Nem hagyott nyugodni a nemrégiben tárgyalt állítás, ezért ma utánanéztem néhány helyen annak, hogy Orbán Viktor (aki a napokban Fodor Gábornak címezve azt írta, hogy „(…) az 1989-es alkotmányt, amelyet mi együtt utasítottunk el, amelyet Te is elutasítottál, amelyet a Fidesz mindig is elvetett”) korábban pontosan hogyan nyilatkozott az 1989-es alkotmányozásról. A nem tanulságok nélküli keresés közben jutottam el az ismert 1992-es pécsi kongresszusi beszédhez, s újraolvasva találtam benne egy igazán érdekes bekezdést.

A szónoklat elsősorban onnan lehet ismerős, hogy ebben – különösen a későbbi politikai folyamatok fényében – a Fidesz politikusa még meglepően barátságos hangon beszél az MSZP megújulásának esélyéről („odáig fejlődtek a dolgok, hogy talán már a következő ciklusban hiteles szociáldemokrata párttá válhatnak”). Számunkra azonban most fontosabb az a rész, ahol Orbán Viktor többes szám első személyben szól az 1989-es alkotmányozásról. Idézem a bekezdést:

„Alkotmányos rendszerünk messze van attól, hogy tökéletesnek tekinthetnénk. Hogyan is lehetne az, amikor az ellenzéki kerekasztal tárgyalásain néhány hét alatt kellett összeütnünk egy lényegében új alkotmányt. De ez az alkotmány még ebben az állapotában is alkalmas arra, hogy a siker reményében lehessen védekezni a tekintélyelvű tendenciákkal szemben – szigorúan – alkotmányos alapokon. Márpedig ez egyedülálló helyzet a magyar történelemben.”

 
Félreértés ne essék, szerintem mindenkinek, így a politikusnak is joga van megváltoztatni a véleményét, akár homlokegyenest mást gondolni később ugyanarról az eseményről, személyről vagy jelenségről. Sőt, igazán az a furcsa, ha valaki évtizedeken keresztül változatlanul tekint környezetére. Azt sem akarom állítani, hogy ne lehetne jogos, alátámasztható az 1989-es alkotmány kritikája vagy akár teljes elvetése. Egy dolgot nem értek csak: ehhez miért kell a múltba csempészni egy korábban ebben a formában nem képviselt álláspontot? Semmivel sem lenne gyengébb ezen kommunikációs trükk nélkül a Fidesz mostani álláspontja – ahogy ezt Lánczi András bizonyította is, amikor a köztévében az aláírási ceremónia előtt a hatályos alkotmány erényeit méltatva érvelt az új alaptörvény mellett.

1994-ben Kéri László interjúkötetet jelentetett meg egy „politikusról, akinek a jövője ma még csupa talány”. Ebben a politológus a kerekasztal tárgyalásokra utalva – kijelentő módban – felteszi a kérdést: „Ez az öt hónap számodra jóval többet jelentett, mint mondjuk az egyetemi öt év.” Orbán Viktor válasza: „Ha tudok valamit, ami használható ebben a mai magyar demokráciában és parlamentáris rendszerben, azt tekintélyes részben ott szedtem össze.”

Forrás: Török Gábor blogja