Méltán lehetünk büszkék az anyanyelvünkre!

Kedves Látogatóink! Olvassák el az alábbi idézeteket, és járja át lelküket a büszkeség, hogy a magyart mondhatják anyanyelvüknek!

– Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is volt, mondta :
“A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet.”

– N. Erbersberg, világhírű bécsi tudós (XIX. század):
“Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság.”

A Magyar Királyi Csendőrség (4. rész)

TISZA Kálmán – 1830-1902 (A XIX. század második felében a magyar politikai élet egyik vezéralakja. A Szabadelvű Párt alapító elnöke, belügyminiszter: 1875.III.2. – 1878.X.11., miniszterelnök: 1875.X.20. – 1890.III.13., pénzügyminiszter: 1878.X.11. – 1890.III.13., belügyminiszter: 1878.XII.5. – 1887.II.11., a király személye körüli miniszter: 1879.VII.11. – 1879.IX.25., pénzügyminiszter: 1887.II.11. – 1889.IV.9., az ezeréves Magyarország fennállás alkalmából rendezett ünnepségsorozat királyi biztosa: 1896.VI.5. – 1896.VI.8.) – tűzte zászlójára a csendőrség szervezete visszaállításának gondolatát.

TISZA azonban már a demokratikus úton választott magyar kormány alárendeltségében és a törvényes rend keretei között működő szervezetet kívánt létrehozni. TISZA kezdetben az államapparátuson belül fogadtatta el a csendőrség intézményének reorganizálására irányuló álláspontját, ennek nyomán pedig a kormány javaslata gyanánt a törvényhozó testület elé terjesztette a szervezet létrehozását tartalmazó indítványát.

Sajó Sándor : ÚJ ÁBEL

Anyám, Kegyelmed özvegy asszony,
És szűken van a kenyerünk,
Azért én lássa nem panaszlom,
Hogy Káin együtt él velünk.
Kegyelmed gyermekül fogadta,
Bár nem kegyelmed szülte őt,
Legyen testvér az istenadta,
Ha őstörzsünkkel összenőtt.

De kikesergem a világba,
Jó szívem hozzá, mindhiába, –
És velünk él bár egy kenyéren,
Nekem e Káin, nem testvérem.
Anyám, e Káin csúf szokásból,
Minden dolgomba belegázol,
Játékban, utcán, kint a páston,
E Káin sose fogja pártom.

Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle

Tóbiás József, az MSZP frakcióigazgatója pénteki sajtótájékoztatóján beszélt a szociális kríziskezelő programról. Azonnali intézkedést igényel a lakáshitelek védelme, a méltányossági nyugdíj, az utazási kedvezmények kérdése, a kis- és középvállalkozások segítésére irányuló hitelprogramok, és az építőipari beruházások további működésének biztosítása – jelentette ki a politikus.

Milyen aranyos nyilatkozat, nemde? Legellenállhatatlanabb báját az adja, hogy a derék Tóbiás úgy tesz, mintha nem ők lennének a felelősek a lakáshitelek bedőlésétől kezdve, a kis- és középvállalkozások ellehetetlenülésén át, az építőipar hanyatlásáig gyakorlatilag mindenért. Mintha nem is ők, hanem valami árnyékkormány intézné a hon ügyeit immár nyolcadik éve.

A Magyar Királyi Csendőrség (3. rész)

A kiegyezést követően a Magyar Királyság területén a neoabszolutista állam valamennyi szervezetét feloszlatták. Voltak azonban olyan szervezetek – mint például a vámhivatalok – amelyeket azon nyomban létre is hoztak és a régi munkatársak többségét is átvették. A csendőrség nem tartozott ezen testületek közé. A magyar Szentkorona alá tarozó területek közül csupán Erdélyben és Horvátországban maradt fenn egy-egy császári csendőr ezred. Horvátországban a horvát autonómia tette ezt lehetővé. Erdélyben pedig elsőrendű birodalmi biztonsági érdek volt a csendőr ezred további működtetése, mivel egy esetleges fegyveres konfliktus esetén hadműveleti területnek tekintették a térséget. A hadműveleti területen pedig létfontosságú volt a megfelelő közbiztonság szavatolása, amelyre ebben az időben más szervezet nem volt alkalmas.

A Magyar Királyi Csendőrség (2. rész)

A Habsburg-csendőrség felállítását megelőzően – a XIX. század első felében – magyar kezdeményezés is létrejött a csendőrség magyarországi kialakítása érdekében. A főrendi ház tagjai gyűjtésbe fogtak a magyar csendőrség létrehozásáért. Akkor azonban az uralkodó még nem szimpatizált a gondolattal. A szervezet létrehozásához szükséges anyagi és jogi támogatást nem biztosította a kezdeményezés számára, ezért az elenyészett.

Mivel a XIX. század hatvanas éveinek a közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a neoabszolutizmus államalakulata nem tartható fenn – amelyet megerősített a Habsburg birodalom solferino-i (1859. június 24.) és königgrätz-i (1866.július 3.) veresége is – az uralkodó ház és a magyar nemzet képviselői között megindultak a tárgyalások. A magyar nép érdeke is a tárgyalás volt, mivel a neoabszolutizmus körülményei között egyre nehezebb helyzetbe került a nemzet.

A Magyar Királyi Csendőrség (1. rész)

Magyarországon a csendőrséget 100 éven belül három ízben állították fel: 1849-ben, 1881-ben, valamint 1919-ben, és három ízben szüntették meg: 1867-ben, 1919-ben és 1945-ben. A megszűntetés oka mindhárom alkalommal deklaráltan nem szakmai, hanem politikai volt.

A csendőrség francia eredetű intézmény. A testület neve eredetileg „Maréchaussée” volt. A XIII. században a francia királyok hoztak létre a hadra kelt sereg kötelékében olyan alakulatokat, amelyek hivatása a katonák által elkövetett bűncselekmények (tipikusan fosztogatás, erőszakosság, gyilkosság, gyújtogatás stb.) megelőzése és felderítése volt. Mivel a testület jól működött, a hatáskörét fokozatosan kiterjesztették a haderőre békeidőben is, majd a hadműveleti területek polgári lakosságára, végül pedig – lakossági kezdeményezésre – a Francia Királyság teljes területén az egész polgári lakosságra is.

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com