Sokat nem tudunk még az alakuló harmadik Ponta-kormányról, mert egyelőre a kulisszák mögött zajlanak a tárgyalások, alkudozások – de azok alapján, amit látunk, azt is kijelenthetnénk: már ez is elég. Legalábbis ahhoz, hogy lássuk: kiteljesedőben a posztkommunista restauráció.

Mert miféle hitele lehet annak a hatalomnak, amelynek élén egy plágiummal gyanúsított miniszterelnök áll? Miként várhatnánk el bármiféle elvszerűséget attól a szövetségtől, amelynek tagja az árulást mesteri szintre emelő Oprea-féle alakulat is? És milyen európai szellemet várhatnánk el a kormányzástól, ha ott ama bizonyos zsebpárt, élén a szekus besúgó Dan Voiculescuval és háta mögött a módszeres félretájékoztatástól a gyűlöletszításig bármire képes médiabirodalommal?

Milyen demokrácia vár ránk, ha azok alkotják majd az új többséget, akik vezető európai véleményformálók szerint is kisebbfajta államcsíny révén próbálták megkaparintani a hatalmat 2012 nyarán, mi lesz majd a jogállamiság alapjaival, ha valóra válik legfőbb törekvésük, és, sutba vágva a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, korrupciógyanús bűncselekményekbe keveredett tagjaik és klientúrájuk védelmében megszerzik az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzést? Meg aztán milyen kormányalakítási tárgyalások azok, amelyek zárt ajtók mögött néhány nap alatt lezajlanak, amelyek során csakis tisztségekről esik szó – elképzelésekről, programról egyáltalán?

De lám, ezzel a velejéig korrupt, posztkommunista és magyargyűlölő bandával készülne szövetkezni érdekképviseleti szövetségünk.

És egyszer csak elcsendesül körülöttünk a világ: nem érkeznek hírek arról, hogy a prefektus éppen melyik székelyföldi önkormányzatot szemelte ki és perelte be jelképeink használata miatt. És hiába, hogy eldőlni látszik: egyhamar nem lesz alkotmánymódosítás, az RMDSZ által hónapok óta ígért autonómiastatútumról továbbra sem tudni semmit. Sőt, még az autonómia fogalma sem hangzik el az arról szóló nyilatkozatokban, hogy tárgyalnak a szociáldemokratákkal, az SZNT önkormányzatokhoz intézett felhívása egyelőre süket fülekre talált, s hogy a székely szabadság napjára mozgósítja-e híveit az RMDSZ, az továbbra is kérdés.

Sokat nem tudunk egyelőre az RMDSZ szándékairól sem – de azok alapján, amit érzékelünk, kijelenthetjük: ez is elég. Legalábbis ahhoz, hogy felmérjük, miként alakul majd az autonómiáért folyó küzdelmünk a posztkommunistákkal való esetleges megállapodás esetén…

Farcádi Botond – 3szek.ro