A kampány eddigi legijesztőbb, leghülyébb és legkárosabb ötlete bukkant fel az év elején: minden magyar állampolgár alanyi jogon kapjon x mennyiségű pénzt az államtól, mert csak.

"A javaslat értelmében gyerekek 25, felnőttek 50, várandós édesanyák pedig 75 ezer forintot, úgynevezett 'létpénzt' kapnának havonta a Magyar Államkincstártól egyszerűen a 'létezés jogán'."

Az első, nyilvánvaló eszmetársítás a Római Birodalomhoz köthető: a hanyatló principátus idején az ingadozó uralmú cézárok szórtak a nép közé pénzt randomban, később ezt a szokást a középkori királyok is átvették; kiváló hangulatjavító intézkedés a népszerűség növelésére. A modern demokráciákban azonban példátlan dolog ez, mondjuk ki nyersen: nettó szavazatvásárlásról van szó. Meglehetősen sokan sorakoztak fel a javaslat mögé, számomra talán a legmeglepőbb Surányi György neve volt, bár az ő életpályáját áttekintve talán annyira nincs is min csodálkozni.

Miután mindenki kiájuldozta magát azon, hogy milyen szép gondolat ez, valamint elismeréssel gratulált azoknak a zseniknek, akik azt is kitalálták, hogy miből lehet ezt megfizetni, hadd vázoljam fel a dolog néhány olyan következményét, amelyek könnyen megjósolhatóak azok számára, akikbe minimális józan ész szorult.

1. Új utak a cigánybűnözésben

Nagyjából az első LÉT-osztáskor fog felmerülni Orsós Kevin bodzaszedő-vállalkozóban az egyszerű matematikai képlet: 1 csávó=50 rugó. 1 purgyé=25 rugó. Egy felcsinált bige=75 rugó. Innentől kezdve az egész csak logisztika kérdése: az eddigi uzsorások simán államilag szubvencionált embertenyésztő-farmokat hoznak létre. Ha összeterelsz 20, gyenge, kisemmizett és megfélemlített emberi lényt egy putriba, és lopott fával fűtött kályhával, vízzel és konyhai hulladékkal életben tartod őket, akkor nettó 6-700.000 forintot össze lehet velük kaszálni. A megfélemlített/megvesztegetett pénzespostás természetesen eleve a "tulajdonos" kezébe fogja leszámolni a zsét. A 14-15 évesen teherbe eső lányok amúgy is rémisztő száma végleg az egekbe fog emelkedni; a 75.000 forintot érő terhességből egy 25.000-et érő baba fog születni, amit azonnal követhet a 75k-t érő következő terhesség. A lakosságfogyást így garantáltan megoldjuk, az tuti.

Disclaimer: akinek ez az elképzelés irracionálisnak, sőt betegesnek tűnik, az guglizzon egy kicsit olyan kifejezésekre, hogy "csicskáztatás", "rabszolgatartás Magyarországon" "uzsora", stb.

2. A megvalósítás mint olyan

Fentebb megfélemlített pénzes postásokat vizionáltam, de persze ismerve a magyarországi mechanizmusokat, valószínűbb, hogy a SZÉP-kártya mintájára LÉT-kártyát vezetnének be. A kivitelezésre abszolút nyílt pályázatot hirdetne meg a kormány, amit abszolút független szakértők bírálnának el. A végén meglepetésre egy kormányközeli kézben lévő bank bonyolítaná le az egészet, évente – alsó hangon – több tízmilliárd forintos nyereséget kaszálva. Természetesen egy csodás új bürokratikus gépezetet is fel kéne állítani az egészhez, esetleg valamelyik meglevőt tovább bővíteni, amivel további pozíciókat és persze költségeket lehetne generálni, az ország nagyobb dicsőségére.

3. Gerappaaa!!!

Aki él/élt már az ország bizonyos régióiban vagy mondjuk a főváros meredekebb részein, az tudja, mit jelent a segílyosztás napja. Általában ilyenkor tanácsos egy-két napra bezárkózni otthonra és szaporán imádkozni. Na ezt most szorozzuk meg tízzel.

Különösen Budapesten lenne érdekes a szituáció: mivel a hajléktalanok is állampolgárok, a gempa nekik is jár. Természetesen a liberális szociológusok szerint ezt az összeget arra fogják használni, hogy talpra álljanak és elkezdjék a reintegrálódásukat a társadalomba. Valószínűleg a megszámlálhatatlan, de bizonyosan tízezres nagyságrendű hajléktalan népességből néhány százan valóban ezt tennék. A többiek számára? Nem akarok apokaliptikus képeket felvázolni, csak javaslok egy kísérletet: a fent említett liberális szociológus menjen végig a Nyugati-aluljárón mondjuk délután kettőkor, adjon az ott csövező népeknek fejenként 50 ropit, majd menjen vissza 2 óra múlva és nézze meg az eredményt.

4. Ceterum censeo

Nem mondom azt, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék. Egy működő társadalomnak alapvető feladata, kötelessége, hogy önhibáján kívül elesetté vált, önellátásra képtelen tagjait segítse. Ez a társadalom egyik alapköve, az emberi szolidarítás alapja. Viszont ez a megoldás olyannyira elképesztően káros, bomlasztó, hogy leírni is nehéz. A most is súlyosan meglévő társadalmi különbségek által felszított indulatokat a sokadik hatványra emelné: a minimálbérért dolgozó emberek okkal gyűlölnék meg a vidám ingyenélőket (ne nyissunk azon vitát, hogy lehet-e vidáman élni fejenként 50k-ból), az eddigi inaktívak még azt a kevés motivációjukat is elvesztenék a munkába állásra, ami esetleg megvolt bennük. A közmunka-programoknak egyszer és mindenkorra vége lenne.

Ez a Kádár-korszak visszatérése, akkor az úgynevezett "bújtatott munkanélküliség" eszközével kreáltak szinekúra-állásokat emberek százezreinek.most már a látszattal sem törődnének a haza bölcsei.

Ezt a képtelenséget nagyon gyorsan ki kéne radírozni a köztudatból. De sajnos, amíg a kampány tart, addig ilyen remek ötleteket nem lehet csak úgy kikukázni, tehát félő, hogy az elkövetkező pár hónapban a nép fejébe beleeszi magát az a gondolat, hogy ez lehetséges, sőt jó dolog.

Hát nem az.

Kollega T. Attila – jobbegyenes.blog.hu