Nem vagyok pénzügyi szakember. Se bankár, se bróker. Itt van ez a „világválságnak” nevezett pénzügyi spekuláció, amely milliónyi devizahitelest emészt fel anyagilag, fizikálisan, szellemileg és idegileg egyaránt. Válság – ismételgeti magában az ember… Tudtommal akkor van válság, ha valamilyen szükségletet nem lehet már kielégíteni, ha a kereslet és a kínálat kényes egyensúlya drasztikusan felborul. Ha valamilyen erőforrás elfogy, megszűnik, vagy épp szükségtelenné válik. Olyan, amely kihat mindenre és szinte mindenki használta.

Nálunk is ez történt volna? Aligha. A szükségletek alapvetően ugyanazok és ugyanakkorák, és én most az alapvető dolgokról beszélek. A luxuscikkek piacát hagyjuk.

Figyelem már több mint egy éve ezt a tendenciát, mint egy dilettáns, aki a pénzpiacok iránt érdeklődő laikus, aki saját kárán sem képes tanulni. Amikor elérkezik a hónap 10. napja, valahogy mindig mélyponton a forint és csúcson a svájci frank.

Nekem történetesen 10-én vonja a bank a lakáshitelt… Aztán 11-től elkezd visszaerősödni a forint. Csak a legutóbbi példát mondom: január 10-én 222 forintos frankkal törlesztettem, míg néhány nappal ezelőtt a folyamatos erősödés következtében 210 forint alá esett a frank. Hamarosan újra fizetek, hiszen már 26-a van és mit látok? Óriási „meglepetés”: két napja ismét romlik a forint. Nem sokkal, de minden nap egy kicsit. Jelenleg 212-213-nál jár a svájci deviza.

Gyanítom 10-ére ismét 220 fölött lesz…

Persze néha egyértelműbb a helyzet: mond egy nagyot Kósa Lajos és zuhan a forint, aztán rátromfol Szíjjártó Péter és még tovább romlik… De a jelenség ettől úgy látom teljesen független.

Gondolom, nem csak én vagyok ezzel így és naponta vagy havonta százezrek lábujjai szorulnak ökölbe az enyémhez hasonlóan. Valóban nem lehet semmit kezdeni ezekkel a pénzügyi spekulánsokkal? Valóban évtizedekig (ki – ki a maga futamidején keresztül) ebben a borzasztóan egyoldalú „játékban” lesz macskabankok között egérhiteles?

Valóban a számítógépek monitorjain megrajzolt színes görbéken múlik több tízezer család otthonának sorsa? Vagy épp a politikusok egy – egy kiszólására kell figyelni, esetleg a tőzsdéken tobzódó sok telefonnal a kezükben hadonászó úriemberek viselkedésére és annak tükrében cselekedni?

Én nem hiszem. De egy új irányhoz radikális és nem éppen polkorrekt lépések szükségeltetnének. Ám egyben azt is sejtem, hogy ebben a ciklusban nem vár ránk érdemi változás. Mert hiszen a kormányzatnak jóval nagyobbak a gondjai a mi pitiáner problémáinknál: most olvasom a hírekben: Brüsszelben meg kellett ígérni az Európai Zsidó Kongresszus elnökének, hogy Magyarország, mint az EU soros elnöke „fellép az emberi méltóságot, illetve a zsidóságot sértő jelenségekkel szemben”!

S amíg ezt a kis bejegyzést írtam, majdnem egy forinttal emelkedett a svájci frank.

Mirkóczki Ádám
(A szerző a Jobbik országgyűlési képviselője.)
mirkoczkiadam.blog.hu – egerjobbik.hu