Tavaly év végén Kerényi Imre rendező felhívást tett közzé a Magyar Krónikában a Szabadság térrel kapcsolatban. Meghagyná a szovjet kúpot, mert szerinte relikvia és a kommunizmus áldozatainak is állítana emlékművet a tér túloldalán. A decemberi és az idei két első számban sem tért vissza ötleteire, ezért íme neki írt válaszom.

Tisztelt Kerényi Úr!

Örömmel olvastam felhívását a Magyar Krónika novemberi számában a Szabadság tér jövőjével kapcsolatban. Teljesen igaza van, hogy a Szabadság tér spirituális helyszín. Bognár Zalán szerint az 1941-es Magyarországról csaknem egymillióan kerültek a vörös pokolba. Mintegy 40 százalékuk, csaknem 400 ezer honfitársunk ott is halt meg. A Honvéd téren álló hatalmas kőkereszt mellett tehát szükség is van egy méltóságteljes, a több százezernyi áldozatra méltóképp emlékeztető szoborra, illetve szoborcsoportra a fővárosban.

Mivel azonban a Szabadság tér spirituális helyszín, ezért kell nagyon megfontolni, hogy terheljük-e újabb emlékművekkel. Hiszen számos olyan fontos közterünk van a belső kerületekben, ahol nincs nagyobb szobor vagy emlékmű.

szabadsag_ter.jpg

Én inkább az eredeti állapot visszaállítására törekednék, melynek egy elemét is megemlítette: az Ereklyés országzászló, melynek talapzatán egy turulmadár volt látható. A szovjet emlékműtől mintegy 30 méterre délre állt. A 30-as években országos mozgalom indult és mintegy 1000 helyen emeltek országzászlókat az 1941-es Magyarország településein.

szabadsag_ter_orszagzaszlo.jpg

Négy mágikus erejű szobor vette körül, melyeket szintén vissza kellene állítani: az Észak, Kelet, Dél, és a Nyugat.

Hiányzik még a térről a Magyar fájdalom szobra, mely évtizedek óta nem találja eredeti helyét.

szabadsag_ter_magyar_fajdalom.jpg
A tér rendbetételét a következő lépésekkel lehet elérni:

1. Le kell bontani a tér közepén éktelenkedő mélygarázs kiszolgáló épületet és a tér egyik sarkába kell felépíteni ennél egy sokkal kisebb méretű és mutatósabb utódját. Elfogadhatatlan ugyanis, hogy 100 év után egy nem igényesen kivitelezett kávézó és liftek legyenek a tér geometriai közepén. Azonnali megoldásként borostyánnal kell befuttatni az egész ,,kávézót”.

A szovjet emlékműt helyére tervezték eleink a magyar szabadság emlékművét, ami a háborúk miatt sohasem készült el.

Ha ez nem valósulhat meg, akkor az aradi Szabadságszoborhoz hasonló, Hungária nőalakot képzelek el, akár annak a szobornak némileg felnagyított, kissé áttervezett testvérét.

2. Az amerikaiakkal meg kell állapodni, hogy a teret vészesen elcsúfító ketrecüket, üvegkalitkájukat kisebbé alakítsák vagy ha nem tudják az épület védelmét esztétikusan megoldani, akkor egy budai villába vagy más belvárosi helyszínre költözzenek. Ezt a közterület-használati díj fokozatos emelésével lehet elősegíteni.

3. Ötéves távlatban az oroszokkal is meg kell állapodni, hogy a ,,Dicsőség a szovjet hősöknek!” feliratú obeliszket másik terünkön akarjuk felállítani, de még jobb lenne oda helyezni, ahová való: az egyik szovjet katonai temetőbe. Egyidejűleg méltóságteljes emlékművet emel a főváros az orosz kultúra tiszteletére. Puskin, Csehov, Dosztojevszkij, Gogol, Tolsztoj, Lermontov és Szolzsenyicin szoborcsoportját képzelem el, de az oroszokkal kell erről megállapodni.

4. A Kossuth tér visszaállításának része kellett volna lennie, de még most sem késő, hogy visszaállítsuk az 1945-ig állt Vértanúk emlékművét, mely egy stilizált kőkoporsó volt a Hungária nőalakkal, és a 18-19-es forradalmak (Tanácsköztársaság) áldozatainak nevével. A jelenleg a Vértanúk terén itt álló Nagy Imre szobrot a budai Nagy Imre térre kell áthelyezni, hiszen ott egyetlen szobor sincs és méltó helyet biztosíthatna a hídon álló egykori miniszterelnöknek. A Tanácsköztársaság rémuralmának 100. évfordulójára ez megoldható lenne.

szabadsag_ter_martirok.jpg

5. A magyar állam zárja le a büntetőeljárást a 13 éve 4,6 milliárdért elkótyavetyélt egykori Tőzsdepalotával kapcsolatban. Ennek elmulasztása esetén a későbbi MTV székházat vásárolja vissza, újítsa fel és itt jöjjön létre a Magyar Nemzeti Galéria vagy a Néprajzi Múzeum.

Üdvözlettel:

Kelemen Miklós

(Jobbegyenes blog nyomán)