A Mi Urunk Jézus Krisztus szenvedéseiről, haláláról és feltámadásáról szóló híradás az evangéliumok magva: a legtöbb alakot öltött és a legtöbbet ismételt történet.

resurrected

Jézus elvégezte beszédeit, meggyógyította betegeit, felmutatta a természet erői fölötti csodáit, és immár a legnagyobb tett volt hátra: meghalni övéiért.

A művészettörténet legnagyobb alkotó lángelméit mindig is foglalkoztatta és magával ragadta a misztérium, a titok, a csoda. Hogyan lehetséges az, hogy ki teremt, fenntart és igazgat mindeneket, az szenved, meghal és feltámad?
J. S. Bach Máté és János passiója, Beethoven V. szimfóniája, Liszt Krisztus-oratóriuma egészen közel vezet a nagy titokhoz. Segítségünkre van hitünk útkeresésében Brueghel rézmetszete, Rembrandt Krisztus sorozata, Munkácsy lángoló zsenije, olthatatlan Isten-szeretete.

Nagycsütörtök este az emeleti teremben utoljára van együtt a Megváltó az ő apostolaival. Aki olyan egyenes tartással fog állni nagypéntek reggel az őt vádló zsidó főpap előtt, Pilátus római helytartó előtt, most letérdepel, kendőt vesz és megmossa tanítványai lábát. Erre még egy rabszolga sem volt kényszeríthető, Jézus megtette.

Elhangzik az Uri Szent Vacsora szereztetési igéje, melyet minden úrvacsoraosztáskor elmond a lelkipásztor. “Vegyétek egyétek ez az én testem mely tiérettetek megtöretik, e pohár amaz Újszövetség az én vérem által, mely kiontatik. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úr halálát hirdessétek míg eljő”

Édes anyanyelvünk profetikus költői így élték meg a misztériumot:

“Testemet ételül adtam,
véremet italul adtam,
könnyel mostam meg lábaitokat,
Mégis egyedül maradtam”
(Dsida Jenő: Nagycsütörtökön)

EGYEDÜL MARADT, mert elkövette az árulás legrútabb bűnét egyikük, az a Júdás, aki az elsők között is lehetett volna képességei alapján. A nyomorult 30 ezüst neki fontosabb volt, mint Isten Országa.
EGYEDÜL MARADT, mert az első is gyengének bizonyult azon az éjszakán, és keserves bűnbánata mentette meg attól, hogy a kárhozatra menjen az utolsó után.
EGYEDÜL MARADT, mert a többi tíz apostol elaludt mellette a hegyen, miközben Ő vért verítékezve imádkozott a Mennyei Atyához.
EGYEDÜL MARADT a kereszten is, ahonnan fájdalmas arccal néz le szeretett tanítványára János apostolra, aki odamerészkedett az őrjöngő zsidó tömegen át, szembenézve a kegyetlen római harcosokkal, hogy erősítse ÉDESANYJÁT, a Napbaöltözött Asszonyt, Boldog Asszony Anyánkat.
“Királyi zászlók lobognak és fénylik titka keresztfának”, – énekli református egyházunk (344. Dicséret 1. v.)

Látjuk Michelangelo Pieta-szobrát, ahogy halott Fiát tartja erős szívvel, de erőtlenedő karjaiban az Édesanya, miközben szíve lassan megszakad a bánatban. Mint egykoron árkosi Benkő Zsuzsannának, aki szerette volna utoljára karjaiba zárni fiát, Bolyai Jánost, de az nem mehetett hozzá Bécsből. A két bolyongó lángelme fájdalma ma is üzen Marosvásárhely és Domáld között, porok között, porok felett.

Tóth Árpád vallomása: (Tetemrehívás)

“Fejénél roppant arany lángok,
Antares s Orion ragyog,
Körüle térdre rogyva sírnak
Az árván maradt angyalok.

Valaki megölte az Istent,
És fekszik némán és hanyatt,
S reszketve a gazdátlan űrnek
Lakói hozzá bolyganak.”

Arimátiai József kripta-sírja nem tarthatta fogva az Örökkévalót.” Szálla alá poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada”, – imádkozzuk az Apostoli Hitvallás egyetemes reménységét. Mondjuk az apostolokkal, az asszonyokkal, az egyházzal, hitvalló eleinkkel: “Láttam az Urat ”

Természetben, történelemben, lelkiismeretben, egyházban, világban, Bibliában, szent jegyekben. Harangszóban minden vasárnap reggel, tücsökzenében minden nyári este, szakadár Illés föld – fölé ragadtan, diósadi Ady Lőrinc Érmindszent kertjében.
A Feltámadott Úr ott megy az apostolok és az asszonyok mellett. Látják, hallják, átölelik.
A Mennyei Krisztus Mennyei Testben a Mennybe viszi övéit és hittel énekelhetjük a remény himnuszát: “Nincs már szívem félelmére, nézni sírom fenekére, mert látom Jézus példájából, mi lehet a holtak porából” (347. Dicséret 3. v.)

A MAGYAR FELTÁMADÁS reménységét és áldott bizonyosságát adja szívünkbe Wass Albert írófejedelem Záróvers című száma, mely a Kormorán zenekar szerint is győzelem a gonoszság fölött.

Áldott ünnepet kívánok Testvéreimnek.

Mohácsi László
református lelkész