Huszonkét évvel ezelőtt, 1988. májusában, egy 10.000 példányszámban kinyomtatott kis füzetbe foglalt terjedelmes interjúban síkraszálltam a Trianonban feldarabolt magyarság nemzetközi jogi védelmét megalapozó kettős állampolgárság jogintézménynek az azonnali bevezetéséért.

Az erdélyi menekültek jogi védelmezése során ugyanis világossá vált előttem, hogy a Magyar Állam a nemzetközi jogilag elismert, jogi szóhasználattal a „védőhatalmi státus” legitim birtokba vétele nélkül nem tudja hatékonnyá tenni a megcsonkított ország határain kívül rekedt nemzetrészeinek a védelmét az egyre ártóbb és pusztítóbb tendenciákkal szemben. Ezt a státust pedig a kettős állampolgárság jogintézmények a bevezetése révén lehet a leggyorsabban és egyben a leghatékonyabban elérni.

Az elmúlt 22 év alatt e jogintézmény mielőbbi szolgálatba helyezésére nemcsak Közép-Európa sajátos viszonyai, hanem Európa számos okból aktuálissá vált önvédelmi érdekei is ráerősítettek. Egyre többen vannak azok, akik felismerték, hogy ha Európa nem akarja a saját felmorzsolását úgymond statisztaként végig nézni, akkor a kettős állampolgárság – eredetileg közép-európai modellnek szánt – jogintézményét az európai integrációban részes és érdekelt valamennyi európai ország esetében, kötelező erővel be kell vezetnie, még pedig haladéktalanul! Ez a jogintézmény – az elmúlt 22 év európai folyamatait látva – szinte egyedülálló kapaszkodójává, sőt önvédelmi, béketeremtő és mással nem is helyettesíthető politikai-stratégiai eszközévé vált a karakterétől és önazonosságától fokozatosan és tudatosan megfosztott, idegen érdekek játszóterévé vált, teljesen megzavarodott és elbizonytalanodott európai népek és nemzetek számára is.

Megtapasztaltuk, hogy az egyetemes emberi jogok hamis célból történt felhangosítása igen hatásosan előbb bénaságra, majd hallgatásra kárhoztatta Európa vezető értelmiségi elitjét is.

Ez a jogintézmény sokkal többet tud nyújtani a mai világ feszültségeinek a kezeléséhez, mint amire eredetileg szánták. Ennek kapcsán beigazolódott annak a tételnek az igazsága is, hogy Európa történelmi nemzeteinek a legfontosabb politikai és stratégiai szükségleteit – mint mindig (Pl.1956-ban) úgy most is – csak a nagyvilág szívcsakrájának az ősi birtokosai, a magyar nemzet szellemi erői ismerték fel kellő időben és tették azt elemző gondolataik révén más nemzetek javát is szolgálva valóságos közkinccsé.

Előrelátó nemzeti tapasztalataink birtokában ezért kell e politikai-stratégiai elemzésünkkel ezúttal is figyelmeztetnünk minden európai népet és nemzetet a reánk leselkedő veszélyekre. Történelmi szükségszerűség, hogy európai nemzetei a globalizálódó világ viszonyai között egymással sorsközösséget vállalva minden lehetséges módon megőrizzék nemzeteiknek és ősi nemzetrészeiknek a társadalmi békéjét és önazonosságát a felforgató és ellenérdekelt erők összetett és össze-hangolt ártó célú tevékenységével szemben is. E törekvéseink eredményessége érdekében ezért kell kötelezővé tennünk minden európai egységre törekvő nemzet számára a kettős állampolgárság színvallásra késztető jogintézményének az azonnali bevezetését.

E jogintézmény bevezetésével ugyanis elősegíthetjük a jogegyenlőségen belüli, tiszta és átlátható helyzetet teremtő etnikai hovatartozásnak és azok módosulásainak, mint megőrzendő, békét hozó Teremtő-i akaratnak és adottságnak az intézményesített, vagyis kötelezővé tett megvallását és követhetőségét minden – a személyes biztonságára és utódai önazonosságára okkal vigyázó – európai polgár számára is. Európa történelmi nemzeteinek elidegeníthetetlen joga van arra, hogy világos és egyértelmű képet kapjanak arról, hogy kik testesítik meg az adott pillanatban országa állampolgárainak a törvényes akaratát és kik birtokolják annak irányító erejét. Az ezzel kapcsolatos álszent titkolódzások és a titkon szervezett célirányos bevándoroltatások, az európai etnikai háborúk rejtett előkészítését szolgálták és szolgálják ma is!

El kell fogadnia minden európai népnek és nemzetnek, hogy a Teremtő (az ateisták szerint a Természet) számos eltérő életfelfogású, kultúrájú, s főleg ellentétes törekvésű, vallású és gyökerű ember fajta és nem pedig egy nép birtokába adta a Földet és annak jól körülhatárolható részét. Ennek a sokszínű világnak a megőrzése az emberiség közös és szent kötelessége volt és marad a 21. században is. Ezzel összefüggésben ki kell ezért azt is mondanunk, hogy a Teremtő-i szándékot elvető ultra liberális-felforgató erők nagy elánnal meghirdetett jövőképe Európa és a világ nemzeteinek a „ kimúlásáról „ látványosan megbukott! Felismerte a világ, hogy a „nyitott társadalom” szükségességét szemforgató okokból hirdető, ám a saját nemzeti törekvéseikben tudatosan zárt identitást és kizárólagosságot valló világmegváltók öncélú szándéka mégsem válhat valóra. Európa felébredt és képes immár vigyázni önmagára is.

A 21. század népvándoroltatásai, amelyek titkon a Föld birtoklásának az újra rendezését próbálják elérni, ugyancsak nagy kihívást jelentenek az európai kultúrnemzetek számára is. Ez a tény a gyakorlatban elindítójává és konok erőforrásává vált az etnikai csoportok és kultúrák elemi erejű elvándoroltatásának, egy új keletű „ország- és otthon szerző” hatalmi mozgásának is. E jól szervezett és összetett hatalmi mozgások számos nagy múltú európai országban a nemzeti összetartozás és önazonosság kötőszöveteit mélyen érintő és szaggató etnikai és hatalmi feszültségek feloldhatatlan forrásaivá váltak szinte mindenütt.

Európa szétzilálásában érdekelt felforgató erők ezzel a specifikus, etnikai alapokon nyugvó új honfoglalással szemben jelentkező okszerű európai ellenszenvet egyben az ősi, egykor önálló vagy más ősi európai nemzetekhez tartozó európai népcsoportok elleni (!) otromba hangulatkeltésre is igyekeznek felhasználni! Jó példa erre a tótság ifjú kommunistáinak, Ficónak és köreinek az undorító magyar ellenes igyekezete, amelyet az európai nemzeteknek, az európai eszme és érdekek és értékek védelmében mielőbb meg kell fékezniük. Ezt a délszláv öldöklésből átvett egyre primitívebb módszerekkel operáló tótszláv mentalitást, annak vezető tényezőivel együtt, az európai civilizáció fenntartásában érdekelt európai keresztény erőknek határozottan és véglegesen meg is kell semmisíteniük!

Mégpedig az előtt, mielőtt e tótszláv járvány átterjedne Európa nagy múltú, ősi kultúrájú nemzeti közösségeire is. (Pl. Dél-Tirol, Felvidék, Baszkföld, Székelyország, stb). El kell végre érnünk, hogy a vén Európa ebben a létfontosságú stratégiai kérdésben ne legyen újra egy lecsendesített balekja a manipulátoroknak csak azért, mert elmúltak a forradalmai. Át kell tehát újra vennünk a stratégiai folyamatok vezérképviseletét egy szellemileg verhetetlen ősi és egyedülálló nemzet, a magyar nemzet nevében, amíg nem késő. Ámen.

Kelt, Budapesten 2010. augusztus 28-án, Szent Ágoston napján.

A fentiek hiteléül:

Dr. Nagy László sk.
ügyvéd-politikus
a „Szent László civil diplomácia” irányítója

Forrás: nemenyi.net