A Fidesz és az MSZP közös bűne, hogy a magyar bérek és a nyugati bérek közötti szakadék nem csökkent. A Jobbik ezért európai népszavazást kezdeményezett, amit az Európai Bizottság engedélyezett. A béruniós kezdeményezés célja, hogy az “egyenlő munkaért egyenlő bért” elve beépüljön az Unió fő célkitűzései közé. A kezdeményezés debreceni vonatkozásairól kérdeztük Kőszeghy Csanád Ábelt, a Jobbik debreceni frakcióvezetőjét, aki immár a nemzeti néppárt országgyűlési képviselőjelöltje is.

Kőszeghy Csanád Ábel

– A béruniós kezdeményezést Debrecenben is beterjesztette a közgyűlés elé a Jobbik. Az önök képviselői számítottak rá, hogy a fideszes többség megszavazza az indítványt?

– Nem voltak illúzióink, hiszen az elmúlt időszakban a megye fideszes önkormányzatai vagy napirendre sem vették a Jobbik béruniós kezdeményezését, vagy ha mégis, akkor leszavazta az előterjesztést a narancsos többség. De van másféle példa is, jelesül Hajdúszoboszló városa, ahol nincs fideszes többség az önkormányzatban, mégsem támogatta a testület a Jobbik béruniós előterjesztését. Mindezek ismeretében megállapítható, hogy megyénkben kizárólag a Jobbik van azon az állásponton, miszerint egyenlő munkáért egyenlő bért kellene fizetni az Európai Unión belül, így Kelet-Magyarországon is.

– Nem lehetséges, hogy a többi párt hozzáállása leképezi a választópolgárok véleményét, és csak a Jobbik tábora szerint megvalósítható ez a kezdeményezés?

– Az egyik legnépszerűbb debreceni hírportál szavazást tett közzé a kérdésről. Egy olyan hírportálról van szó, amely egyik politikai oldalhoz sem kötődik. A szavazás jelenlegi állása szerint az olvasók kétharmada támogatja a Jobbik béruniós kezdeményezését, és csak egyharmaduk szerint megvalósíthatatlan. Márpedig azt egész biztosan lehet tudni, hogy Debrecenben nincs kétharmados többsége a Jobbiknak. Ebből adódik a következtetés, hogy a béruniós elképzeléseinket az emberek túlnyomó többsége megértette, és azzal azonosulni tud, pártszimpátiától teljesen függetlenül.

– Papp László debreceni polgármester „kommunisztikus elképzelésnek” nevezte a Jobbik béruniós javaslatát.

– Ez arra utal, hogy a polgármester úr egyáltalán nem értette meg a kezdeményezés lényegét. Vagy pedig nagyon is érti, de kénytelen a Fidesz központi kommunikációjához igazodni. Itt elég csak Lázár János elhíresült szavaira utalnom, ugyanis a miniszter úr az egyik kormányinfó alkalmával lényegében elismerte, hogy a Fidesz azért nem támogatja a béruniós kezdeményezést, mert azzal a Jobbik állt elő.

– Többször elhangzott az a kritika a kormány részéről, hogy a bérunió azért értelmetlen kezdeményezés, mert az ilyesmit nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani.

– Csakhogy a Jobbik sohasem állította, hogy a bérunió egyik napról a másikra megvalósítható. Ez esetben is tetten érhető a Fidesz kommunikációjának lényege: szándékosan félremagyarázzák a javaslatainkat, majd a médiafölényük birtokában azt próbálják a közvéleménybe sulykolni, hogy senki más nem képes kormányozni ezt az országot, csakis ők. Nagyon remélem, hogy ezt a hazugságot 2018 tavaszán már nem fogják elhinni a választópolgárok.

– Visszatérve a bérunióra: mi volna ennek a kezdeményezésnek a lényege?

– Ezt egy egészen friss példával tudom megvilágítani. Nemrégiben levelet kaptunk az egyik szimpatizánsunktól. A harmincas éveiben járó férfi leírta, hogy egy olyan multicégnél dolgozik, amelynek Németországban és Magyarországon is van üzeme. A levélíró pár éve a hazai üzemben kezdett dolgozni, ahol nettó százhúszezer forintot keresett. Csakhogy ebből nem tudta eltartani a családját, nem tudta fizetni a hitelét. Ma már az anyacégnél dolgozik Németországban. Pontosan ugyanazt a munkát végzi, mint amit itthon végzett. Percre pontosan ugyanannyi a munkaideje is. A fizetése azonban a négyszerese annak, mint amit itthon megkeresett.

Gondolkodjunk el ezen egy kicsit, és ennek tükrében tekintsünk a béruniós kezdeményezésre. Mert nem hiszem, hogy amikor annak idején az uniós csatlakozás kapujában álltunk, bármelyik honfitársunk úgy tekintett volna a jövőbe, hogy szűk másfél évtized elteltével még mindig itt fogunk tartani a felzárkózásban. Ráadásul nem is felzárkózásról kell beszélnünk, hanem éppenséggel leszakadásról, ugyanis az uniós csatlakozás idején a magyar bérek a német átlagbérek harmadát tették ki, mára ez visszazuhant a negyedére.

Visszatérve a levélíróra: ez a családapa leszögezte, hogy nem szándékozik végleg külföldön letelepedni, szívesen hazaköltözne a családjával már akkor is, ha a kétszeresét keresné annak, mint amennyit annak idején keresett. Tehát megelégedne azzal is, ha nem négyszeres lenne a különbség a két bér között, hanem “csak” kétszeres. Nem hiszem, hogy ennek a családapának sokáig kellene magyaráznunk a bérunió lényegét, amelynek célja egy mondatban így fogalmazható meg: mindenki boldogulhasson a szülőföldjén!

– Hogyan képzeli el a Jobbik a bérunió megvalósulásának menetrendjét?

– A célkitűzés az, hogy mind a közszférában, mind a magyar vállalatoknál, mind a multiknál felzárkózzon az európai szintre a magyar emberek bére. Ez komplex feladat, mindhárom területen másféle intézkedésekre van szükség, de itt most az a lényeg, hogy nem alamizsnát kérünk Brüsszeltől, hanem egy igazságos és szolidáris Európát, ahol mi is boldogulhatunk. Ahhoz, hogy a bérek növekedjenek, versenyképes vállalkozások kellenek, ahhoz, hogy versenyképes vállalkozások legyenek, új kohéziós politika kell, egy új kohéziós politikához pedig egy új, igazságos Európa. Vagyis a béruniós kezdeményezés egyben az EU megújításáról is szól.

– Az világos, hogy mindez érdekében áll a magyar munkavállalóknak, de vajon a nyugat-európai munkavállalók is így vélekednek erről a kérdésről?

– Április végén Debrecenben tartott lakossági fórumot a bérunióról Gyöngyösi Márton, a Jobbik országgyűlési képviselője. Ennek során beszámolt egy nagyon elgondolkodtató esetről. A történet szintén egy olyan német céggel kapcsolatos, amelynek Magyarországon is van leányvállalata. Nemrégiben a cég németországi szakszervezeti vezetői eljöttek hazánkba, hogy a magyarországi üzem dolgozóinak fizetésemelése érdekében lobbizzanak. Meglehetősen abszurdnak tűnhet a dolog, de megvan a logikus magyarázata. A német szakszervezet vezetői pontosan tudják, hogy amíg a magyarországi leányvállalatuknál ilyen alacsonyak a bérek, addig ez hivatkozási alapot teremt arra, hogy az anyacégnél ne valósulhasson meg béremelés, sőt az ottani bérek lenyomásához is hozzájárulhat.

Mindenesetre ez az eset is kiválóan illusztrálja a helyzet abszurditását. Amíg a Fidesz vezette magyar kormány a hazai bérek alacsonyan tartásával képzeli el az ország gazdaságának fellendítését, addig egy németországi szakszervezet küzd a magyar dolgozók béremeléséért. Ismét csak arra kell utalnom, nem ez volt az álmunk, amikor 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakoztunk.

– Nemrégiben sokan még Európai Unió-ellenesnek tartották a Jobbikot, ezért hiteltelennek érzik, amikor éppen a Jobbik akarja megreformálni a közösséget.

– Jómagam semmiféle ellentmondást nem látok ebben a kérdésben. A Jobbiknak alapvetően azzal van problémája, és mindig is azzal volt, hogy másodrendű állampolgárai vagyunk a közösségnek. A kettős mérce az, ami ellen mindig is tiltakoztunk. Ez a kettős mérce pedig az élet számos területén jelen van. Ezek közül persze a leghangsúlyosabb a munkabérekben megmutatkozó szakadék, de utalhatok az életszínvonal egyéb összetevőire is. Gondoljunk csak a nemrégiben kirobbant botrányra, amely rámutatott, hogy rengeteg multicég ugyanazon terméknév alatt másféle árut forgalmaz a kelet-európai üzleteiben, és megint másfélét nyugaton. Hangsúlyozom: ugyanazon címke és csomagolás alatt. Mi más mutatná meg jobban, hogy igenis másodrendűeknek tekintik az Unió kelet-európai polgárait?

A Jobbik egy olyan Európai Uniót szeretne, amely azonos jogokkal rendelkező nemzetállamok közösségén alapul. Ahol nem fordulhat elő, hogy ugyanazért a munkáért egy magyar dolgozónak éhbért fizetnek, egy nyugati munkavállalónak pedig tisztességes fizetést adnak. Ahol nem fordulhat elő, hogy egy magyar, egy lengyel, egy cseh vásárlónak élelmiszer-ipari hulladékot adnak el, ráadásul drágábban, míg ugyanolyan árucímke alatt a holland, a német meg a francia vásárló minőségi terméket kap.

Gondoljunk már bele, hogy milyen abszurd dolog az, amikor a magyar dolgozónál négyszer többet kereső német vásárló 85% hústartalmú virslit vesz meg olcsóbban a szupermarketben, eközben a cég üzletláncának magyarországi áruházában a magyar vásárló ugyanazon címke és márkanév alatt olyan virslit kap, amelynek jó, ha egynegyede hús, a többi összetevőről meg jobb nem is beszélni. Egész biztosan nem ilyen Európáról álmodoztunk az úgynevezett rendszerváltozás hajnalán, de még az uniós csatlakozás idején sem.

– Ha már Kelet-Európát említette, itthon nem álltak sokan a Jobbik béruniós kezdeményezése mellé, a pártnak mégis sikerült szövetségeseket találnia a régió országai között.

– Úgy is fogalmazhatunk, hogy a Jobbik vezetésével összefogott Kelet-Közép-Európa. Nyolc ország adta be a kezdeményezést: Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Románia, Horvátország, Bulgária, Lettország és Észtország. A Jobbik ezzel történelmi sikert ért el, mivel ezidáig egyetlen magyar párt sem tudott még európai népszavazást keresztülvinni. Túlzás nélkül állíthatjuk tehát, hogy új időszámítás kezdődött, amikor elindult a küzdelem a versenyképes magyar bérekért és a versenyképes magyar vállalkozásokért. Azt gondolom, hogy a bérunió ügye egy valódi szabadságharc, amit a Jobbik ellenzékből indított el, és 2018 után kormányon fog sikerre vinni.

szebbjovo.hu