Nem az a baj az RMDSZ autonómiatervezetével, hogy van, sokkal inkább az, hogy nincs, illetve nincs egység mögötte.

Merthogy azt mégiscsak előrelépésnek minősíthetnénk, hogy az RMDSZ kidolgozott és a parlament elé készül terjeszteni egy, a székelyföldi önrendelkezésről szóló jogszabályt – csakhogy egyelőre a szövetség vezetősége által is felvállalt hivatalos dokumentum nem létezik, a sokadik ígéret szerint e hét végén mutatják majd be.

Van viszont kiszivárogtatott tervezet, amiről annyit tudunk, hogy hivatalos munkaváltozat. Van körülötte hatalmas hőzöngés román részről – még a Legfelső Bírói Tanács is fenyegető állásfoglalásban jelezte kifogásait egy nem létező valamivel szemben – , de van hatalmas zavar is magyar részről. Mert lassan senki nem érti, hogy mi történik. Az RMDSZ hétről hétre csak halogatja a tervezet bemutatását, lassan egyéves késésben lesznek a saját maguk által megjelölt eredeti időponttól. Az MPP kissé magára hagyatottan várja a közvitát. Az Erdélyi Magyar Néppárt nem bízik

Kelemen Hunorékban, és a Székely Nemzeti Tanács statútumának képviseletét vállalta fel, az SZNT meg attól tart: román érdekeket, az autonómiamozgalom ellenőrzés alá vonását szolgálja csupán az RMDSZ – egyelőre nem hivatalos – tervezete.

És ha alaposabban elemezzük, mitől e zűrzavar, illetve kinek az érdekeit szolgálja, ijesztő következtetésekre juthatunk. Az RMDSZ felelőssége ebben nyilvánvaló. Nem vonták be ugyanis a munkába az autonómiamozgalom legfőbb képviselőjének számító SZNT-t, figyelmen kívül hagyták a már létező statútumot, aztán meg egyre csak halogatták a tervezet bemutatását, közvitára bocsátását, mintha készakarva az államfő-választási kampányra akarták volna időzíteni.

Ebben az időszakban minden politikai szereplő nyer a lépésből. Az RMDSZ azt bizonyítja választói előtt, hogy felvállalja az autonómia ügyét, a román pártok meg versenghetnek nacionalizmusban, abban, hogy ki félti jobban az ország egységét. De még csak nem is az időzítés a legnagyobb gond – Romániában tényleg szinte állandó a kampány –, hanem a konszenzusra törekvés hiánya, illetve annak következményei.

Miután ugyanis az előzetes egyeztetés elmaradt, az SZNT elítélte az RMDSZ lépését, s mert a közvita módjáról, időpontjáról továbbra sem tudni semmit, a legvalószínűbb forgatókönyv szerint hamarosan két autonómiatervezete lesz a székelyföldi magyarságnak.

Megbomlik tehát az az egység, amely oly erőteljesen megnyilvánult például tavaly októberben, a székelyek nagy mene­telésén. És ez olyan fokú zavart okozhat a közösségen belül, amely végérvényesen kompromittálhatja az autonómiamozgalmat.

Kinek is érdeke ez?

Farcádi Botond