Az MTI megkeresésére Szinetár Miklós rendező kedden elmondta: elvben nem szereti, ha előadások végén ilyenfajta politikai megnyilvánulás történik. De ha Magyarországon egy olyan politikai képződmény, mint a Jobbik ilyen rohamosan tör előre, akkor bizony van értelme a demokrácia féltésének. Hozzátette: nem biztos, hogy ezt a félelmet egy előadás végén, a tapsrendben kell elmondani.
“Gondolom, hogy annak idején, amikor az ugyancsak szélsőjobboldali Szabadságpárt kormányra került Ausztriában, akkor is elmondták a Burgtheater művészei az aggályaikat a színpadon” – fogalmazott.
A rendező hozzátette: a váltott wienerisch és angol szöveg felolvasását nehezen lehetett érteni, az egész akció szakmailag nem volt valami ügyes.
“A képernyőn megjelenő aradi tizenhárom névsora pedig – akár válasz volt a Nemzeti Színház részéről, akár nem – szintén ügyetlen, értelmetlen és zavaró volt” – fogalmazott.
“Kár volt az akcióval elrontani egy jó és sikeres előadás hangulatát” – mondta Szinetár Miklós.
Blaskó Péter, a Nemzeti Színház színművésze, aki szintén tanúja volt az eseménynek, Karin Bergmann Burgtheater-intendánsnak és Jan Bosse rendezőnek írt, az interneten kedden közzétett nyílt levelében azt írta: a színpad nem arra való, hogy politikai brosúrákat olvassunk fel. Éppen ettől kellene távol tartani magunkat nekünk, színházművészeknek.
“Önök ketten gyáva emberek. Ide küldenek Budapestre egy társulatot, a társulatukat, hogy lejárassák Ausztriát” – írta a színész.
“Egyébként milyen alapon avatkoznak bele egy másik ország belpolitikájába? Milyen jogon használják fel vendégszereplő előadásukat politikai üzenet közvetítésére?” – tette fel a kérdést, hozzátéve, hogy ez minden vendégjogot sárba tapos.
“Mit szólt volna a bécsi közönség, ha a Katona József Színház nagy sikerű bécsi vendégjátéka után én, mint a darab főszereplője elkezdtem volna Jörg Haiderezni és a színpadról félteni az osztrák demokráciát?” – hangoztatta.
“Otromba gorombaságot csak bocsánatkérés követhet” – fogalmazott a színész.
Az MTI a Burgtheatert kedden megkérdezte arról, hogy kívánnak-e reagálni Vidnyánszky Attilának, a Nemzeti Színház főigazgatójának hozzájuk írt, hétfőn közzétett levelére, amelyben Vidnyánszky azt írta, magyarázatot vár a történtekre. A bécsi színház az MTI-t kedden délelőtt arról tájékoztatta, hogy még nem kapták meg a levelet.
Mint az MTI-nek a bécsiek válaszukban fogalmaztak, a Sirály vasárnapi előadása után, bár lemondták a közönségtalálkozót, a társulat számára mégis fontos volt, hogy közölje gondolatait a közönséggel. Közleményük az alkalomnak, a helyzetnek és a publikumnak jó és megfelelő volt. Ehhez további hozzáfűznivalójuk nincsen – közölték.
A Nemzeti Színház az MTI kérdésére kedd este azt a választ adta: a levelet a Burgtheater vezetőjének kedden elküldték.
A bécsi Burgtheater Sirály-előadása után a társulat egyik tagja a Nemzeti Színházban, a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM) játszott vasárnapi vendégjáték végén politikai nyilatkozatot olvasott fel.
A Dornt játszó Martin Reinke a következő levelet olvasta fel a tapsrend végén németül és angolul: “Mélyen tisztelt Közönség! Tudomásunk van arról a nehéz helyzetről, amelyben a nagyszerű magyar nép és kulturális élet jelenleg van. Demokratikus úton és demokratikus választások által olyan helyzetbe sodorta magát, amely által egyre inkább eltávolodik a demokrácia szellemétől és Európától. Aggodalommal töltenek el minket ezek a fejlemények, mint önök közül is sokakat. Ennek ellenére eljöttünk, és szívesen játszottunk önöknek. Csehov úgy képviseli közös európai kultúránkat, mint talán kevesen. Tudniuk kell, hogy összetartozunk. Köszönjük a meghívást!”
A beszéd alatt a kivetítőre az aradi vértanúk nevét sorakoztatta fel a vendéglátó színház. A MITEM-re – az előzetes programtól eltérően – sem Karin Bergmann, sem a darab rendezője, Jan Bosse nem jött el a társulattal.
Vidnyánszky Attila Karin Bergmann-nak küldött és az MTI-hez hétfőn eljuttatott levelében arra kéri a Burgtheater intendánsát, tájékoztassa: “mi volt az oka annak, hogy a társulatot Ön és a rendező magára hagyta a Nemzeti Színházban és mi az oka annak, hogy egy, az európai színházi kultúrában elfogadhatatlan eszközhöz folyamodtak munkatársai”.
Kiemeli: “úgy vélem, sem Magyarországon, sem bárhol a világon nem ízléses a színpadról direkt politikai leveleket felolvasni a közönségnek, mely aligha ezért érkezik az előadásra.”
(MTI)