Míg baloldali liberálisaink Orbán takarodjoznak vagy éppen azt üvöltik a mikrofonba, hogy ők bizony nem félnek, addig mi ellátogattunk a Derék utca 22. szám alatti társasházhoz. A romlás, fertőzés és igénytelenség hármasa fogadott bennünket az épület bejáratánál, pedig akkor még egy emeletet sem láttunk.

Néhány lakóval találkoztunk, akik megosztották velünk keserű észrevételeiket az igen rossz hírű társasházzal kapcsolatban. Korábban az épület kifogástalanul nézett ki, a benne lakókkal sem volt semmi probléma, de mindez szépen lassan megváltozott. Mint az országban számos helyen, itt is azzal kezdődött a probléma, hogy beilleszkedni képtelen, antiszociális cigány családok kerültek a megüresedett lakásokba. Innentől kezdve jelentkeztek a problémák: esti bulik és ordibálások, a többi lakó fenyegetése, betört ajtók és ablakok, bűz, a népes rokonság látogatásai stb.

Tetézi a problémákat, hogy az épületben 30 éve nem volt normális karbantartási vagy felújítási munka. Látogatásunkkor a liftet valaki WC-nek használta, így olyan volt az egész, mint egy felvonós latrina. Ezzel szemben szinte 100%-os változást mutat azoknak a lakóknak a lépcsőházrésze, akik a normális életvitelt követik. Látogatásunkkor kifestett, takarított, rendezett lépcsőházrészben – ezt a lakók saját költségen hozták rendbe, holott a Cívis Ház Zrt. dolga lenne – és lakásokban jártunk. Orbán rejtett erőforrásai viszont nem nézik jó szemmel a takarítást, mert az egyik felmosást végző hölgynek azt mondták: „Túlzásba viszed a takarítást te kurva!”. Tisztaságszigetek a mocsok és romlás tengerén… (Lásd cikk alatti galériánkat.)

Az épületben licitlakások találhatóak és ezzel a rendszerrel nincs semmi probléma, mert ki lehetne szűrni a normális lakók közé beilleszkedni képtelen cigányokat. Valahogy mégsem ez történt/történik. Senki nem ellenőrzi, hogy az adott lakásban ki lakik, így a Rikárdók gond nélkül tudnak „seftelni” egymás között a lakásokkal. Szinte mindennapos jelenség, hogy két szobában akár 20-25 cigány is „lakik”. Ezek a „nagycsaládosok” 4-5 éves gyerekeket minden felügyelet nélkül hagynak rohangálni a házban és annak környékén, gyakran késő éjjel is. Így fordult elő az, hogy decemberben éjszaka a parkolóban rohangáló cigány gyerkőcök közül az egyiket elsodorta egy autós (korábban erről írtunk). Akkor a második Olaszliszka kialakulásának elkerülése csak a szerencsének volt köszönhető. Senkiben nem merült fel az a kérdés, hogy milyen szülő az, aki este egyedül hagyja rohangálni a gyerekét egy parkolóban? Bőven lenne mit vizsgálnia a gyámügynek, még tanulmányt is írhatnának a rossz gyereknevelés témájában.

Beilleszkedni vágyó cigányaink az épület előtti területet használják konyhamalacnak, mert az ételmaradék a járdán vagy a parkolóban landol szinte napi rendszerességgel. Nem is csodálkozhatunk rajta, hogy megjelentek a patkányok. Visszatért a lakásokba a csótányok és ágyi poloskák serege is, mert a Rikárdók által „lakott” lakásokban nem foglalkoznak az irtásukkal. Van olyan lakás, ahol a cigarettacsikkek bokáig (!) érnek a szobában. A csikktengerben kitaposott „ösvények” vannak, ott közlekedik a népes család. Akad olyan lakó, aki évek óta nem tisztálkodik, de a lakás ajtaja folyamatosan nyitva van, és elviselhetetlen bűz árad ki a lépcsőházba.

A ház előtti kerékpárutat szintén „elfoglalják” és ha valaki rájuk szól ezért, azt leverik a kerékpárról a „rokonok” segítségével. Az ilyen balhékat megelégelve hiába hívják a tisztességes lakók a rendőröket, ők sem tudnak minden esetben segíteni. Előfordult, hogy a nyugalomra vágyóknak azt tanácsolták: „ne ellenségeskedjenek a többi szomszéddal”.

A Cívis Ház Zrt. vezérigazgatója szerint az ott élők viselkedése rendőrségi kérdés, tehát édes mindegy, hogy kit ültet a normálisan élők nyakára, mert a viselkedése már nem az ő dolga. Az épületet a lakók nyomására biztonsági őrökkel védik, de ennek szinte semmilyen hatása nincs a biztonságérzet növelésével kapcsolatban, mert a káosz akkora az épületen belül, hogy annak kezelésére néhány biztonsági őr nem elég. A 8-9-10 emeleten található átmeneti szálló megfelelően őrzött, így az ott lakókkal nincs túl sok probléma.

A környékbeli lakások értéke folyamatosan csökken, mert már a Derék 22 szomszédságában sem akarnak lakásokat venni az emberek. Vannak szabad lakások az épületben, de senki nem akar beköltözni a környék egyre rosszabb híre miatt. A lakók szeretnék, ha rendőr családoknak adnák ki az üresen álló lakásokat, hogy ennek is elrettentő ereje legyen a Rikárdók felé, mert a jelenlegi állapotok számukra is elviselhetetlenek. A Tócóskertben már a kisiskolásokat úgy engednek el a szülők, hogy „iskolába menet kerüld el a fehér erkélyes házat”.

Fél évvel ezelőtt a lakók aláírásgyűjtésbe kezdtek a nyugodt élet reményében, az aláírásokat átadták a Cívis Ház részére, hogy néhány ködös ígéreten kívül semmi mást ne történjen. Havonta 22.000 forintot fizetnek a CH–nak és ezért nulla szolgáltatást kapnak vissza a fenntartótól. Más beilleszkedni vágyóknak több százezres tartozásuk van, a kilakoltatási moratórium miatt elvileg a társadalom nagyon „érzékeny” az ilyen ügyekben Kováts Ákos CH vezérigazgató szerint. Ha picit logikusan gondolkodunk, akkor nem azokat kell kirakni a lakásból, akiknek több százezres tartozása van, de maradéktalanul betartják az együttélés szabályait, hanem az igénytelen, mások életét megkeserítő balhés családokat. Ilyen esetekben a társadalom nem lenne annyira érzékeny.

Sajnos Debrecennek nem csak a Derék 22 a szégyenfoltja. A Fényes udvar, Csapó és Darabos utca egy része, Vénkert, Újkert Rikárdók által érintett lépcsőházaiban szintén a Derék 22 kálváriája köszön vissza. A lakók elbarikádozzák magukat rácsok és vasajtók mögé, így lesz a korábban nyugodt lépcsőházakból összkomfortos cellasor, melynek a normális életre vágyók a foglyai. Nem jobb a helyzet a kertségekben sem, ahol a cigányportyák nyomán sorra törik fel a házakat most már nem csak éjjel, hanem nappal is.

A debreceni Jobbik fentiekkel kapcsolatos álláspontja a következő:
A Fideszes városvezetésnek el kell fogadni azt, hogy vannak olyan családok, akiket egyszerűen nem szabad beengedni (vagy ott hagyni) a normális életvitelt folytatók közé, mert nincs meg az a szociális felzárkózottságuk, amivel alkalmasak lennének a normális életvitelre. Ez nem rasszizmus, nem kirekesztés, hanem odafigyelés a társadalmi normákat elfogadó és betartó emberek érdekeire a rombolókkal szemben. A Derék 22 számára intő példa a miskolci Avas vagy a kassai Luník IX története.

Herpergel Róbert
a Jobbik debreceni önkormányzati képviselője

Fotó: Sándor Lajos

szebbjovo.hu