Vona Gábor nem beszélt mellé és nem kért meg arra, hogy bármiféle kellemetlen témát kihagyjunk. Őszintén válaszolt kérdéseinkre a Jobbikban felmerült problémákról, az előttük álló nagy erőpróbáról, a megtisztulási folyamatról, sőt, még Rudolf Hessről is.

– Egyetemista korában volt EFOTT-on? (Egyetemisták Országos Turisztikai Találkozója – a szerk.)

– Érdekes módon, annak idején nem voltam, sok egyetemi táborban és fesztiválon jártam, nyaranta mindig sűrű volt a programom. Most azonban, nem olyan sokkal az egyetemi éveim után eljutottam végre az EFOTT-ra. Tavaly már ott voltam Baján, most pedig Orfűn. Mind a kétszer pozitív benyomások értek. Tapasztalhattam, hogy a fiatalok körében nemcsak erős szimpátia van, hanem akik nem szimpatizálnak, azokban is van őszinte érdeklődés a Jobbik iránt.

– Ellenvélemények voltak?

– Voltak, de mégis odajöttek hozzám, és úgy gondolom, ez nagyon jó jel, hogy a fiatalok körében van egyfajta elfogadottsága a Jobbiknak. Ez egyértelmű volt a sátrak látogatottsága alapján is, a Fidelitas és a Societas is képviseltette még magát politikai sátorral, mindkettőt idő előtt, érdeklődés hiányában be kellett zárni.

– Nyaralni van ideje?

– Igen, van, de nincs köze ahhoz, hogy Orbán Viktor is Bulgáriába ment. Korábban döntöttünk úgy a feleségemmel, hogy Bulgáriában tölt el egy hetet a család együtt augusztus elején. Semmilyen konkrét célja, oka nincs a helyválasztásnak, egyszerűen kíváncsiak vagyunk az országra.

– A minap volt egy cikk a HVG-ben „Puha vagy, Vona!” címmel. Olvasta?

– Felhívták rá a figyelmemet, természetesen igen. A HVG legolvasottabb cikke volt jó pár napig.

– Azért rendesen ráhúzták a vizes lepedőt a Jobbikra. Nekem két dolog jutott róla eszembe, az egyik az, hogy a szerző telerakta faktoidokkal és részinformációk alapján következtetett, a másik pedig az, hogy valaki súgott belülről.

– Nem tudom, hogy volt-e belső súgó. Azt a cikket józanul átgondolva, vagy elemezve a helyzetet, utánajárással meg lehetett írni. Én azt éreztem ezzel kapcsolatban furcsának, hogy a HVG egyik újságírója aggódik azért, mert én nem vagyok elég radikális. Inkább provokatív szándékot éreztem a cikk mögött. Szerintem a HVG újságíróját és a sok balliberális megmondó embert megijesztette, hogy a Jobbik meg tudta mutatni a parlamentben, hogy a radikalizmus nem pusztítási vágy, hanem építési szándék. Konszolidáló szándék van a radikalizmus mögött, az igazzá teheti azt, amit mindig is mondtam, hogy az emberek kétharmada jobbikos, csak nem tud róla. A cikk írójának a szándéka az volt, hogy engem provokáljon, hátha pofon verek valakit a Parlament folyosóján és akkor megnyugodhatnak, hogy a Jobbik beskatulyázható egy szélsőséges szerepbe.

– Én ezt annyira nem éreztem. Ön, mint történelemben jártas ember, tudja, hogy egy forradalom nem tartható fenn folyamatosan, csak akkor van értelme, ha az emberek az általa okozott változás pozitív hatását érzékelik az azt követő konszolidációs időszakban. Én ezt analóg alkalmaznám – persze lehet csak én gondolom így – egy mozgalom esetében is, kimondottan itt most a Jobbikra gondolva. Ha egy mozgalom elér egy célt – jelen esetben ez a Parlamentbe kerülés volt – a harc más módszerekkel, más kommunikációval folyik tovább az új célok elérése érdekében, de ez nem jelenti az elpuhulást.

– Egyetértek ezzel, de továbbra is azt mondom, hogy őbenne inkább félelem van, mint kritikai szándék. Ügyesen talált rá egyfajta megosztási szándékkal egy témára, hiszen a Parlamentbe jutott Jobbiktól nagyon sokan, nagyon sokat várnak. Két hónap telt el, a várakozásoknak még nem tudtunk megfelelni. Ő ezt akarta felnagyítani, a bolhából elefántot csinálni, adott esetben a szimpatizánsok körében elégedetlenséget szítani.

– Hatásvadász cikk, ez tény.

– Az, de szeretném innen a VasiHazafi.hu honlapon keresztül üzenni – majd kérném, hogy küldjék el neki – (ez természetesen megtörténik), hogy nem fog neki összejönni ez, mert egyáltalán nem vagyok puha és nagyon sok álmatlan éjszakát okozunk még neki.

– Pörzse Sándor a két héttel ezelőtti Barikádban – nem azt mondom, hogy megkongatta a vészharangot – problémákról írt a párton belül. Ez az én olvasatomban azt jelenti, ha a párt újságjában azt írják, hogy vannak problémák, akkor azok elég nagy problémák a valóságban.

– Pontosabban az alapszervezetekből érkező visszajelzésekről írt, teljesen jogosan, mert türelmetlenek vagyunk. Nehéz év van mögöttünk és ez az időszak sem teljesítette minden elképzelésünket. Azonnali eredményeket várunk és ez okozza a türelmetlenséget. Túl vagyunk egy választáson, ami amortizálta a Jobbikot erőben, anyagiakban. Van egyfajta fáradság, ez is közrejátszik. Bízom benne, hogy egy sikeres őszi helyhatósági választás után lesz időnk arra, hogy – amiről beszélt az előbb – egy új szintről, új célok kitűzésével és új stratégia alkotásával folytassuk a munkát.

– Felfogható egyfajta megtisztulási folyamatként a párton belül, hogy ennek hatására távozhatnak a szerencsevadászok?

– Akár így is fel lehet fogni. Akik azért jöttek a Jobbikba, hogy karriert csináljanak, azok nagyon rossz helyre tévedtek. Van bizonyos szempontból haszna, hogy a parlament és az önkormányzati lépviselők létszámát csökkentik, mert így tényleg csak az arra legalkalmasabbak és leghitelesebbek jutnak politikai szerephez. Továbbra is elszomorít, hogy a fideszes képviselők túlnyomó többsége polgármester, vagy önkormányzati képviselő is akar lenni. Mi nem zsákbamacskát árulunk, a Radikális változás programját igyekszünk végrehajtani, igazodva a kialakult új helyzethez. A Jobbik az önkormányzati választások után elindul egy olyan úton, melynek során egy nagy, professzionális nemzeti néppárttá tudja kinőni magát.

– Az utolsó kérdést eddig nyilvánosság előtt csak egyvalaki merte feltenni, abból is csetepaté lett. Mi a véleménye Rudolf Hessről? Békekötési szándékkal repült Angliába, vagy elege lett a III. Birodalomból?

– Most megfogott ezzel a kérdéssel. Kérdéses történelmi alaknak tartom, megérdemelné azt, hogy ne ilyen sztereotípiák, vagy esetleges álláspontok alapján ítéljék meg az ő szerepét. Minden egyes történelmi személyiséget objektíven kell megítélni a tettei alapján. Ugyanezt mondom Kádár Jánosra, Rákosi Mátyásra, vagy Szálasi Ferencre. Ez történelmi és nem politikai kérdés.

– Köszönjük az interjút.

Forrás: ifjabb Zentai – VasiHazafi.hu