Magyar Testvéreim!

    “Mert nem beszédben áll az Istennek Országa, hanem erőben”, – olvashatjuk az első korinthusi levélben az apostol tanítását. Sok beszédnek sok az alja, tartja a népi bölcsesség és ez különösen igaz volt az “az ókor New Yorkjára”, három világrész találkozási pontján fekvő város népére is. A fájdalmas az volt, hogy a keresztyén gyülekezet négy részre, klikkre szakadva próbálta a maga igazát a másikra erőltetni.

korinthusPál, Apollós, Péter, Krisztus követői a túlzó kizárólagosság gőgjével gyengítette, hiteltelenítette, támadta a másik hármat. Ismerős ez ma is egyházban és világban egyaránt.

Pál apostol ezt az egész zűrzavart néhány mondattal tisztázza: a legmagasabb gondolat és filozófia is emberi felelet. Az EVANGÉLIUM másról beszél: Isteni műről és Isteni feleletről, ez pedig a KERESZT.

Minden esztendő szeptemberének végén Koltón hűséges magyar népünk , – akik ott egyenlőek a református egyházzal, – tisztelegve Nagyságos Rákóczi Fejedelem előtt aki mellett küzdött Pintye betyár is Nagybányáért és félrománként egészen kuruc lett, Teleki grófért aki kastélyt emelt a világ legszebb pontján, hogy a Jókai által megcsodált somfa alatti kőasztalnál megírja a költőkirály a világirodalom legszebb szerelmes versét, ezzel bezárva ifjú szívekbe kóbor sorsát, Szendrey Júlia halhatatlanságát, népe szabadságküzdelmét.

Koltón szeptember végén az emlékezés testet ölt az ott élő és az odalátogató magyarság szívében. Templomban, ebédlőasztalnál, szobroknál. Nem sok beszédben, hanem erőben áll meg az Isten Országa. Rákóczi Ferenc Fejedelem, Pintye betyár, Teleki Sándor gróf, Petőfi Sándor, Jókai Mór, néhai Sebők Mihály kurátor úr, a lelkipásztor és a nőszövetség így hordozza és menti át a múltat a jövőbe. Benéz Szatmár, beüzen Károly, bemosolyog 18 falú tornya. Nem csak szobrokban a templom és kastély kertjében, hanem az élő szívek hústábláján, az Ige szerint.

Egy erdélyi történész mondta el: “megszámolta, történelmünk során a közhiedelemmel ellentétben, több volt a győztes csatánk, mint a vesztes. Egy mindben közös: valamennyi csatánk HONVÉDŐ küzdelem volt, mi soha nem akartuk a másét”. Illik ide Ady Endre egy prófétai verse: Ha tanultunk zsoltárokat

“Ha tanultunk zsoltárokat,
Hogyha imádkoztunk sokat,
Porba ejtjük
És felejtjük, elfelejtjük.

Ha tetszett az Isten szeme,
Lángoló Nap nyári heve,
Porba ejtjük
És feleltjük, elfelejtjük.

Ha volt néhány pohár borunk,
Anyánk, frigyesünk, asszonyunk,
Porba ejtjük
És felejtjük, elfelejtjük.

Ha a céda hír fölkapott,
Ha láttunk néhány szép napot,
Porba ejtjük
És felejtjük, elfelejtjük.

Ha tetszett balga életünk,
Gondunk, kedvünk, lelkünk, eszünk,
Porba ejtjük
És felejtjük, elfelejtjük.”

A hazai egyházunk honlapján ezúttal sem találtam híradásokat az aradi megemlékezésről, de hála Isten a koltói, partiumi, erdélyi, délvidéki, felvidéki, kárpátaljai magyarság nem felejtett el a magyar nemzet gyásznapján emlékezni az aradi hősökre, akiket nem csupán megölni hanem leginkább megalázni akart a sátáni Habsburg, rajtuk keresztül üzenve a magyarságnak. Szépen mondta valaki: Ferenc József császárnak és Haynau hiénának nincs sehol szobra, de az aradi mártíroknak igen és minden település hordozza nevüket utcákon, tereken, emlékezetben, tiszteletben, Isten Országában. Ha elolvassuk az életük utolsó óráit velük töltő négy lelkipásztor emlékiratait belerendül a lélek emberi nagyságukat, hitüket, bátorságukat látva. Gyászoló hitveseik, családjuk évtizedeken keresztül ették a bujdosók számkivetett kenyerét.

Munkácsy Mihály festőkirály aradi inasévei alatt egy nyári délután leszökött a Maros-partra és könnyeitől sós lett a víz és kicsapott medréből. Emlékezett keserves tizenéveire, a vársáncban elkapart szent mártírokra és megfogadta, hogy egész életében aranyecsetjével fog küzdeni a zsarnokság ellen felmutatva szeretett népének lelkét a lelkiismeretet nem ismerő világ előtt.

Helyey László korán elment nemzeti színészünk örömmel tett eleget a Kárpátia zenekar felkérésének, hallgassuk meg: Az utolsó szó jogán című dalukat.

Mohácsi László
református lelkész