Victor Ponta gondolt egy merészet, és újra elővette a magyar kártyát. A miniszterelnök egy hétfő esti tévéinterjúban kijelentette: a román kormánypártok sosem fogják elfogadni az „etnikai autonómiát”, az RMDSZ-szel kötött kormányzati megállapodás nem erről szól.

A legújabb drágulás miatti közfelháborodással szembesülő kormányfő – megnyugtatva az ország egységéért aggódó nézőket – megadta az önrendelkezés igen sajátos definícióját is: az autonómia a helyi önszerveződés gazdasági, társadalmi, kulturális, de sosem etnikai szempontok szerinti fejlődését jelenti. A lendületes Ponta azt is tudja, hogy az erdélyi magyarság képviselői olyan autonómiamodellt támogatnak, amely „más országokban sem működőképes”. Hamis, megtévesztő állítás, s az már csak hab a tortán, hogy – miként oly sokan eddig, beleértve a néhai diktátort – maga is hozzáfűzte: a magyarokat nem éri hátrányos megkülönböztetés Romániában.

Érdekes a szép, közös jövőre vonatkozó meglátása is: „jobb megoldás a magyar kisebbséget, Románia legnépesebb kisebbségét a parlamentben, kormányban, helyhatóságokban a közelünkben tartani, mint a radikalizálódás felé tolni őket”.

Lehetne boncolgatni, mit is jelent „a magyarokat közelünkben tartani” szemlélet, ám valójában Ponta semmi újat nem mondott, igazából akkor kapnánk fel a fejünket, ha a fentiek ellenkezőjét nyilatkozná. Hiszen jól ismert a bukaresti politikusok viszonyulása az autonómiához, nem is az a legfontosabb, hogy tartanak tőle, miként ördög a tömjéntől, hanem hogy álláspontjuk teljesen bemerevedett, nagy többségük képtelen érvek mérlegelésére.

Most azonban lényegesebb e kijelentés elhangzásának időpontjára figyelni, mintsem annak tartalmára. Mert éppen forrong az ország a drágulásözön miatt, Ponta és csapata pedig az össztársadalmi elégedetlenséggel szembesül. Az újabb árhullám mögött az is látszik, a rosszul szervezett, központosított állami struktúrák fenntartása egyre többe kerül, miközben a hatékonyság, az ésszerűség szinte reménytelenül távolinak tűnik, az ország alig „működőképes”.

Az örökös vesztes, a leginkább kiszolgáltatott eközben a mindenkori kisember, az adófizető, aki állja a számlát, akinek a rovására bármikor bármit el lehet követni. Ponta mestert – az RMDSZ kormányzati partnerét – ez nem érdekli, ellenben megcéloz egy olyan réteget, mely számára az állítólagos nemzeti érdek mindennél előbbre való, és koncként veti oda az „etnikai autonómiára” vonatkozó szavait. Lehangoló, kicsinyes és barátságtalan gesztus.

Mózes László – 3szek.ro