Az Egy férfi rendet teremt című írásában Stephan Löwenstein kiemelte: Orbán Viktor “minden ellenállást lever a médiában”, és “megvannak a maga módszerei” ehhez.
Kifejtette, hogy a Népszabadság ügyénél is fontosabb a “nagykép”, amely egy “mindinkább a kormány és csatlósai által ellenőrzött médiaszerkezetet” mutat. Ebben a szerkezetben ugyan “cenzúra nélkül” zajlik a vita és történnek leleplezések, de a “Fidesz közeli” médiumokat már annak révén is fel lehet ismerni, hogy elhallgatnak-e vagy csekély terjedelemben számolnak-e be “vaskos botrányokról”. A Fidesz kimondott céljai közé tartozott, hogy megteremtse a mellette kiálló médiát, ami “érthető” törekvés, mert 2010-ig baloldali túlsúly volt jellemző, és a pártban ennek tulajdonítanak több vereséget – írta.
A Népszabadság ügyével kapcsolatban kiemelte, hogy a “Fidesz közeli” médiaszerkezet “szép kiegészítői” lehetnének megyei lapok, amelyek közül 12 “egész véletlenül” a Népszabadságot kiadó Mediaworks-nél van, így fennáll a gyanú, hogy a Népszabadság ügye “járulékos kár”, a valódi cél pedig a megyei lapok megszerzése egy olyan szereplő révén, amelynek megnevezésére “a magyarban van egy szép idegen szó: stróman” – írta a FAZ szerzője.
A két nagy országos kereskedelmi televízióra, egyéb politikai napilapokra és hírportálokra kitérve megállapította: a 2010 óta végbement fejlemények dacára még mindig nem lehet a magyar médiumok teljes mértékű “gleichschaltolásáról”, uniformizálásáról, egységesítésérőlbeszélni.
(MTI)