Immár kétségtelenül kijelenthetjük: ha Magyarországon manapság rendőrtisztavatás van, akkor szinte biztos, hogy ünnepi beszéd címszóval jön OV vagy Pintér Sándor, és belemond a mikrofonokba valami akkora valótlanságot, amitől nem csak a gyanútlan, ünneplő hallgatóság, hanem maguk az avatandó tisztek is dobnak egy hátast.

Nem volt ez másképp a múlt vasárnap sem, amikor is a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának tisztavatási ünnepségén a miniszterelnök a szokásos szövegpanelek ismételgetése közepette mindenki döbbenetére kijelentette: „Erről a rendről álmodtunk 25 évvel ezelőtt.”

Akkor az biztos, valami rémálom lehetett, Viktor – tehetnénk hozzá mi meg csendesen, mert ami manapság Magyarországon van, azt közrendnek nem igazán lehet nevezni. Persze az minden további nélkül előfordulhat, hogy a miniszterelnök szűkebb környezetében rend van, bár mondjuk ez is túlzás, hisz lopják az esküvőn a telefonokat, de fogjuk rá, hogy ott mégiscsak rend honol. Azonban a nagy pintéri rend itt véget is ér.

Lehet, OV-nak érdemes lenne beszédbe elegyednie a cigánybűnözéstől sújtott településeken élőkkel az ilyen jellegű kijelentések előtt, hogy az ottaniak is erről a rendről álmodtak-e 25 éve. De talán az sem lenne érdektelen, ha megkérdezné az utca emberét arról, hogy érzékeli-e annak 3500 új rendőrnek a jelenlétét és a hasznát, akikről a beszédében oly lelkesen áradozott. Lehet, kiderülne a miniszerelnök számára is, hogy az új egyenruhások a közrend fenntartása helyett, szorgalmas trafipaxozással töltik el a munkaidejük nagy részét, miközben a dologtalanságban megfáradt rejtett erőforrások háborítatlanul terrorizálják tovább a lakosságot.

Azt pedig itt a végén már csak nagyon halkan tegyük hozzá: 25 éve egyátalán nem olyan rendről álmodtunk, ahol egy nyugdíjas maffiózó a belügyminiszter, ahol egy kommunista ügynök a rendészeti államtitkár és ahol az ellenkezőjét akarják elhitetni velünk annak, mint amit a saját szemünkkel látunk, amit a saját bőrünkön tapasztalunk.