Kedves Barátaim! Szerdai strasbourgi – elkeseredett – üzenetemet sokan megértették, sokan félreértették. Hadd tegyem világossá: nem a magyar médiatörvényt „siratom”, hanem a magyar függetlenséget, a magyar nemzeti önrendelkezést és a nemzeti büszkeségünket, méltóságunkat. Ezeket taposták ugyanis sárba azok, akik nem engedtek a médiatörvény változtatását kérő magyaroknak, de engedtek a nemzetállamok felszámolásán dolgozó Európai Uniónak, s előzetes „keménykedéseik” ellenére mindenben teljesítették követeléseiket. Akik nyerni hagyták Cohn-Banditékat, Martin Schulzékat, Göncz Kingáékat. Az utóbbiak diadala leírhatatlan. Lássunk világosan: legyőztek bennünket. Ők győztek!

Elkeseredésemben odakiáltottam a fideszes padsorok felé: „Most is hagytátok őket nyerni, mint 2002-ben és 2006. október 23-án!” Itthon talán nem lehetett érzékelni, de ott az is egyértelművé vált: színházi előadás folyik. Miközben Gál Kinga és mások „keményen kommunistázó” beszédeket mondtak a kamerának, az ülésterem másik pontján, amit a kamera nem mutatott, Szájer József az Európai Néppárt és a Fidesz vezető politikusa hosszan, bensőségesen (összehajolva) és jókedvűen beszélgetett Martin Schulzzal, az európai komcsik vezetőjével – aki mellé látványosan átült, minden jóérzésű ember megdöbbenésére. Kénytelen voltam hasonlóan látványosan levonulni hozzájuk, Szájer szemébe nézni, s egykori nagyra becsült évfolyamtársamtól megkérdezni: “Józsi, nem szégyelled magad? Még mindig maradt olyan részlet, amit nem egyeztettetek, vagy már a következő megalázásunkról van szó?”

Mondjátok meg, kedves barátaim: ha itt igazán a médiatörvény lett volna a kérdés és a tét, miért nem tudta kormányunk azt bejelenteni Strasbourgban, hogy a magyar emberek, civil és szakmai szervezetek, ellenzéki pártok követelésére (!) a kormány rugalmasságot tanúsított, s változtat a médiatörvényen. Hozzá lehetett volna tenni: a változtatások egyben az EU követeléseinek is megfelelnek, így a magyar „médiaügyet” a magunk részéről befejezettnek nyilvánítjuk, s mostantól az uniós elnökség igazán fontos feladataira összpontosítunk. Mennyivel másként hangzott és hatott volna!

Nem ez történt. Higgyétek el, hogy annak, ami „magyar médiaügyben” az EU-ban történt az elmúlt hónapokban köze nincs a médiaügyhöz. Tesztelni akarták a tűrőképességünket, fel akarták mérni, mit lehet megtenni velünk a jövőben, s példát akartak statuálni mindazoknak, akik eddig hittek a nemzeti önrendelkezés foszlányainak megmaradásában. Ki akarták próbálni, hogy a szemkilövés után a szemen köpést is elviseljük-e. Én nagyon nehezen viselem.

Isten óvja és vezesse Magyarországot!

Szeretettel:

Morvai Krisztina