Virágvasárnap kezdetével a húsvéti ünnepkör utolsó hete kezdődik, amit Nagyhétnek nevez a keresztyén világ.

nagyhet

Történetiségében, üzenetében, Isteni magasságában és emberi mélységében páratlan a Kijelentéstörténet. A Megváltó Krisztus mint az Úr Szenvedő Szolgája, az Ebed Jahwe dicsőségre viszi Isten megváltó művét. A Jeruzsálembe bevonuló Krisztus Királyt Hallél-zsoltárokkal magasztalja az ünneplő sokaság, melynek csúcspontja a 118. Zsoltár 26. verse: “Áldott aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna! Uram segíts! A szegénység ismerte Jézust, nem feledték tanításait, csodáit, jóságát. Az ilyen Messiásra a zsidó Nagytanács vak gyűlölettel csapott le, a római hatalom pedig mint szimpla lázadót kezelte. A pálmaág, a virág és a kiáltozás a külsőség csupán.
Jézus előtt megjelenik az apokaliptikus kép és elkezd zokogni, legbensőbb szeretete látja előre a tragédiát: nem saját kereszthalálát, – ami nem tragédia volt hanem megváltás –, hanem a város pusztulását, ami Kr. u. 70-ben be is következett. “Nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét”.

A főpapokat, írástudókat, véneket a Főtanács tagjait, az egész hierarchikus arisztokráciát ez a fellépés kihívó módon megtámadta. A szelíd szamárcsikó szakrális állat a történetben, melyen a szelíd szemű és áldott szívű Úr Jézus Krisztus megjelenése hatalmas szimpátiát és szeretetet vált ki az emberek szívében, miközben arról tanakodnak a “hivatalosak”, hogy miképpen veszítsék el Őt.
A terméketlen fügefa megjelenése a történetben mindennél jobban bizonyítja, hogy Izrael a terméketlen fügefa.
Dús lombja, ragyogó kultusza, világi hatalma, földi gazdagsága nem menti gyümölcstelenségét: mikor megáll előtte a Messiás-király és kér tőle hitet, cselekedetet, bizonyságtételt, mi a válasz? Nincs, nincs, nincs!!!
Jézus felemeli kezét a testi Izrael felett: soha örökké ne egyék gyümölcsöt rólad senki. A megszáradt fügefa ott az útszélen az elvetett Izrael képe, aki elvetette Jézust, a Krisztust.

Munkácsy Mihály világhírű képe az Ecce Homo csodálatosan adja vissza a jellem és a jellemtelenség, az igazság és a gonoszság, a világosság és sötétség eme drámáját, amely nagypéntekre teljesedik ki, de már virágvasárnap is hordozza magában lényegét. A szív teljességét szólta a száj. Mint ahogy templomainkban még énekli a maréknyi hívő nép szívének váradalmát, egy szebb és igazságosabb világba vetett hitét, sorsának elesett nyomorúságát. Megidézi a barkában és az aranyesőben Ambrosius milánói püspököt 397-ből, Luther Márton reformátor atyát Erfurtból az 1524. évből:

“Jöjj népek Megváltója,
Szűznek ékes virága”

/303.Dicséret/

A magyar Pálóczi Horváth Ádám is méltó a fenti szent emberekhez, hiszen 1820-ra kezünkbe teszi a 331. Dicséretet:
“A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna!

Mi hisszük és tudjuk, hogy nemzetünk életére soha nem fogja mondani Megváltó Krisztusunk, hogy terméketlen fügefa. Hisszük, hogy fogjuk még teremni a megtérés gazdag gyümölcsét, melyből sokan fognak táplálkozni, élni, üdvözülni. Lelki, szellemi, erkölcsi, fizikai teljesítményünkkel jó fává lehetünk még, mely jó gyümölcsöt terem, ha sok minden el is romlott. Bennünk is és körülöttünk is. De amíg lesz ki kérdezze: ki ez ? Amíg lesz ki válaszol erre, hogy a Názáreti Jézus, addig nincs veszve semmi.
Ha népünk hitetlen része kész lesz megtérni, akkor lesz megmaradás, és lesz magyar feltámadás.
Bódás János költő így fogalmaz az üdvösségről:

“Egy szürke fa a borzongó erdőbe,
mintha tudná, hogy kereszt lesz belőle,
meg-megrázza zörgő leveleit”

A kolozsvári Házsongárdi temetőben Bolyai Farkas a világ egyik legnagyobb lángelméje végiglátogatta a dicső magyar ősök Pantheonját, imájában azért adott hálát Istennek, hogy fog találkozni az előtte elköltözöttekkel, mi pedig azért, hogy az ő nyomain járt egy másik csoda, egy égi küldött, a rímek zsenije, akinek a hollandok is hálásak lehetnek, hiszen ha nincs Apáczai Csere János, akkor Aletta is nyom nélkül távozott volna e létből. De volt egy Apáca nevű kis erdélyi falu és nagy szülöttje nagysága fölött jajgatott a holland lány hűséges szép szerelme.

Valamennyiük pora fölött a Virágvasárnap érkező Jézus Megváltást hozott ajándékba, mert Erdélyben különös szeretettel szeretik, Boldog Asszony Anyánkkal.

Tavasz a Házsongárdi temetőben, üzeni a reményt Áprily Lajos.

Mohácsi László
református lelkész