Április 11-én, hétfő este erőteljes robbanás rázta meg a belarusz főváros egyik metróállomását. Az országban ezidáig gyakorlatilag ismeretlenek voltak a terrorista merényletek, ám már két órával az eset után tudni lehetett, hogy támadás történt. Eddig 12 ember halálát okozta a robbantás, több mint ötvenen kerültek kórházba. A nyomozás az elmúlt 12 órában nagy léptékkel halad: Lukasenko kiadta, hogy szinte óránkénti eredményeket és jelentéseket vár a hatóságoktól.

Április 11-én minszki idő szerint 17:55 perckor a város központjában lévő „Oktyabrszkaja” (októbrista / október) metróállomásra beállt a következő szerelvény, és kitárultak az ajtók. Éppen ebben a pillanatban lépett működésbe egy robbanószerkezet, így pillanatok alatt az állomás megtelt füsttel és kiabáló emberekkel. A robbanás következtében lángra kapott az állomás díszes plafonja, így az áldozatok égési sérüléseket is szenvedtek.

 
Becslések szerint a robbanás hatósugarában körülbelül 300 ember tartózkodott, többségük súlyos sérüléseket szenvedett, sokan sokkot kaptak. A BELAPAN belarusz hírügynökség legfrissebb adatai szerint a merénylet 12 ember halálát okozta, és 126 ember sérült meg.

„Az állomáson lévő padon vártam a metrót. Majdnem 18:00-t mutatott az óra” – meséli a merénylet egyik szemtanúja, Roman Ranevics a Naviny.by belarusz lapnak – „Hirtelen bumm, robbanás, hatalmas füstfelhő, és rögtön mindenki a mozgólépcsőhöz indult. A robbanás valahol a peron közepén történt, a lépcső mellett [ott van az átjáró a másik metróvonalra]. Nagyon sok sérült volt – leszakadt lábakkal, sérült szemekkel. Valószínűleg valamilyen fémtörmelék repült szét.”

Az eset kivizsgálására a belarusz rendőri szervek munkatársaiból egy speciális nyomozóbizottság alakult, amelynek a vezetését Andrej Sved, a belarusz főügyész helyettese kapta meg. Másfél órával a baleset után Alekszander Lukasenko belarusz elnök rendkívüli tanácskozást hívott össze. Ekkor mondta ki határozottan a vizsgálóbizottság is, hogy egyértelműen terrorista merénylet történt. A tanácskozáson Lukasenko elmondta, hogy a felelősség az ország vezetését terheli, amiért nem tudták megvédeni az állampolgáraikat, ugyanakkor elmondta azt, hogy a bűnösöket „nagyon keményen fogják megbüntetni”.

Naponta új vizsgálati eredményekről akarok hallani – mondta Lukasenko a rendkívüli ülésen

A vizsgálat legfrissebb adatai szerint a robbanószerkezet az állomáson lévő egyik padja alá volt elhelyezve, és akkor lépett működésbe, miután az állomásra beállt a szerelvény. Ez megmagyarázza azt, hogy az embereknek miért a lábuk sérült meg a legtöbb esetben. A rendvédelmi szervek közleménye szerint a bomba 5 kg TNT erősségű volt, és különböző fémelemeket, többek között fémgolyókat tartalmazott.

Kedd reggel a belarusz nemzetbiztonság, a KGB egy rendkívüli közleményt is kiadott – „Információink vannak a robbantás legvalószínűbb végrehajtójáról. Jelenleg a személy keresése zajlik”. Ennél több részletet azonban nem adtak ki a sajtó részére.

A legfontosabb kérdés azonban az, hogy kinek volt jó a merénylet kivitelezése, és miért. Ezt a kérdést jelenleg a legnehezebb megválaszolni. Belarusz mindig is a stabilitás és nyugalom szigeteként volt beállítva – ami nagyjából meg is felelt a valóságnak – és Lukasenko is mindig ezt hangsúlyozta ki a nagy keleti szomszéd, Oroszország instabil helyzetével szemben. Most pedig hirtelen egy ilyen nagyságrendű merénylet Minszk belvárosában… Válaszok pedig még nincsenek.

Egyetlen egy terrorista szervezet sem vállalta még magára a robbantást, de igazából nincs is olyan csoport, aki magára vállaljon bármit. Belaruszban nincsenek szeparatista etnikai csoportok, nincsenek vallási ellentétek, és igazából nincs egyetlen olyan csoport sem, akinek jelen pillanatban érdeke származna egy ilyen merényletben. De nézzük sorjában.

A hatósági propagandában a belarusz társadalom legveszélyesebb eleme a belarusz ellenzék. Vezetői azonban a december 19-ei elnökválasztások óta börtönben vannak, legfontosabb szerveiket betiltották, és a belarusz ellenzék mint olyan gyakorlatilag megszűnt létezni. Egyrészt képtelen arra, hogy egy ilyen merényletet szervezzen meg, másrészt pedig éppen ők azok, akiknek a legkevésbé származna haszna a merényletből. Az ellenzék Belaruszban ráadásul sohasem volt agresszív, és a legnagyobb akcióik is a tüntetésekre és hangzatos plakátokra korlátozódtak.

A 2010. december 19-ei elnökválasztások óta – és amióta Európa legtöbb állama szankciókat vezetett be Lukasenko ellen – a belarusz elnök folyamatosan azzal vádolta a külföldi államokat, hogy destabilizálják az ország helyzetét, nemzetbiztonsági szerveik pedig az ő megbuktatására készülnek. Azonban aligha valószínű, hogy bármely külföldi titkosszolgálat részt vehetett volna egy ilyen merényletben a minszki metróban. Ez egyszerűen nem érné meg senkinek, bármit is állít majd később az elnöki propaganda.

Sok belarusz elemző – a publicisztikák elég szép számban jelennek meg a merénylet óta – a lehetséges merénylőket az orosz hatóságokban és az orosz nemzetbiztonságban véli felfedezni. Szerintük akár ily módon készítik elő Lukasenko leváltását. Igazából ennek a verziónak sincs semmilyen létalapja. 2010 során a belarusz-orosz viszony valóban a mélyponton volt, és az orosz titkosszolgálat bármely akciója akkor még szóba jöhetett volna. Azóta ez a viszony javult, és a belarusz elnökválasztás után Medvegyev kiállt Lukasenko mellett.

Nem jöhet szóba az sem, hogy a szövetségi országba átszivárgott volna Oroszország valamely régiójából származó konfliktus. Mert mit akartak volna üzenni az ottani terroristák? Felrobbantják Belaruszt, amennyiben nem kapnak valamilyen jogokat Oroszországban? Ez abszurdum, kizárható.

Az ellenzék szerinti legéletképesebb verzió maga a belarusz KGB marad, és bár véleményünk szerint ez is kevésbé valószínű, de az előző lehetőségekhez képest ennek van a legtöbb alapja. Belarusz jelenleg egy hatalmas krízis közepén van: ez egyrészt a politikai válság, amelyben az elnökválasztások óta gyakorlatilag teljesen felszámolták az ellenzéket és a szabad sajtót, pont április 11 óta pedig arra kötelezték a belarusz internetszolgáltatókat, hogy korlátozzák a hozzáférést számos internetes forráshoz (leginkább az ellenzéki lapokhoz). Másrészt pedig jelentős a gazdasági válság is, amiről annyit cikkezett még a belarusz ellenzék ősszel.

Valószínűleg a krízis miatt hozta ennyire előre Lukasenko a választásokat is, ugyanis az elnökválasztások után a válság teljes egészében megmutatkozott. Az országban jelentős az infláció, és valószínűleg a belarusz pénz devalvációja készül, emiatt gyakorlatilag mindenhonnan eltűnt a külföldi valuta, de még az aranyat és a drágaköveket is felvásárolták.

Így esetleg adhatná magát az a lehetőség, hogy a merénylet éppen a belarusz vezetésnek jó, hiszen egyrészt megint bűnösöket találhat a külföld, vagy esetleg az ellenzék személyében, másrészt pedig hosszabb ideig elterelheti a lakosság figyelmét az országot sújtó problémákról. Ilyen verziók – a hatóságok részvételéről – gyakran felmerülnek az ehhez hasonló merényletekkel kapcsolatban, mint ezt már Oroszország esetében is megszokhattunk, így meggondolatlan lenne egyelőre azt állítani, hogy a minszki metróban a belarusz KGB robbantott. De a motívumok mindenesetre megvoltak hozzá, ami nem mondható el a többi lehetőségről.

Az elmúlt tíz évben Belaruszban egyetlen egy merénylet történt, 2008. július 3-4 közötti éjszakán, szintén a belarusz fővárosban, Minszkben. Az ország aznap ünnepelte a Függetlenségi Napját, és a koncertet hallgató tömegben lépett működésbe egy amatőr robbanószerkezet, amely fémdarabokat tartalmazott. A 2008-as merényletnek sok sérültje volt, halálos áldozata azonban szerencsére nem. Az ügyet azóta sem derítették ki, és egyetlen következménye az volt, hogy a hatóságok elrendelték az ujjlenyomatok gyűjtését a teljes lakosság körében, aminek következtében 2009 óta a KGB-nek szinte minden belarusz lakosról van egy dossziéja.

Forrás: Kitekintő.hu – Anton Bendarzsevszkij