A  román kormány egy igen előremutató törvényjavaslat csomagot tett le az asztalra a napokban. Az első tervezet szerint az iskolákban minden reggel a román himnusz rövidített változatának eléneklésével kezdődne a nap, a második pedig megtiltaná a „már nem létező államok” zászlajának és címerének használatát, valamint olyan „egységek” jelképeinek kitűzését, amelyek államként való elismerésüket követelik.
 

Rosszmájú értelmezések szerint ezzel a történelmi Magyarországra, illetve a Székelyföld önrendelkezésére emlékeztető szimbólumokat, matricákat stb. tiltanák be. Én azonban egészen biztos vagyok benne, hogy Mesterházy Attila barátja és szövetségese, az európai megoldásairól ismert Victor Ponta kabinetje soha nem tenne ilyet. Minden tárgyilagos szemlélő számára teljesen egyértelmű, hogy a progresszív hagyományoknak megfelelően a román miniszterelnök is küzd saját nemzete megújításáért, a múltba nézés, a történelmi sérelmek és az egykori, már rég letűnt dicsőség felemlegetése ellen.

Ha a törvény életbe lép, akkor a román sovinizmus szinte teljes jelképtára tiltólistára kerülhet. Nem lehet majd hivatkozni olyan „már nem létező államokra”, mint a románság közismert bölcsője, a Római Birodalom. Kukába kerülhetnek a majd’ minden város főterén éktelenkedő Romulus és Remus szobrok. De hasonló sorsra juthatnak a „három fejedelemséget először egyesítő” Miheaul Vitezeaul képmásai is, hiszen a jó öreg Mihály Havasalföld, Moldova és egy röpke rémálom erejéig Erdély fejedelme volt. Nos, manapság egyik ország sincs a térképen.

A legérdekesebb kérdés azonban az, mi lesz a méltán világhírű román autómárka, a Dacia sorsa? Hiszen a románok dicső őseinek, a dákoknak az államát sajnos Traianus római császár 1700 éve leradírozta az atlaszról. A tervezett jogszabály értelmében tehát Decebal birodalmára is tilos lesz majd hivatkozni. Így aztán a román Detroit, Colibasi hamarosan szellemvárossá válhat.

Vitán felül áll, hogy Románia lényegesen előttünk jár a múlt meghaladásának elkerülhetetlenül szükséges folyamatában. Nem szégyen a jobbtól tanulni, elvtársak…

Balogh Gábor