Azt hiszem, megnyugodhatunk. Nincs már szükségünk a sötétben fényre. Lajos visszajött hozzánk. Nagy öröm ez ennek az országnak.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a bejelentés hallatán a népek szívében kis rőzsetüzek gyúltak, boldogság és megnyugvás lett úrrá mindenütt, amint eljutott Lajosunk szava a híradásokba: „Én vagyok az egyik legmakacsabb és legkövetkezetesebb politikus Magyarországon, akinek húsz év alatt nem változott a véleménye arról, hogy mi az értelme piacgazdaságnak, a stabil, kiszámítható, exportvezérelt gazdaságpolitikának. Én vagyok az egyetlen olyan gazdaságpolitikus, aki azt csinálta, amit mondott az embereknek, és aminek utána az lett az eredménye, amit vártunk, és amit megmondtunk előre. A hiteles, őszinte, tiszta beszéd híve vagyok, és nem vagyok hajlandó semmilyen demagóg, populista, népszerűséghajhászó versengésbe belemenni. Ezért hoztam létre Pusztai Erzsébettel, Kajdi Józsefffel, Cselényi Lászlóval és Pálfy G. Istvánnal a Modern Magyarország Mozgalmat (MoMa), ezt a piacpárti és szabadelvű pártot, melynek célja a nemzeti és európai értékek hiteles képviselete és terjesztése Magyarországon.”

Az embernek szinte könnybe lábad a szeme. Pont ezt vártuk. Egy ilyen hiteles, megbízható, hazafias mozgalmat. Nem kétséges, hogy nagymértékű igény volt erre. Modern is, haladás is, mozgalom is. Ez már valami. Bajnai, Gyurcsány, Mesterházy és Fodor után, most előmászott Bokros is.

Egy politikusnak akkora bukás után, mint amekkorát anno a D-209-es, Gyurcsány, Bajnai, vagy Bokros Lajos bukott, már rég el kellett volna tűnni a közéletből. De ezek még mindig itt vannak. Sőt, nem hogy csak itt vannak, újabb és újabb példányuk kerül elő. Írnak ide-oda néhány cikket, véleményt, blogot, itt-ott visszatévézik magunkat a nézők rövid memóriájába, közben vegetálnak mint ellenzéki- vagy EU-képviselők, bankelnökök, aztán mintha mi sem történt volna kész a Haza és Haladás, a DK, a E2014, most meg MoMa.

És a legdurvább benne az, hogy az emberek egy része beveszi ezt a maszlagot.

Bokros Lajos anno, szocialista pénzügyminiszterként 95-ben családok ezreinek az életét keserítette meg. Lenullázta az oktatást, az MNB elnöki székébe ültette Surányi elvtársat, aki aztán eltapsolta az ország aranykészletét. A csőd szélén álló költségvetését úgy mentette meg, hogy lényegében ingyért, garantált nyereséggel német kézre játszotta az energiaszektort, miközben a világpiaci energiaárat egyik napról a másikra rászabadította a társadalomra. Arról már nem is beszélve, hogy szintén hozzá köthető a kereskedelmi bankok privatizációja is.

A gyanútlan szemlélődő pedig csak ízlelgeti a baloldalon manapság futó “mérvadó” neveket… Bajnai… …Gyurcsány… …Mesterházy… …Fodor… …Bokros…

…és közben azon gondolkodik, hogy vajon mi lenne most a túloldalon, ha lett volna valaha is igazi elszámoltatás…

1366713000