Parádésok, szervezők, résztvevők!

Immár huszadik alkalommal döntöttetek úgy, hogy egy kulturálisnak hazudott, a szabadságjogok alapvető félreértelmezésén alapuló, teljes mértékben kontraproduktív, a hazai szexuális kisebbséget alkotó emberek nagyobb részének elemi érdekeivel szögesen ellentétes exhibicionista őrjöngést tartotok a magyar fővárosban. Meleg vagyok, de szívem legmélyéből vetem meg, és tartom rendkívül veszélyesnek, amit két évtizede műveltek: amit ráerőltettek a fővárosra és leginkább a melegek azon csendes többségére, akiknek a nevében álságosan, őket semmilyen formában meg nem kérdezve tartjátok a Pride-ot – azt a látszatot keltve Magyarország előtt, mintha őket „képviselnétek”.

Mindezt ráadásul idén úgy teszitek, hogy az egyik legnagyobb magyar költő, József Attila ismert sorát hívjátok kétes módon segítségül: „Húsz esztendőm hatalom.” Ez a pofátlanság nekem azt jelenti, hogy a magyar kultúra nem ér nektek valójában egy fabatkát sem, és azt is, hogy a nemzetinek hazudott kormány teljesen csődöt mondott, mert nem képes a normális többség akaratát érvényesíteni – sem a heteroszexuálisok, sem a melegek viszonylatában. Ti bizonyítjátok be, hogy az igazi hatalom ebben az országban még mindig a szélsőségesen liberális elemek kezében van. Teljesen mindegy, hogy milyen „illiberalizmusról” szószátyárkodik a miniszterelnök, az igazi hatalom az, hogy ti végül huszadjára is keresztülvittétek az akaratotokat, s lelketlen söpredékként azon a sugárúton tombolhattok, amely nemzetünk legnagyobbjainak pantheonjába torkollik.

Fotó: Béli Balázs - alfahir.hu

Fotó: Béli Balázs – alfahir.hu

Most tisztázzuk a legalapvetőbb félreértést, ezt a mindent alulmúló, egyébként rendkívül rafinált kommunikációs trükköt. Azt a kifejezést, hogy „meleg közösség.” Nincsen ilyen. A közösség valamilyen közös szellemi értéket hordozó, produktív és ezért hasznos emberi összetalálkozás. Közösség sportegyesület, a természetjárók társasága, egy bibliakör, egy művészklub, emberek családi vagy baráti kapcsolatok mentén szerveződő összejövetele. De közösség lehet egy politikai közösség is – a lényeg, hogy szellemi szempontból értékesen produktív legyen az eredmény. A puszta szexuális orientáció viszont önmagában nem érték, és szexuális orientáció alapján éppen ezért nem is lehet kimondani, hogy mindenki, aki ilyen vagy olyan, az ettől egy „közösséget” alkot. Ahogyan a „heteroszexuálisok” sem közösség, úgy a melegek sem azok. Ez a hazugság azt használja ki, hogy a közösség szavához és értelméhez – amihez nektek semmi közötök nincsen – az ember gondolkodása teljesen érthető módon, automatikusan pozitív emocionális viszonyulást hoz létre. Miért nem láttam még „meleg közösséget” homokzsákokat pakolni a gátakon?

Számotokra, az önzésen alapuló világnézetetek miatt teljesen érthetetlen dolgot fogok mondani: egy társadalmi szempontból felelősen gondolkodó meleg férfi számára sokkal fontosabb, hogy a nemzete, a széles társadalom számára mi a jobb, minthogy olyan „jogokért” kapálózzon, melyeknek befogadására és gyakorlására születésénél fogva nem alkalmas sem fizikai, sem lelki értelemben. És az a jobb, ha nem hergeljük teljesen értelmetlenül magunk ellen az embereket, és ha a gyermekek szellemi egészségét nem veszélyezteti a folyamatos, idegesítő, öncélú melegpropaganda. Ha egy lábbal születtem volna, akárhogyan is rikácsolnék, fenyegetőznék és követelőznék, nem lenne két lábam. Meleg vagyok, nem lesz gyermekem, nem fogadok örökbe, nem lépek házasságra. Ha így van, ha így lett, elfogadom. Elfogadom, hogy meleg vagyok. Ti veritek szüntelenül az asztalt a melegek elfogadásáért, mi lenne, ha magatokon kezdenétek?

Olyanok vagytok, mint a cigánybűnözők és „roma polgárjogi aktivistáik”: mikor hallom egyszer, hogy a melegeknek vannak kötelességeik is a társadalommal szemben, nem csak jogaik? Soroljátok fel őket: hazaszeretet, kötelesség a közügyek gyakorlásában, felelősség a lakóhelyem, egyházam stb. közös ügyeiben. Ha megteszitek ezt, ígérem, az első sorban vonulok majd én is veletek.

Azt mondjátok, minden szexuális kisebbséghez tartozó ember elfogadásáért küzdötök. Nem kértem, és nem hatalmaztalak fel benneteket erre! Én, és még sok hozzám hasonló normális ember elintézi ezt a családjában, s azok előtt a barátai előtt, akik fontosak számára. Másra nem tartozik. A privát coming out elősegíti, a ti viselkedésetek pedig hatalmas erővel rombolja a melegekről alkotott pozitív, vagy legalább nem általánosan negatív kép kialakulásának lehetőségét a társadalomban.

Azt mondjátok, amit tesztek, az „kulturális, művészeti, közéleti” esemény. Nem az. Amit ti képviseltek az nem kultúra, hanem szellemi halál. Nem művészet, hanem öncélú, teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen exhibicionizmus. És nem „közéleti”: csupán egy apró kisebbség kicsinyes önzésnek projekciója a valódi közéletre.

És ezért: ti nekem nem vagytok „közösségem”.

Az én közösségem az családom, a nemzetem és az egyházam. És mindenki közösségben van velem, aki lélekben vallja, hogy az örök értékekhez való saját érdekeimen messze túlmutató igazi humánus ragaszkodás felülír mindent, ami kényelmes, de ártalmas hazugság.

Menjetek haza. Pontosan annyit érnek a tetteitek, mint a hazugságaitok. Az én nevemben ne vonuljatok, mert nekem van igazi kultúrám, van igazi közösségem. És ezekből semmilyen átjárás nincsen a tiétekbe, és a tiétekből sem ezekbe.

F.M.Jobbegyenes blog