A XV. kerületi SZTK-ba járok, illetve jártam, mert évek óta nem voltam orvosnál.Egy alkalommal elmentem a szemészetre, mert iszonyúan fájt, könnyezett és égett a szemem, és nem is nagyon bírtam nyitva tartani. A “kedves” doktornő megkért, hogy nézzek folyamatosan fölfelé, mert meg szeretné vizsgálni. Mondtam neki, hogy nemhogy fölfelé, de még lefelé sem nagyon vagyok képes nézni. Jó, akkor próbáljak meg csak nyugton lenni.

Erre valami fogpiszkáló féle pálcikával megpiszkálta a szemem sarkát, konkrétan szemen szúrt, mire természetes módon elrántottam a fejem. Éppen csak édesanyámat nem emlegette, hogy ő így nem tud dolgozni. Mondom, én meg nem látok, mert fáj a szemem.

Na mindegy. A vizsgálat végére kiderítette, hogy nincs semmi baja a szememnek. Kamillázzam. Nem nyugodtam bele, súlyos pénzért elmentem egy magánrendelőbe, ahol is kiderült, hogy megsérült a retinám, azonnal műteni kell.

A háziorvosom a másik fele. Néhány éve bementem, mert iszonyat módon fájt a kézfejem. Megfogdosta, mire én majdnem össze …rtam magam. Azt mondja, semmi baja nincs, csak túl van erőltetve.Ezután szintén magánrendelő következett, röntgen, és egy megállapítás, miszerint szanaszét van repedve a kezem. Kérdem én, hogy ha az állami egészségügy nem hajlandó ellátni egyáltalán, és magánrendelőbe kell járni, hogy az ember ne dögöljön meg, akkor mi a bánatnak fizetünk TB-t?

Személyes tapasztalataim a Károlyi kórházzal:

1. A nyílászárók rohadnak. Nem régiek, hanem rohadnak. A falak és a padló gyalázatos állapotban van. Ha így nézne ki a lakásom, inkább kiköltöznék az újpesti aluljáróba. Azt hiszem, ehhez többet nem kell hozzáfűznöm.

2. Édesapám, aki azóta már meghalt, nagyon sok időt töltött ebben a kórházban. Sokszor, sok időt. Hát mit is mondjak. Sokszor kötöttek neki infúziót, és amikor már lilára dagadt a karja a kanültől, nekünk kellett szólnunk, hogy ugyan már cseréljék ki, mert lassan már apámnak nem lesz keze. Nagy kényeskedve szúrtak egy új vénát, ám az előzőből patakzott a vér. Megkérdeztük, nem kötnék-e be, erre azt a választ kaptuk, hogy nincs náluk géz, ha be akarjuk kötni, hozzunk gézt.

Apukám skizofrén volt, már az utolsó időkben, és az elmeosztályon feküdt sokáig. Egy hideg téli napon azt tapasztaltam, hogy apu pizsamában, papucsban, mínusz 5 fokban a kapu előtt áll.Felhívtam a kórházat, és közölték velem, hogy ne hazudjak, mert apám az előbb még ott volt…Az előbb..

A séta a kórháztól egy egészséges embernek is legalább egy óra.
Tehát remek helyek a magyarországi kórházak.

Praxis blog nyomán