A világ libamájtermelésének 70 százalékát Magyarország adja. Az ágazat évek óta támadások kereszttüzében áll. A napokban az őszi kölni nemzetközi élelmiszeripari vásár szervezői bejelentették: kitiltják a töméses hizlalásból származó májat a vásárról – írja a beol.hu.

Három évvel ezelőtt a Négy Mancs nevű osztrák állatvédő szervezet tömés-ellenes kampányával százmilliós károkat okozott a magyarországi libásoknak. Az állatvédő szervezetek azóta is folyamatosan támadják az általuk állatkínzásnak minősített libatömést. Nyomásukra az őszi kölni nemzetközi élelmiszeripari vásár, az Anuga szervezői június végén bejelentették: nem szeretnének botrányt, ezért a töméses hizlalásból származó liba- és kacsamájat kitiltják a vásárról.

– Felháborítónak tartjuk ezt a lépést, amely nem csak bennünket, hanem a francia, spanyol, belga és bolgár kacsa- és libatermelőket is érzékenyen érinti — mondta megkeresésünkre Papp Lajos, a tótkomlósi Komlósi Lúd Kft. vezetője, aki egyben a Magyar Lúdszövetség elnöke is. — Az említett országok által létrehozott májliba szövetség vezetője éppen ezért tiltakozó levelet írt az európai parlamenti képviselőknek és az Anuga szervezőinek is. A kitiltás szerinte ugyanis sérti a szabad kereskedelem, az áruk szabad mozgásának elvét.

Az Európai Unióban vannak olyan országok, amelyek a saját területükön tiltják a szárnyasok tömését (ilyen például Németország), de az uniós szabályok szerint a tömés és a tolltépés is megengedett. Ennek ellenére a Négy Mancs néhány héttel ezelőtt éppen a libatépés miatt szervezett akciókat, melyekkel szintén magyarországi termelőket támadtak.

A hazai libásoknak tehát van mit kiállniuk, nem csoda, hogy számuk erősen megfogyatkozott. Zömében Békés, Bács-Kiskun, Csongrád, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Pest megyében foglalkoznak libatartással. Megyénkben Újkígyóson, Mezőberényben és Köröstarcsán próbálnak a legtöbben ebből megélni, de itt is sokan befejezték a libatartást az elmúlt években.

Az integrátorként többszáz dél-alföldi libatenyésztőt összefogó Komlósi Lúd Kft. adataiban is érzékelhető a csökkenés. Míg négy évvel ezelőtt termelőik egymillió hízott libát neveltek fel, tavaly ez már csak 600 ezer volt, s idén sem várható több. Ami a húslibákat illeti, azokból négy-öt évvel ezelőtt 7-800 ezer darabot adtak át a termelők a kft.-nek, idén azonban csak mintegy 400 ezer várható.

– A Négy Mancs 2008-as támadását csak mostanra kezdi lassan kiheverni az ágazat, a magyarországi libatermelők próbálnak talpraállni. Az utóbbi hónapokban azonban meglehetősen nagy gondot jelent a takarmányárak elszabadulása. A magas kukoricaár megpecsételi az előállítás költségeit, s bár a feldolgozóipar több lépcsőben is emelte az árakat, ez még mindig kevés — mondta Papp Lajos.

Hozzátette: a kiadások és a bevételek közötti rés nagyon szűk, a nyereségből éppen csak a megélhetésre futja. Ebből pedig az következik, hogy nem tudnak fejleszteni. A tömőtechnológia és általában az istállótechnológia fejlesztésére vannak ugyan pályázatok, de nem tudnak élni vele a libások, mert nem rendelkeznek a pályázathoz szükséges önerővel.

A Magyar Lúdszövetség elnökétől azt is megtudtuk, hogy a Baromfi Termék Tanács a közelmúltban kidolgozott egy állatjóléti kódexet, amely hamarosan napvilágot lát. A kódex kimunkálásában valamennyi hazai baromfiágazat vezetői mellett a Fehér Kereszt Állatvédő Liga szakemberei is részt vettek. Papp Lajos hangsúlyozta: Magyarországon jelenleg is szigorú állatjóléti szabályok vannak, melyeket a libások is igyekeznek a hatóságokkal karöltve maximálisan betartani.

A libatömés hagyományai

A liba mája Magyarország egyik fontos kereskedelmi exportcikke. A hízott libamáj előállításával már a rómaiak is foglalkoztak liszt, tej és méz keverékének feletetésével. A kukoricatermesztés elterjedése óta Magyarországon paraszti hagyománnyá vált a hizlalt liba előállítása. A ludakat ősszel fogták hízóba, szűk helyen tartották és naponta kétszer vízben ázott, sózott kukoricával tömték. Az így tartott liba egy hónap alatt hízott meg. A dél-alföldi települések parasztságának a libatömés fontos kereseti forrása volt. Távoli vidékekre is elmentek, hogy minél olcsóbban kapjanak sovány libát.

Szeged vidékén hagyományosan kukoricatörés után kezdődött a libatömés ideje. Két terméke volt a hizlalásnak, az úgynevezett “pecsönyés”, illetve a “májas” lúd. Az előbbit két hétig, az utóbbit öt-hat héten át tömték kukoricával. A ludat mindkét esetben szűk ólba zárták, hogy minél kevesebbet mozogjon, a tömni való kukoricát pedig megsózták. Pecsenyelibát a Börzsöny-vidékén nyár közepén is hizlaltak ezzel a módszerrel egy-két hétig és a falu búcsúnapján levágták. Sok tájon szüretre hizlaltak fel töméssel gazdaságonként egy-két libát. A pecsenyeliba hagyományosan magyar piaci árucikk volt, csak a 20. században veszített jelentőségéből.

beol.hu nyomán veddamagyart.info – szebbjovo.hu