Nem ért váratlanul a mai förmedvény megjelenése a Magyar Hírlapban, mert az öreg bolsi (nem szoktam és nem is szeretem ezt a fogalmat használni, de most muszáj megtennem annak érdekében, hogy világos legyen mindenki számára, honnan fúj a szél és az időzítés a választások előtt) kirúgása óta, miután el kellett hagynia az ügyvezetői posztot a szövetségben, jó féléve házal ezekkel az irományokkal, és nem volt nehéz megtippelni azt sem, hogy melyik újság az manapság, amelyik az alulmúlhatatlan alá is be tud még bukni. Ennyire izzadságszagú és ennyi hülyeséget tartalmazó cikket azonban régen olvastam.

Csak röviden, a főbb állításokat kívánom most cáfolni, a többire úgyis visszatérünk a büntetőügyben, amit a mai nap megteszek az összes érintett ellen.

Kezdeném azzal a nevetséges állítással mely szerint a cikkben is lefotózott ingatlan 55 milliót érne. A szakmában nem járatos ember számára is nyilván való, hogy a Budaörsi út elején lévő, 700 négyzetméteres kastély 100 méterre az autópályától, 2 km- re a belvárostól több százmilliót ér. Mellesleg csak az elmúlt 3 évben bérbeadásból behozott már 55 milliót. Durva csúsztatás a szövetséget bármilyen összefüggésbe hozni off-shore céggel, mert a szövetség az ingatlant egy magyar céggel vette (2006-ban történtek mindezek), amelyet 2006. augusztus 22-én jegyzett be a Fővárosi Bíróság Budaörs 146 Kft. néven és Budaörsi út 146. székhellyel. Ha ez valakinek Seychelle, akkor nyilván megbomlott az elméje. A vételárat amúgy az azóta menesztett vádaskodó utalta át a megadott számlára, nekem – mint ahogyan arra a cikk írójának is felhívtam a figyelmét – le se volt adva soha a múltban a nevem a bankban, pénzügyekkel nem foglalkoztam.
Egyszerű cégtárban is megnézhető, hogy az eladó cégnek semmilyen tulajdonosa nem székel Seychellen.

Azt, hogy a szerződést én írtam alá, formaság és természetes, miután a szövetség jogásza ezt ellenjegyezte és az elnökség több menetben megtárgyalta és jóváhagyta az ügyletet. Ezt a cikkíró és az informátor sem vitatja. Mellesleg az ingatlant konkrétan és az eladókat a szövetség azóta menesztett ügyvezetője hozta a szövetséghez, én róluk korábban még csak nem is hallottam, nemhogy ismertem volna őket.

Aljas rágalmazás pl. az is, hogy el akartam volna számoltatni bármikor egy amerikai utat, tudniillik az elnökség döntésével (egyhangú szavazásával) vettem részt egy tanulmányúton 2006-ban.

Különösen azóta ilyen aktív a bolsevik típusú (hazugságok suttogása) mószerolásban az informátor, amióta egy átvilágítást is készítettünk az elmúlt 2 évben viselt dolgairól.

De hát a cikk minden fejezete szánalmasan primitív és ostoba és hogy mennyire politikai töltetű azt egy kabaréba illő részlet, az árulja el leginkább: említi ugyanis a cikk, hogy meglátta (az informátor) a szövetség Felügyelő Bizottsága elnökének a nevét a Jobbik külügyi bizottságában és ezen már nem is csodálkozott. Na most figyeljen mindenki jól és nevessen egy nagyot: a Felügyelő Bizottság elnökét úgy hívják, hogy Morvay István és őt nézték egyszerűen Morvai Krisztinának. Mit lehet erre mondani? Ugye nagyon izzadságszagú?
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mi a fenének ilyen lapot fenntartani, ami marhaságokat ír.

Azzal már nem is foglalkozok most részletesen, hogy mennyire manipulatívak a különböző technikai munkaeszközök beszerzésére vonatkozó célzások (2000-2004-ig terjedő időszakról van szó csak hogy pontosítsunk), hiszem maga az informátor is elismeri: nem tartottam fenn egy négyzetméter irodát sem benn a szövetségben és hogy nem vezetett semmilyen leltárt, pedig hát az egyik legfontosabb munkaköri kötelessége ez lett volna.

Arra már méltatlan is volna kitérnem , hogy legalább annyit el is telefonáltam havonta a saját költségemre a szövetség érdekében, amennyi egyéként jogos tárgyi munkaeszközök formájában nekem jutott (miközben a szövetség benti telefonszámláin havonta 100 000 Ft-ot csevegtek el az informátor és sógornője), mert hát arra sem kaptam sem telefonkészüléket, sem díjtérítést.

És telefonálni meg bőven kellett, mert a hátamon vittem és nyertem meg a szövetségnek azt a 15 éves pert, aminek a végén hozzájutott a szövetség a korábbi vagyonának tízszeresét is kitevő volt Hadik palota feléhez. Hangsúlyozom, hogy egyedül vittem és nyertem meg 270 milliót a szövetségnek, ami támadásokat e miatt a per miatt egyedül, név szerint én kaptam folyamatosan, hogy fel mertem vállalni, ezek visszakereshetők stílusosan a Népszabadságban és a HVG -ben az téma kapcsán.

Rendszeresen szétküldött feljelentős „blogjában”arról érthetően elfelejt említést tenni a drága közérdekű elvtárs, hogy min. 25 millió forintjába került a szövetségnek a sógornője „félállása”, hogy tízmilliókat költött el Korda Gyurikra meg Váradi Roma Cafekra, Komáromi Pistikre stb., meg egy vele cinkos elnökségi taggal tűzijátékokra közpénzekből, hogy a pénzügyi fegyelem tarthatatlanná vált, hogy a sportszövetséget rendezvény és hakniszerző bagázzsá kezdte átszervezni. Ezekért kellett meneszteni elsőssorban az elvtársat rövid úton.

A jóindulat – tekintettel éltes korára – megvolt bennem, törvénytelen magatartására már egy, a szövetség jogásza által írott levélben 2 hónapja felhívtam a figyelmét, a lehetséges következményeket is felvillantva. Úgy látszik ez sem hatott, mert folytatja a koholmányok, valótlanságok, rágalmak és csúsztatások terjesztését, és ezzel elsősorban a szövetség tekintélyét ássa alá.

Mindezek alapján kénytelen vagyok azonnal (mai nap) büntetőjogi lépéseket tenni mind a saját, mind a szövetség nevében az ügyben érintett szereplők és média vonatkozásában, hogy a szövetség hírnevének további lejáratását megakadályozzam.
Csodálkozásomat fejezem ki amiatt, hogy a Magyar Hírlapban partnerére talált ez a nyilvánvaló bosszútól fűtött, sajnálatos módon eltorzult személyiség. Egymásra találásuk rendkívül izgalmas, megejtően szép történet lehetett, talán egy musicalt is lehetne írni belőle.

Pősze Lajos
az MTTOSZ elnöke
a Jobbik szakmapolitikai igazgatója