Egy iskola nem csupán egyszerű tanoda, ahová a gyerekek új ismeretek megszerzése végett járnak, és nem is csak a tudás megízlelésének biztosítéka, illetve szellemi kincsestáraink egyike, hanem egyúttal gyermekké cseperedésünk, serdülővé növekedésünk, ifjúvá válásunk, felnőtté érésünk fontos és éppen ezért nélkülözhetetlen helyszíne is. És mivel falai között nem csak tanítanak, hanem nevelnek is, itt van az a hely, ahol körvonalazódik, és egy életre rögzül az irány, merre haladnunk, az elv, mely szerint élnünk, és a cél, melyet követnünk kell.

Illusztráció: kronika.ro

Az iskola ugyanakkor egy közösség pótolhatatlan szellemi kincsestára és műhelye, értékeinek őrzője és továbbadója, valamint jövőjének formálója és biztosítója volt, maradt, és lesz továbbra is. Ezért léte, az erdélyi magyarságra jellemző kisebbségi helyzetben még jobban felértékelődik, hiszen a nemzetrész önazonosság-tudatának megerősítését, nyelvének ápolását és kultúrájának megtartását is hatványozottan fel kell vállalnia.

Az iskola nem termelő egység, ezért működésének eredményeit még betegesen anyagi központú világunkban sem lehet pénznemben mérni, ennek ellenére létrehozásánál és fenntartásánál nincs jobb és nyereségesebb befektetés, mert az állam számára szükséges humánerőforrás pótlása kizárólag a működésének köszönhető. Hiszen jó szakemberek hiányában az ország csak döcög, a társadalom vajúdik, s a gazdaság előbb-utóbb elkerülhetetlenül összeomlik. Mindezért vidéki településeinken a tanítóknak nem csak fontos, hanem meghatározó szerep jutott, s városaink pedagógustársadalmát tisztelet és megbecsülés övezte még a közelmúltban is.

Nem véletlen tehát, hogy őseink nem sajnáltak pénzt, időt és energiát, hogy gyermekeik felkészüléséhez, szellemi fejlődéséhez és erkölcsi éréséhez megfelelő körülményeket teremtsenek, s kellő tudással és érzékkel rendelkező szakembereket biztosítsanak. Éppen ezért szégyen ránk, késői utódokra nézve, hogy fejlesztés helyett még megőrizni sem vagyunk képesek az eleink által létrehozott intézményeket. Anyagi megfontolásból történő bezárásuk pedig hatásában egyenlő a nemzet ellen elkövetett merénylettel.

Bedő Zoltán – Székely Hírmondó