Párton kívüli civil emberként, nemzeti jogvédőként, egyetemi oktató jogászként csöppentem bele a magyar politika világába, mint a Jobbik EP listavezetője. Tapasztalataim mélyen megdöbbentőek, megrázóak voltak. Miközben önök is pontosan tudják, hogy az Európai Unióban a következő években Magyarország sorskérdései fognak eldőlni, a szervezet parlamentjében a magyar embereket képviselők választási kampányában e sorskérdések helyett folyamatosan egymás gyalázásával, valamint az új erő, a Jobbik gyalázásával voltak elfoglalva.

Noha az önök, azaz a jelenlegi politikai pártok árulása miatt a magyar föld 2011-től külföldiek kezére kerülhet, s így palesztin sorsra juthat a magyar nép, önök a kampányban nem azzal foglalkoztak, hogyan lehetne ezt az EU-ban megakadályozni, hanem az új erőt, a Jobbikot szélsőségesezték, rasszistázták. Miközben külföldi – többek között izraeli – befektetők akadálytalanul vásárolják fel Magyarországot, s miközben a magyar vidék folyamatosan a megélhetési bűnözőktől retteg, önök egymással versengve gyalázzák saját honfitársaikat a külföldi sajtó előtt, s nem győznek hogy elhatárolódni a Magyar Gárdától, a Jobbiktól, vagy bárkitől, aki az égbekiáltó igazságtalanságokkal szemben védelmet és erőt nyújthat a magyar embereknek. Hol van az az erő és az a védelem, amit önöknek mint az emberek által erre tartott, ezért fizetett alkalmazottaknak kellene nyújtaniuk a vezetésük alatt álló ország elszegényedésével, lecsúszásával, gyarmattá válásával szemben?

Önök közül néhányan a Parlamentben elkiáltják magukat, hogy „igeeeen” vagy „neeeeem”, s akkor frakciójuk fegyelmezetten megnyomja a megfelelő gombot. Hol van az önök személyes lelkiismerete és felelőssége? Éreznek bármiféle felelősséget azért, hogy az ország idáig jutott? Éreznek bármiféle felelősséget azok a politikusok, akik éveket töltenek el úgy a Parlamentben, hogy semmi, de semmi fontosat, hasznosat, emlékezeteset nem tesznek? Tudják azok a magyar emberek, akiknek önök a megbizatásukat köszönhetik, reggel bemennek a munkahelyükre, pedagógusként megtanítják az önök vagy az én gyerekemet írni, olvasni, ápolónőként injekcióznak, kötöznek, ágyat húznak, buszvezetőként egész nap embereket szállítanak. Ellátják a feladatukat; azt, amiért a fizetésüket kapják. Nem egymás gyalázásával és nem is semmittevéssel vannak elfoglalva. S ha a munkájukban hibát követnek el, akkor felelősséget kell vállalniuk. Ha egy pénztáros elszámolja magát, felelősséggel tartozik, ki kell fizetnie a hiányt. Ha egy villanyszerelő rosszul szerel, és valakit agyoncsap az áram, börtönbe kell vonulnia és kártérítést kell fizetnie. Csak a politikai és gazdasági vezetők ússzák meg mindenfajta felelősség nélkül? Ne gondolják azt sem, hogy ha aktívan, saját döntéseikkel nem vesznek részt az ország tönkretételében, akkor nem kell felelősséget érezniük. De igen, kell. Felelősséget kell érezniük minden olyan alkalomért, amikor szólhattak volna, és nem tették. Minden kérdésért, amit fel kellett volna tenniük, és nem tették fel. Hadd említsek néhányat az elmúlt húsz évből, az ún. „rendszerváltozás” utáni időkből. Önök kitalálták, de legalábbis belementek abba, hogy a gyárakat, üzemeket privatizálják, s jókor jó helyen lévő magyar párttitkárok vagy külföldiek, multik kezére adják. De elfelejtették megkérdezni, mi lesz az utcára kerülő, illetve érdekvédelem, szakszervezetek, munkavállalói jogok nélkül maradó, jogfosztott, megalázott munkásemberekkel.

Haragszanak az új erőre, a Jobbikra, mert mi azt mondjuk, hogy a munkásember nem profittermelő gép egy szűk gazdag, elkényeztetett elit szolgálatában, hanem emberi méltósággal rendelkező személy, akinek joga van az emberhez méltó munkabérre, a pihenőidőre, a törvényes munkaidő betartására, a szabadságra, a szakszervezeti érdekvédelemre. S joga van olyan erős államra, amely nem a nemzetközi nagytőkéhez dörgölőzik, nem a profitot, hanem az embert, a közjót, az emberi méltóságot szolgálja.

Önök kitalálták, hogy a téeszekből részvénytársaságot csinálnak, s paraszti munkát soha nem végzett városi üzletemberek maroknyi csoportja kezére adják a magyar mezőgazdaságot – de elfelejtették megkérdezni, hogy mi lesz a volt téesz parasztokkal, miből fognak megélni, mi lesz az életcéljuk, s mi lesz a magyar vidékkel, a magyar faluval? Csak nyomkodták a gombot a Parlamentben rendületlenül, s vették fel számla nélkül a költségtérítéseket, soha meg nem köszönve, s pláne meg nem hálálva a tisztességes munkából élő magyar embereknek, hogy eltartják önöket. Létrehoztak egy olyan rendszert, amelyben a multik és a külföldiek lényegesen előnyösebb helyzetben vannak, mint a magyar vállalkozók, hiszen szinte minden támogatást, adómentességet, adókedvezményt és előnyt a magyar helyett a külföldi kap itt, a mi hazánkban. Önök haragszanak az új erőre, a Jobbikra, mert mi azt követeljük, hogy egyetlen tollvonással semmisítsék meg az összes olyan szabályt vagy intézkedést, amely a külföldi részére a magyar vállalkozóval szemben előnyt biztosít. Önök pontosan tudják, hogy megfélemlített és megalázott magyar emberek tömegei érzik úgy – vállalkozók, gazdák, munkaválallók –, hogy bűnözőkként kezelik őket a hatóságok a saját hazájukban. A „rendszerváltozás után” húsz évvel az országot a kezükben tartó libatolvajokon és off-shore cégtulajdonosokon, bankárokon kívül szinte nincs olyan ember, aki azt érezné, hogy az állam az emberekért van és nem az emberek tönkretételéért, kisemmizéséért, az ország gyarmattá tételéért. A két legnagyobb párt óvódásokként egymásra mutogatva versengtek: a Fidesz azt állította, hogy a Jobbikot az MSZP hozta létre, az MSZP pedig azt, hogy a Jobbikot a Fidesz hozta létre. Mennyire hihet a demokráciában az olyan politikai erő, amelyik egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy egy új politikai erő tisztességes úton jöjjön létre? Miért van ennyire rossz véleményük a demokráciáról ezeknek a pártoknak? Talán nem is hisznek a demokráciában? Az egyik párt vezetője ebben a szánalmas választási kampányban azt nyilatkozta, hogy ha hatalomra kerülnek, nemzetbiztonsági ellenőrzésnek vetik alá a Jobbikot, hogy megtudják, ki hozott létre és ki irányít bennünket.

A Jobbik áll elébe a vizsgálatnak. De nem kellene – e nemzetbiztonsági vizsgálatnak alávetni azt a politikai elitet, akik az elmúlt húsz évben hagyták az országot gyarmati sorba süllyedni? Akik a hazánkat kiárusították, külföldi kézre adták, a mezőgazdaságot, az élelmiszer-feldolgozást, az egész magyar gazdaságot tönkretették, vagy hagyták tönkremenni? Őket ki hozta létre, és ki irányítja? Ami a Jobbikot, az új erőt illeti, azt olyan magyar emberek hozták létre és erősítették meg, akik elégedetlenek voltak a jelenlegi politikai elittel, s akik úgy gondolták, elég volt a nemzeti vagyon kiárusításából, a piszkos privatizációkból, a lisszaboni szerződés elolvasás nélküli aláírásából, a gyarmatisításunkból, palesztinokká tételünkből, mert Magyarország a magyaroké! Ők hozták létre a Jobbikot, s június 7-én vasárnap ők fognak minket bejuttatni az Európai Parlamentbe, hogy ott végre az idegen érdekek kiszolgálása helyett a magyar érdekeket védjük és képviseljük. Minden tisztességes erővel összefogva követelni fogjuk a magyar föld magyar kézben tartását, s azt, hogy a magyar gazda haladéktalanul kapja meg ugyanazt a mezőgazdasági támogatást, amit osztrák vagy német versenytársa. El fogjuk érni, hogy piacainkat ugyanúgy megvédhessük az ideáramló rossz minőségű, külföldi élelmiszertől, mint ahogy megvédik piacaikat s így hazájukat más EU tagállamok. Nem leszünk tovább másodosztályú tagjai az Uniónak! Mindent megteszünk azért, hogy eltörlésre kerüljön az összes olyan szabály, amely a külföldit, a multit Magyarországon előnyben részesíti az így versenyképtelenné tett magyar vállalkozóval szemben, s mindent megteszünk azért, hogy a magyar munkavállalóknak legyenek jogaik és valódi érdekvédelmük.

Nem tudom, hogy önök és pártjaik hogyan vélekednek ezekről a nemzeti sorskérdésekről, hogyan, milyen értékek mentén kívánnak működni az Európai Unióban. Ezidőszerint úgy tűnik, hogy a két legnagyobb párt gyávasága miatt nem is nagyon fogom megtudni, hiszen nyilvános listavezetői vitára nem hajlandóak. (Írott programjaik pedig szándékosan olyan bonyolult nyelvezetűek, hogy két diplomám kevésnek bizonyul a megértésükhöz. Vajon kikhez szónak ezek a programok? )
Volt két párt, amelyik szinte csak azt szajkózta a kampányban, hogy el kell határolódni a Jobbiktól s volt egy másik, amelyik a kampány legvégén, elkeseredve az új erő előretörésétől az én személyes lejáratásomat tekintette legfontosabb feladatának.

Kézivezérelt közéleti lapjai egyikében a gyermekek megrontásának elősegítésén fáradozó pedofil vezérnek állított be. Amikor észlelte, hogy ez nem egészen „jön be”, akkor másik kézivezérelt lapjában azzal vádolt, hogy öt évvel ezelőtt esélyegyenlőségi miniszternek kívánt megtenni az egyik nagy párt, miközben egyébként a másik jelölése alapján dolgoztam ENSZ szakértőként. Bizarr, de ma Magyarországon e két vád – pedofilvezér, vagy miniszterjelölt – körülbelül egyforma súlyú gyalázkodásnak minősül, hála a politikát és a közéletet teljességgel lejárató politikai elitnek. Üzenem azoknak, akik ezt kifundálták: nem tudnak megtörni sem engem, sem a Jobbikot, mert minden támadás és hazudozás csak ahhoz segít, hogy egyre inkább átérezzük a folyamatosan megtaposott és megalázott magyar emberek helyzetét, és egyre inkább megerősödjünk küldetésünkben.

Minden tisztességes munkából élő magyar ember, becsületes nyugdíjas, illetve gyermekét otthon nevelő anya nevében arra kérem önöket, hogy hagyják abba az önmagukat és a magyar választókat is megalázó bohóckodást, politikai versenytársaik állandó gyalázását, az önmagukkal és egymással való foglalatoskodást! Ne önök legyenek a saját tevékenységük középpontjában, hanem a magyar emberek és Magyarország! Hagyják abba a nemzetközi nagytőkéhez dörgölőzést, az ország gyarmatosításában való segédkezést! Vegyék fel a munkát, ne csak a fizetésüket, s az állandó nadrágszíj húzogatás, megszorítások és külföldi kölcsönök helyett kezdjék meg Magyarország felszabadítását a jelenlegi külföldi megszállás alól, s kezdjék meg elszegényedett, gyarmati sorba jutott Hazánk újjáépítését!
Ne feledjék: vétkesek közt cinkos, aki néma. Ne húzódjanak meg csendesen a parlamenti padokban, álljanak fel, szólaljanak meg, mondjanak és tegyenek olyat, ami az országot előreviszi. Az új erő, a Jobbik bekerülve az Európai Parlamentbe és a Magyar Országgyűlésbe nem lesz társ a mutyizásban, ugyanakkor nem az ellenségük, hanem szövetségesük lesz minden olyan döntésben, amely Magyarország függetlenségét és jólétét célozza.

Trianon gyásznapján hadd hívjam önöket, illetve pártjaik jövendő európai parlamenti képviselőit közös harcba az elszakított területeken élő magyar testvéreink jogaiért, nemzeti önrendelkezésük kollektív emberi jogként kezeléséért, az autonómia kivívásáért. Magyar politikusokként a feladatunk nem a folyamatos belső pártpolitikai csatározás, nem is a közös mutyizás és a nemzetközi nagytőke kegyeinek elnyerése, hanem a Kárpát-medencei magyarság sorskérdéseinek képviselete.

Tisztelettel:
Morvai Krisztina
A Jobbik EP listavezetője

barikád.hu