A 2006. őszi tömeges rendőri brutalitások, emberi jogi jogsértések kivizsgálására létrejött Civil Jogász Bizottság egyik alapítójaként igen nagyra értékeltem azt a felhívást, amelyet Szima Judit Bizottságunk sajtótájékoztatóján tett meg, 2007. március 15-re készülődve, amikor tartani lehetett attól, hogy a hatalom újra vérbe fojtja az utcai rendezvényeket. Ekkor szólította fel az ország összes rendőrét, hogy a továbbiakban tagadják meg a bűncselekményt megvalósító parancsot, és ne alkalmazzanak jogellenes erőszakot a gyülekezési jogukat gyakorló állampolgárokkal szemben.

Sajnálatos módon a magyar rendőrség részéről kizárólag Szima Judit személyesen és a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete tett és tesz erőfeszítést annak érdekében, hogy a rendőrség társadalmi megbecsülése helyreálljon a 2006. őszi tragédia után. A rendőrség vezetése ugyanis – szégyenszemre – mind a mai napig nem kért bocsánatot a jogaikban, méltóságukban, testi épségükben súlyosan megsértett magyar emberektől, nem tisztázta, hogy mi is történt, nem vonta felelősségre a felelősöket és nem kártalanította az áldozatokat. Mi több, a rendőri jogsértések – nyilvánvaló politikai utasításra – ma is rendszeresek és súlyosak a kormány gyalázatos tevékenysége ellen fellépőkkel, tiltakozó szavukat az utcán hallatókkal szemben.

A TMRSZ két irányból is csapást mér a jelenlegi hatalom terveire s kiszolgálóikra. Megmutatja, hogy létezik tényleges munkavállalói érdekvédelem, a tisztességes munkát végző, s ráadásul még szakszervezetbe is tömörülő, hazájuk ügyeiben megszólalni kívánó dolgozó emberek felemelhetik a fejüket, önbecsülést és méltóságot nyerhetnek. Az ilyesmi a globális tőke érdekeit kiszolgálók számára olyan, mint ördögnek a tömjénfüst. S második „csapásként” a TMRSZ bizonyítani kívánja, hogy a rendőröket és a civileket nem lehet hosszú távon egymás ellen haragítani, s a politikai elnyomás jogellenes, bűnös kiszolgálásához a magyar rendőrökre nem számíthat maradéktalanul a diktatúra. Ez a két csapás valóban fájó, szinte páratlan erejű a „rendszerváltás” utáni Magyarország történetében. Nem véletlen, hogy a hatalomhoz és a hazánkat felvásárlókhoz hű erők minden eszközzel támadják a TMRSZ-t.

A TMRSZ tevékenységét, honlapját, nyilatkozatait ismerők számára egyértelmű: a szervezet nem politizálni kívánja a rendőrséget, hanem ellenkezőleg: depolitizálni. Más szavakkal: oda hatni, hogy a magyar rendőrség ne elvtelen, jogtipró kiszolgálója legyen bizonyos politikai erők – végső soron a Magyarországot gyarmattá tenni kívánók – érdekeinek, hanem az irányadó nemzetközi emberi jogi és egyéb normáknak, jogszabályoknak alárendelten, szakmai alapon működjön. A rendőrségnek nem az a dolga, hogy az ország gyarmati sorba taszítása, az emberek koldusbotra juttatása ellen tiltakozókat hatalmas erőket felvonultatva megfélemlítse, megalázza és jogaikat sárba tapossa, hanem az, hogy a magyar embereket, különösen a falvak, a vidék lakosságát az elviselhetetlen mértéket öltő bűnözéstől megvédje, közrendet, közbiztonságot teremtsen.

A TMRSZ minden általam ismert eddigi tevékenysége ezt a célt, azaz a rendőrség politikamentességének elérését, szakmaiságának erősítését szolgálta. Szemben a politikai kézivezérléstől szabadulni láthatóan nem tudó rendőri vezetéssel, a TMRSZ meggyőződésem szerint a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok talaján áll. Büntetőjogászként különösen fontosnak tartom, hogy elkezdődjön egy tudatos szakmai munka, amelynek eredményeként Magyarországon megszűnik az emberek teljes kiszolgáltatottsága a bűnözéssel szemben, s színvonalas bűnmegelőzési és bűnüldözési stratégia alakul ki és valósul meg. Ez nem politikai, hanem szakmai kérdés, s örvendetes dolog, ha minél nagyobb számban vannak olyan rendőrök, akik szakmai tapasztalataikat és szakismeretüket a magyar emberek biztonságának szolgálatába kívánják állítani, s részt vennének, részt vesznek egy színvonalas szakmai munkában. Semmiféle akadályát nem látom annak, hogy tapasztalt rendőrök szakmai tanácsokat adjanak egy vagy több politikai pártnak, s előmozdítsák a törvényesség, a rend, a bűnözéssel szembeni határozott fellépés ügyét.

Hasonlóképpen nincs akadálya annak, hogy a munkavállalói jogok iránt elkötelezett szervezet a jelenleg teljes kiszolgáltatottságban élő magyar munkavállalók érdekében szövetségre lépjen olyan pártokkal, amelyeknek szívügye a tisztességes munkából élő emberek munkajogi védelme. A munkavállalói jogok az Európai Unióban folyamatos figyelem tárgyát képezik – kivéve sajnos Magyarországot, ahol a tisztességes munkából élők a „rendszerváltozás” vesztesei.

A TMRSZ másik fő területe, a bűnmegelőzés és az áldozatvédelem az Európai Parlament következő ötéves munkatervében kiemelt helyen szerepel, a Jobbik ezt a kérdéskört elsőrangú fontosságúnak tekinti. Rendkívül szomorúnak tartom, hogy a mai magyar politikai pártok közül egyedül a Jobbik fogadta el a TMRSZ megkeresését s ajánlotta fel együttműködését a közös célok, elsősorban a rend és a közbiztonság megteremtése, a munkavállalói érdekvédelem hatékony szabályozása érdekében.

Jó lenne, ha az együttműködést elutasító pártok számot adnának arról, hogyan kívánnak a tapasztalt rendőrök szakmai tanácsai nélkül rendészeti programot alkotni, végre közrendet, közbiztonságot teremteni? Vagy esetleg ilyesmi nem is szerepel a terveik között, csak a valódi változást akaró erőkkel szembeni állandó gyalázkodás?

A rendészeti igazgatás, Draskovics úrral az élen, valamint a rendőri vezetés eddig a tüntetők fegyelmezésére, megfélemlítésére helyezte a hangsúlyt. Ebből állt állítólagos „szakmai” tevékenységük.

Eljött az idő, hogy a rendőrség rendeltetésszerűen, valóban szakmai, és ne politikai, illetve jogállami, és ne önkényes alapon működjön. Bízom benne, hogy a TMRSZ az Európai Unió számos más független rendőr szakszervezetével szövetségben hitet, reményt és szakmai útmutatást ad a jogfosztottságtól megfáradt munkavállalóknak és a rendre, közbiztonságra vágyóknak, illetve az utóbbiakat képviselő pártoknak. Ennek reményében kérem a hivatásukat és hazájukat szerető magyar rendőröket, hogy erősítsék a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetét, a magyar politikai pártokat pedig arra biztatom, hogy a Jobbikhoz hasonlóan kössenek szakmai együttműködési szerződést ezzel a példamutató szervezettel.

Bízom benne, hogy előbb-utóbb megszűnik a démonizálása, veszélyesnek nyilvánítása mindazon szervezeteknek és személyeknek, akik Magyarország függetlenségéért, a magyar emberek méltóságáért szállnak síkra. Ennek reményében ígérem, hogy a Jobbiknak az Európai Parlamentbe jutása esetén mindent megteszek mind a munkavállalók jogainak védelméért, mind a bűnözés elleni hatékony fellépésért. Mindkét területen alapozni fogok a TMRSZ szakmai tudására és tapasztalataira, remélhetőleg Szima Judittal együtt harcolva az igazságosságért és az emberi méltóságért.

Dr. Morvai Krisztina büntetőjogász
a Jobbik EP listavezetője