Az ország ép eszét még megőrző részével egyetemben én is azt hittem, hogy Kocsis Máté pár nappal ezelőtti agymenése a kötelező drogtesztről csak egy kemény másnap, vagy egy emberes péntek esti pálinkázás terméke. Nem is írtam róla, elvégre lovagiatlan dolog valakit olyan kijelentései miatt cseszegetni, amelyeket nem teljesen tiszta állapotban tett. (Ha még a kellemetlen iwiw-es emlékek miatt nem élne bennem az a gátlás, hogy részegen nem posztolok Facebookra, bizonyára már én is beégtem volna párszor.) Szóval gondoltam, majd elmúlik ez. Aztán kiderült, hogy mégsem, sőt a Fidesz-frakció is alapvetően jó felvetésnek tartja.

000

Na, most lépjünk túl azokon a közhelyeken, hogy a drogok terjedése veszélyes társadalmi jelenség, ami ellen küzdeni kell. Szerintem ezt mindenki így gondolja. Aki nem, az vagy kretén, vagy díler, vagy Juhász Péter. Szóval azt a libsi érvet most ne hozzuk fel, hogy „senkinek semmi köze ahhoz, mit szívok/szedek/szúrok”. Jelen pillanatban igenis van köze, méghozzá a hatóságoknak, mivel bűncselekményről beszélünk. És ez jól is van így. Igen, a könnyű drogokkal, sőt még a fűvel is. Tény, hogy a heroint és a cannabist csak a 70+-os nyugdíjasok tartják ugyanolyan veszélyesnek (mondjuk ők se mind, édesanyám is ebbe a csoportba tartozik, és ő ennél árnyaltabban látja ezt). De ettől még az ezerféle függőségtől és egészségpusztítástól terhelt magyar társadalomra semmilyen újabb addiktív mérget nem mernék ráereszteni. Tehát: drogozni bűncselekmény, és ez rendben is van. Meg önveszélyes is, tehát küzdeni elleni fontos állami, társadalmi feladat.

Csakhogy: attól, hogy valami helytelen, és még törvénybe is ütközik, nem jelenti azt, hogy kivétel nélkül valamennyi állampolgárt potenciális elkövetőként kell kezelni. Egyrészt mert minden létező szakember szerint nem vezet eredményre, másrészt mert mindannyiunkat elidegenít a saját államunktól. Ha úgy tetszik, a hazánktól. Lopni is bűncselekmény, de nem lehet ellene úgy küzdeni, hogy félévente egyszer házkutatást tartanak minden családnál. Elvileg bárhol találhatnak a rendőrök lopott holmit, és akkor az a házkutatás máris megérte. Gyakorlatilag azonban félévente feltúrják az otthonunkat, megaláznak és bűnözőként kezelnek minket. Cserébe talán sikerül visszaszorítani a vagyon elleni bűncselekmények számát fél százalékkal. Ugye, nem igazán érné meg?

Pontosan ugyanez a helyzet a 12-18 év közötti gyerekek számára kitalált kötelező drogteszttel. (Gondoljunk csak bele, ha még Rubovszky György szerint is alkotmányellenes a javaslat, akkora mennyire lehet gáz.)

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Kocsis mester az értelmetlen vegzálást kiterjesztené a felnőtt társadalom bizonyos csoportjaira is. Nevezetesen a „politikusokra” és az „újságírókra” is. És itt kezdődik az, ami már nem is marhaság – hanem egyenesen téboly. Ezzel a javaslattal annyi gond van, hogy, ha precízen összeírom, akkor is jó eséllyel kihagyok még valamit.Azért veselkedjünk neki!

Tegyünk úgy, mintha nem volna eleve elmebeteg az egész ötlet, és kezdjük a gyakorlati nehézségekkel! Hogyan határozzuk meg az érintettek körét? Ki számít politikusnak? A parlamenti honatya, a miniszter, az államtitkár? Vagy a pornóapáti önkormányzati képviselő, esetleg a külsős bizottsági tag is? És kit tekintünk újságírónak? A Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Hírtv, az Index, vagy a 444 főállású szerkesztőjét? A vélemény rovatba rendszeresen, vagy csak alkalmilag publikáló tollforgatót? Esetleg a bloggert is?

Szóval nem lesz könnyű paragrafusokba önteni ezt az elképzelést. A legfontosabb kérdés azonban mégis csak az: egyáltalán kell-e? Még világosabban: ki nem szarja le? Kit érdekel, hogy szabadidejében teniszezik, borozik, vagy kokainozik-e az országgyűlési képviselő, vagy a kerületi alpolgármester? Nem teljesen mindegy, hogy két cikk között egy Margit-sziget körfutással, egy szál sárga Multival, vagy egy nagy adag gandzsával lazít-e az újságíró? (Alapjáraton a munkahelyén senki sem piálhat, vagy narkózhat, erről ne is beszéljünk.)

Még egyszer: illegális szereket használni illegális dolog, tehát, aki ezzel lebukik, az vállalja a következményeket. (A jogszabályok szerint jogerősen elítélt ember nem lehet az Országgyűlés tagja, tehát politikus esetén ez még komoly szakmai buktával is jár.) De, hogy a mindenkori hatalom kipécézzen egy-egy társadalmi csoportot, és őket külön, állandó kontroll alatt tartsa bármilyen tekintetben, az döbbenetesen beteg ötlet.

Vagy megágyaz valami orbitálisan nagy aljasságnak. Gondoljunk csak bele, mi történik azután, hogy könnyes búcsút veszünk az általunk leadott vér-vagy vizeletmintától? Bekerül egy laborba, ahol elvileg gondosan bánnak vele, elvileg teljesen független szakemberek bevizsgálják, elvileg valós eredményt jegyzőkönyveznek, és elvileg ez a valós eredményt hozzák nyilvánosságra. Elvileg…

Gyakorlatilag meg itt élünk a napfényes Észak-Balkánon, ahol lényegében bármi, és annak az ellenkezője is megtörténhet. Ne kerülgessük a kutyaszart, egyenest lépjünk bele: a drogteszt remek eszközzé válhat a hatalom kezében, hogy a számára kellemetlen figurákat hiteltelenítse, tönkre tegye, akár be is börtönözze. És kik közül kerülhetnek ki ezek a kellemetlen alakok? Na, kik közül? Ön nyert: elsősorban politikusok és újságírók közül.

Persze ez az egész jó eséllyel még mindig terelés, műbalhé, vagy gőzlevezetés. A Habony-művek ezeket futószalagon gyártja. Ám az, hogy ez egy politikusban megfogalmazódott, és, hogy a legnagyobb kormánypárt frakciójában ezen nem hason csúszva röhögtek, hanem „komoly javaslatnak” nevezték – nos, az rémisztő képet fest a hatalom mentális és morális állapotáról. Az, hogy most napokon, heteken át erről fog írni a sajtó, hogy kormánypárti megmondó emberek ezt védik és indokolják, hogy erről szabályszerű vita lesz az Országgyűlésben érvekkel és ellenérvekkel – ez pontosabb képet ad ennek az országnak a helyzetéről, mint ezer liternyi vizeletminta.

Ha ebből az őrületből tényleg törvény lesz, én nem fogok kétségbe esni. Leadom a mintámat (utoljára kb. 10 éve szívtam el egy füves cigit egy MIÉP IT-sekkel teli buliban, amitől rosszul is lettem, szóval nem tartok tőle), és kiutazom Amerikába. Végigturnézom az Államokat azzal, hogy én a magyar nemzet nagy fia vagyok, aki jönni Amerika. És mindenhol azt fogom előadni, hogy otthon épp egy laborban vizsgálják a vizeletemet, mert nálunk ez minden évben kötelező. Mindenki odalesz tőlem, hogy milyen vicces csávó vagyok, hogy találhattam ki ennyire elborult sztorit. Borat, reszkess, a magyar valóság le fog alázni!

Balogh GáborJobbegyenes blog