Varga-Damm Andrea, az ellenzéki párt országgyűlési képviselőjelöltje csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján úgy értékelt: országosan hihetetlen szélsőségeket lehet tapasztalni az ellátásban, a szervezetlenség miatt előfordul, hogy egyes helyeken kis létszámmal, nehéz körülmények között fantasztikus eredményeket érnek el, míg másutt elegendő a létszám, de nem hatékony az ellátás.
Kiemelte azt is, hogy a rendszerben mind a szaktudás, mind az eszközállomány rendelkezésre áll, de nehezen elérhető a megfelelő létszámú szakszemélyzet.
A politikus kifejtette: 2017. október elején 27 ezer 962-en vártak valamilyen műtétre és év végére sem csökkent a létszám.
A legtöbben, mintegy 11 ezer 500-an szürkehályogműtétre várnak, s átlagosan 94 nap telik el a beavatkozásig; a leghosszabb időbeli várólista a gerincstabilizáló, térd- és csípőprotézis-műtétek esetében van, ahol 295 nap a várakozás – tette hozzá Varga-Damm Andrea, aki jelentős problémának nevezte azt is, hogy a betegek mennyi idő alatt jutnak el a diagnózisig.
A Jobbik képviselőjelöltje a megoldást a háziorvosi praxisok feltöltésében látja, ezt egyebek mellett az egyetemi ösztöndíjak kibővítésével és a külföldre mentek hazacsábításával javasolja.
Felvetette azt is, hogy időkeretet kellene meghatározni arra, milyen tünettel mennyi időn belül kell felállítani diagnózist és megkezdeni a gyógyítást. Daganatos megbetegedések és keringési betegségek esetén zéró toleranciát kell hirdetni, azaz azonnal meg kell kezdeni az ellátást – jelentette ki.
A politikus továbbra is problémaként jelölte meg, hogy az állami eszközállományt magánrendelésekre is használják, vagyis az orvos ugyanabban a rendelőben és eszközökkel privát rendelést is folytat. Komoly diszharmóniaként jellemezte, hogy míg a kórházak adóságokkal küzdenek, a magánellátók mindig időben megkapják a tevékenységük után járó díjat.
Varga-Damm Andrea értékelése szerint legalább a GDP 2 százalékával növelni kell az ágazat finanszírozását, hogy az uniós átlagot elérje, a dolgozóknak pedig európai béruniós kezdeményezésüket ajánlotta.
Kérdésre közölte: úgy ítéli meg, hogy a minőségibb munkafeltételek, a magasabb fizetés és a hazához fűződő érzelmi viszony van három olyan körülmény, amire építve haza lehetne csábítani az egészségügyi dolgozók egy részét, akik a külföldön szerzett tapasztalataikat hazai viszonyok között tudnák kamatoztatni.
(MTI)