Nyolc év. Ennyi ideje irányítja az országot Orbán Viktor és baráti köre. Idén áprilisban kaptak újabb négy évet a választásokon, immáron a harmadik ciklusukat fogják betölteni, ismét kétharmados többséggel. Egy külső szemlélődő könnyen gondolhatja azt, miszerint nekünk, magyaroknak nem számít az, hogy a mi adónkból, közpénzek milliárdjain felhizlalt Mészáros Lőrincek, Tiborcz Istvánok és Andy Vajnák zavartalanul dőzsölhetnek a miniszterelnök tudtával és beleegyezésével, a lényeg, hogy migránsok hivatalosan nincsenek, amit a kormány propagandamédiája igyekszik is sulykolni a nép fejébe, immáron harmadik éve. Mindezt a XXI. században, Európa közepén, könyörgöm!

Azzal meg senki se törődjön, hogy a Rogán Tóni-féle kötvénymutyival ezrek jöhettek be a pénzük segítségével, ellenőrizetlenül, akár nemzetközi körözés alatt állva is, tovább gazdagítva a kormányközeli oligarchákat. Miként az sem érdemel szót, hogy nekünk, magyaroknak egy máltai lap interjújából kellett megtudnunk, hogy mégsem akkora szabadságharcos a miniszterelnökünk, csak itthon játssza. A fiatalok pedig elmennek ,,kalandozni”, hiszen a kivándorlás semmi másról nem szól egyesek szerint.

A félelem nagy úr, és Hitler, Rákosi, Sztálin után a Fidesz is ezt az emberi érzelmet igyekszik kihasználni. Orbán Viktor médiája szüntelenül önti a nyakunkba a migránsellenes propagandát, benne az államinak hazudott Magyar Televízióval is, akár híreket is hamisítva, ellenfeleiket hazug módon, a valóság legapróbb csíráját is nélkülöző lejárató kampányt folytatva.  A vidéki, egyszerűbb gondolkodásmódú lakosság pedig el is hiszi, hiszen nincs más, alternatív hírforrás.

Álhírek és felesleges félelemkeltés: ez a lakájmédia

Közben a kórházakban nem lehet higiénikusan kezet mosni, mert nincs szappan, aztán ha rászánja magát az ember – mint én is tettem – egy újabb problémával szembesül: a kezét sem tudja megtörölni, mert se papír kéztörlő, se kézszárító nem áll rendelkezésre. Így szégyenszemre a nadrágomba kellett törölnöm a vizet.

Úgy tűnik, az sem baj, hogy a kórházi koszt messze elmarad egy normális és élhető országban elfogadottól. Olyan országokétól, ahová sok-sok fiatal megy, puszta kalandvágyból. Lenyeli a nép az orvosok hiányát, a kórházak rossz állapotát, vagy akár egy alapvető eszköz elromlását, amelyet meg sem javítanak.

Eközben a demokrácia leépítése is folyamatban van. Az az Orbán Viktor, aki egykoron még lánglelkű forradalmár volt, kiállt a kádári rendszerrel szemben demokráciát hirdetve, aki egy fontos szereplője volt a rendszerváltásnak, manapság a demokrácia leépítésén dolgozik, a saját képére formálva a választási rendszert, látszatellenzéket fenntartva (egy-két pártot kivéve), nemzeti ünnepen megfenyegetve a másik felet.

Ezt jó páran, akik minimálisan is érdeklődünk a történelem iránt, ismerősnek találhatjuk, ha máshonnan nem is, akkor a Horthy-rendszer első időszakából. Bethlen István kormányzata alatt nagyon hasonló volt az ország.

1921-es kinevezését követően Bethlen a választási rendszer átírásával kezdte. Számíthatott ugyanis a földreformmal megnyert kisparasztok szavazatára. Ez viszont nem garantált volna örökké elégséges szavazatot, így – a nagyvárosokat kivéve – titkos helyett nyílt szavazást vezettek be.

Hivatalosan manapság még még nincs így, faluhelyen is fülkékben szavazunk, de nem ritka, hogy a szavazatokat felvásárolják, az aktivisták kapnak egy iPadet (azon a potenciális szimpatizánsok lakcímével, nevével), és el kell vinniük szavazni az illetőt, akit akár mint ,,segítők”, bekísérhetnek a szavazófülkékbe. Az önkormányzati dolgozókat, közmunkásokat pedig az állásuk elveszíthetésével fenyegetnek meg, amennyiben nem a Fideszre adják a voksaikat.

További érdekesség, hogy mind a Bethlen-kormány, mind Orbán gyakorlatilag megcsinálta a saját ellenzékét a szociáldemokratákkal lepaktálva, esetleg beépülve, belülről bomlasztva. Előbbire nem is kell valami eldugott kis dokumentumot böngészni, elég csak elővenni a középiskolában tanultakat, és visszaemlékezni a Bethlen-Peyer paktumra, amely elérte, hogy az MSZDP a törvény általi elismerést a retorikája visszafogásával, elcsendesedésével viszonozta.

Jelenleg pedig súlyos kérdéseket vet fel, hogy a 2006-os tömegbelövetést egyáltalán miként is úszhatta meg Gyurcsány Ferenc, hogyan politizálhat még mindig, holott már nyolcadik éve Fidesz-kormányzat van, többször is reá (mármint Fletóra) mutogatva, hogy bezzeg ők milyen rosszak voltak!

Miért nincsenek számonkérve továbbá a 2002-2010 közötti kormányzati korrupció elkövetői sem? Az MSZP és a DK miért nem folytat olyan aktív kérdezősködést és feltárást a Fidesz korrupciójával szemben, mint – teszem azt – a Jobbik, az LMP vagy a Momentum? Miért nem tárták fel még annak a rendszernek az ügynökaktáit, amely ellen egykoron harcoltak Orbán Viktorék? Miért ülhetett a külügyminiszteri székbe az a Martonyi János, aki 1968 és 1969 között a III/II-nek jelentgetett bőszen?

Miért adnak luxusnyugdíjakat azoknak a volt kommunista szereplőknek, akik szó nélkül kiszolgálták a kádári rendszert? Azt a kádári rendszert, amelyik 1956-ban behívta az oroszokat. Azt a kádári rendszert, amelyik aztán bent is tartotta az oroszokat? Azt a kádári rendszert, amelyik 1956 és 1963 között ezreket ítélt halálra, küldött börtönbe, üldözött el? Egy ilyen rendszer kiszolgálóinak járnak a több százezres nyugdíjak?

Felteszem a költői kérdést: az embereket miért nem zavarja, hogy a kormányzás három alappilléréből (törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás) gyakorlatilag mindegyiket uralja Orbán? Miért ülhet a legfőbb ügyész pozíciójában az a  fideszes Polt Péter, aki többször is sikerrel akadályozott meg kormánypárti képviselők elleni eljárást (lásd a legutóbbit például: Elios-ügy)?

A törvényhozásban immáron megint megvan a kétharmados túlsúly, amit az átalakított választási rendszernek is köszönhetnek. Így nem lesz nehéz áttolni az országgyűlésen egy törvényjavaslatot sem, elsőként a Stop Soros javaslatot, mellyel sikerrel lehetetleníthetik el azokat a civil aktivistákat, akik kényelmetlenek a számukra. Elég csak rájuk sütni a már ismert ,,Soros ügynöke!” jelzőt. Ez nagyjából annyi erőfeszítésükbe fog kerülni, mint Rákosinak és Sztálinnak a kulák, Kádárnak és Hruscsovnak az imperialista felforgató, Hitlernek a zsidó, az Egyesült Államoknak pedig a terrorista bélyeg kiosztása. A módszer ugyanaz, a külcsín változott csak: a népnek mutatsz egy ellenséget, majd előadod, hogy csak te vagy képes megvédeni őket. Ennyi az egész. Aki pedig nem a te szekeredet tolja, az nem a népünk/országunk javát akarja, így távolítsuk el a közéletből.

A kezdettől fogva egybites kommunikáció ebben a plakátban teljesedett ki

Bár jelenleg elég nehéznek tűnhet a változás kicsikarása, közel sem lehetetlen: véleményt nyilvánítani lehet, még nem jön a fekete autó, maximum egy-két kényelmetlenebb politikai ellehetetlenítéssel kell szembenézni. Gyülekezni, tüntetni is lehet, remélhetőleg nem lövetnek a tömegbe. Egy fontos tanulság azonban még van: a nép nyakára telepedő, elkergethetetlennek látszó rendszerek is megbuktak előbb-utóbb. Az esetek többségében egy külső erő, háború (1918-ban felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, 1945-ben megszűnt a hitleri Németország) kellett, de nem volt ritka a belső ok sem (romániai forradalom, nálunk, az NDK-ban, Csehszlovákiában és Lengyelországban – szerencsére – békés átmenet), vagy a kettő egyben (a Monarchia felbomlása ide is sorolható, vagy akár a Szovjetunió, ahol közrejátszott az olajár felszökése a ’73-as háború után, az USA csillagháborús terve, a sokszínű nép széthúzása, a brezsnyevi kormányzással szembeni elégedetlenség).

Nekünk, fiataloknak kell ismét szembeszállnunk az elnyomással, bár most nem fegyverrel, hanem kihasználva a technika adta előnyöket, szétbomlasztva a rendszert. Az idő nekünk dolgozik. Mi szelíd, derűs emberek vagyunk, de nem vagyunk balekok. Egyszer eljön a mi időnk, amikor természetesen elégtételt fogunk venni. Erkölcsi, jogi és politikai elégtételt is.

A végére pedig egy újabb érdekes párhuzam, amolyan lelkesítőnek: a mai rendszerrel nagyon szimmetrikus Bethlen-kormánynak végül az 1929-es világválság hozta a vesztét, amely 1931-re nálunk is tarthatatlanná tette a helyzetet. Ez kerek tíz év a kormányzatban. 2020-ban előreláthatólag meg fognak csappanni az EU-s források, valószínűleg egy kisebb lejtmenetet elindítva a gazdaságban, érezhető megszorításokat. A baráti kör zsebébe, gondolom, nem fog kevesebb kerülni. Ez a kisebb érvágás pedig éppen tíz évvel lesz Orbán hatalomra jutása után…

Boros Imre

szebbjovo.hu