménye, hogy az értelmileg fejlett, jó szociális háttérből jövő gyerekek számára a cigánygyerekek óriási visszahúzó erővé válnak.

Az egész történet pedig azért került most ismét a reflektorfénybe, mert a Legfelsőbb Bíróság a napokban jogerős ítéletben állapította meg, hogy jogellenesen különítik el egymástól a jászladányi önkormányzati és alapítványi iskola diákjait. Sőt, a felülvizsgálati eljárásban született részítélet felszólítja az iskola üzemeltetőjét, hogy azonnal hagyja abba a további jogsértést. A bíró az ítélet indoklásában kifejtette: „egyértelmű, hogy a cigány és a hátrányos vagyoni helyzetű diákok társadalmi helyzetük miatt nem járhatnak az alapítványi iskolába.”

Néha úgy tűnik, a liberalizmus eszméje oly erősen beágyazódott néhányak fejébe, hogy felülírja a józan gondolkodás lehetőségét…